Sziasztok!
Mindenkinek jó olvasást! :)
Puszi
Niki: Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál és ismételten itt vagy mellettem. Kezdek félni tőled de hidd el nekem fent kell tartani az emberek érdeklődését. Remélem ez a rész jobban elnyeri a tetszésedet és nem akarsz majd meggyílkolni. Puszi :)
Cézár: Ahogy látom össznépi lázadás fog itt kitörni a végén. Nathan számomra sem kedvenc de azt hiszem meg kell vele békülnünk hiszen sokáig a történet szereplője lesz. Köszönöm szépen hogy írtál remélem ez a rész is tetszeni fog.
Dasie: Nem hittem a szememnek amikor megláttam hogy mekkora véleményt is hagytál itt nekem. Igazán megmelengetted a szívemet. :) Nem baj ha csak írsz és írsz legalább tudom hogy tetszik neked a történet és örülök hogy mindannyian ennyire várjátok. Köszönöm hogy írtál! Puszi :)
V. : Elnézést a megszólításért! :) Köszönöm szépen hogy írtál és azt hiszem te vagy az egyedüli aki szereti Nathant :). A lánynak pedig onnan hogy kap ösztöndíjat és összespórolja magának a kis pénzét.
Névtelen: Szegény fejed és szegény billentyű remélem egyiknek sem esett komolyabb baja. Nathan tényleg szemét, de nem szeretném lelőni a poént ezért nem mondhatok többet. Köszönöm szépen hogy írtál és ilyen véleménnyel vagy a történetről és a szereplőkről. Puszi :)
"Mindnyájan titkolunk valamit a világ elől, álbarátságokat, elfojtott érzéseket, de a legrosszabb az, ha a szerelmet nem mutathatod ki. A legveszélyesebbek azok a titkok, amelyeket magunkban temetünk el."
Mindenkinek jó olvasást! :)
Puszi
Niki: Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál és ismételten itt vagy mellettem. Kezdek félni tőled de hidd el nekem fent kell tartani az emberek érdeklődését. Remélem ez a rész jobban elnyeri a tetszésedet és nem akarsz majd meggyílkolni. Puszi :)
Cézár: Ahogy látom össznépi lázadás fog itt kitörni a végén. Nathan számomra sem kedvenc de azt hiszem meg kell vele békülnünk hiszen sokáig a történet szereplője lesz. Köszönöm szépen hogy írtál remélem ez a rész is tetszeni fog.
Dasie: Nem hittem a szememnek amikor megláttam hogy mekkora véleményt is hagytál itt nekem. Igazán megmelengetted a szívemet. :) Nem baj ha csak írsz és írsz legalább tudom hogy tetszik neked a történet és örülök hogy mindannyian ennyire várjátok. Köszönöm hogy írtál! Puszi :)
V. : Elnézést a megszólításért! :) Köszönöm szépen hogy írtál és azt hiszem te vagy az egyedüli aki szereti Nathant :). A lánynak pedig onnan hogy kap ösztöndíjat és összespórolja magának a kis pénzét.
Névtelen: Szegény fejed és szegény billentyű remélem egyiknek sem esett komolyabb baja. Nathan tényleg szemét, de nem szeretném lelőni a poént ezért nem mondhatok többet. Köszönöm szépen hogy írtál és ilyen véleménnyel vagy a történetről és a szereplőkről. Puszi :)
Bosszú c. film
Megszólalni
sem bírtam, amikor Harry helyet foglalt velem szemben és kényelembe helyezte
magát. Laza volt és mosolygott, amivel az anyukájára hasonlított. Pont, mint
neki Harrynek is apró gödröcskék jelentek meg az arcán, ami aranyossá tette, de
én nem viszonoztam a mosolyát. Tudtam, hogy Nathan története a bátyáról nem
teljesen igaz, hiszen láttam rajta, hogy füllent, de amikor a velem szemben ülő
férfi rám emelte tekintetét a gyomrom megremegett. Félelmet keltett bennem a
híre, és a titkok amik övezték még jobban beárnyékolták Őt.
- Még nem
ismerjük egymást! Harry Styles vagyok, de azt hiszem, nem nagyon kell
bemutatkoznom. – még mindig mosolygott és egy sósmogyorót dobott a szájába.
- Igen tudom,
hogy ki vagy! – hangom nem volt több suttogásnál, de meglepetésemre
meghallotta. A kezem izzadt így óvatosan a farmeromba töröltem és próbáltam
lenyugtatni a szívverésem hisz attól féltem menten kiugrik a helyéről.
- Nem kell,
zavarban lenned nem harapok. – rákönyökölt az asztallapra és közelebb hajolt
hozzám. – Toby mesélt rólad és gondoltam meglátogatlak, de hallottam, hogy az
öcsém faképnél hagyott így vettem a bátorságot és eljöttem szólni, hogy nem
jön, de ahogy láttam már épp menni készültél szóval hozzád is elért a hír.
Reméltem, hogy megismerkedhetünk.
- Nem hiszem,
hogy tudnék neked akármilyen érdekes dologgal szolgálni. Semmi érdekes nincs
bennem és azt hiszem, nem a te kaliberű embered vagyok. – hátrébb csúsztam a
széken, hogy a kellő távolság meg legyen közöttünk. Próbáltam mindent elkövetni
annak érdekében, hogy biztosítsam a felöl, hogy én nem a könnyűvérű nőcskék
közé tartozom. Meglepődött a kijelentésemen ez tisztán látszott az arcán.
Láttam, hogy elgondolkodik és egyik ujját a szájához emelte mintha tanakodna
valamin. Nem sok mindenben hasonlított Nathanre. Harry vonásaiban tisztán az
anyukáját láttam. De akármennyire is tűnt normális embernek az öccse által
elmondott történtet nem hagyott nyugodni és az előttem ülő két méteres férfi
félelmet keltett bennem. Nem tudtam mást látni benne csak az agressziót,
haragot és minden olyan rossz dolgot, amitől egész életemben menekültem
édesapám miatt.
- Tényleg nem
olyan lánynak tűnsz, aki minden este más ágyában heverészne, de kétlem, hogy
unalmas lennél igen érdekesnek tűntél, ahogy itt ültél az imént egyedül. Milyen
szakra is jársz? Irodalom történelem? –furcsa volt, hogy érdekli, mi van velem,
de észhez kellett magamat térítenem és tudatosítani magamban, hogy nem én
érdeklem csak meg akarja magát kedveltetni, hogy bízzak benne és aztán valami
szörnyű dolgot műveljen velem.
- Irodalomra,
de azt hiszem, hogy ez nem rád tartozik. Nem kell velem jó pofiznod, csak azért
mert az öcséddel barátkozom. Biztos vagyok benne, hogy ezer meg ezer olyan lány
vár rád, máshol akik bármit megtesznek neked. Nekem viszont van jobb dolgom is,
minthogy megismerkedjek veled feleslegesen, hisz úgysem szereted Nathant így
nagy a valószínűsége, hogy soha nem is fogunk találkozni. – próbáltam azt az
érzést kelteni benne, hogy nem akarok vele megismerkedni, hogy nem vagyok rá
kíváncsi, de ez az ötletem nem jött be.
- Eltekintek a
hangnemedtől és elmondok neked valami nagyon érdekes dolgot. – gunyoros mosolya
arra késztetett azonnal pattanjak fel és meneküljek, de szigorú pillantása a
székemhez szegezett. – Sosem viselkedtem senkivel sem tiszteletlenül eddigi
életem során. A család számomra szent, úgyhogy gondolom az nem bűn, ha az ő
védelmükbe teszek dolgokat. Soha nem foglalkoztam olyan nőkkel, akik mindent
megtettek volna azért, hogy az ágyamban kössenek ki. Eddigi 23 évem során össz-vissz
három emberben bíztam meg, akik közül mindegyiket ismered. Toby óvodás korom
óta a legjobb barátom és több mindent tett értem, mint mondjuk a saját öcsém.
Anya és apa mindenben támogatnak mai napig és annyi mindent köszönhetek nekik,
mint senki másnak. Úgyhogy azt hiszem, nem nagyon kellene elemezgetnünk a
másikat úgy, hogy nem is ismerjük egymást. Én is elkezdhetném, hogy egy
elkényeztetett családban nőttél fel egykeként és nem ismerted meg az élet igazi
arcát, hiszen burokban éltél. – hírtelen abbahagyta egyre indulatosabb monológját.
A félelmem ekkor már teljes mértékben úrrá lett rajtam és remegni kezdtem, de
ami még jobban szemet szúrhatott neki az, ahogyan ezer meg ezer sós könnycsepp
pereg le az arcomon. Zavaromban megtöröltem az arcomat és felpattantam, hogy
minél távolabb legyek ettől az embertől.
- Jól mondtad
nem ismerlek és te sem engem és az öcsédnek igaza volt veled kapcsolatban. –
döbbent tekintetével a hátam mögött szaladtam ki a vendéglőből és mentem vissza
a kollégiumba.
Néhány nappal
később a Harrys ügyet elfelejtve csomagoltam össze a hétvégi utamra.
Megbeszéltem anyával hogy ezt a kis időt otthon töltöm mivel épp úgy, mint én
neki, ő is nagyon hiányzik nekem. A telefonon folytatott beszélgetésünk során
pedig biztos voltam a dolgomban, hiszen hallottam a hangján hogy valami nem
stimmel. A buszmegállóban ácsorogva vártam a buszt mikor egy igen ismerős
személy ált meg előttem a kocsijával.
- Pattanj be
Szépségem! – Nathan napszemüvegét letolva nézett rém. Mosolyogva néztem rá bár
nem értettem, hogy mit is keres itt.
- Ne haragudj,
de a hétvégét otthon töltöm. Majd beszélünk telefonon, hívlak!
- Tudom, hogy
hova mész, beszéltem Emmával és arra gondoltam mehetnénk együtt. Már egy kész
haditervet gondoltam ki a hétvégére és ebben a tervben te is szerepelsz Drága.
– ezzel a kijelentésével kipattant az autóból és elvéve tőlem a csomagokat
bepakolta azokat a csomagtartóba majd kinyitotta nekem az anyósülés felőli
ajtót, mint egy igazi úriember. Nem mondtam el neki, hogy találkoztam a
bátyával, és hogy össze is vesztünk, mert fogalmam sem volt hogyan is reagálná
le a dolgokat. Nathan egész úton csendben volt, ami eléggé kellemetlenül
érintett, hiszen több órát utaztunk, és ami a legfurcsább volt, hogy sosem
kérdezte meg tőlem merre is kell mennie. Céltudatosan hajtott és pár óra múlva
megálltunk a házunk előtt. Jó volt újra itthon lenni és már nagyon hiányzott
anya. Kinyitottam a kocsi ajtaját és már éppen szálltam volna ki, amikor anya
már a lépcsőn lefelé kocogva közeledett felénk széles mosollyal. Néhány
másodperccel később már egymást szorongatva álltunk mikor barátom is odalépett
mellénk és legnagyobb meglepetésemre anya, mint régi barátot üdvözölte.
- Annyira
örülök, hogy megismerhetlek Nathan! Meglepődtem, amikor felhívtál és azóta
várom, hogy megismerhesselek. – szorosan megölelték egymást majd mindannyian
bementünk a házba. Furcsa volt, hogy ennyire közvetlenül viselkednek egymással.
Sőt míg az ebédet fogyasztottuk éppen arról beszélgettek hogyan is szervezték
meg együtt ezt a hétvégét meglepetést szerezve nekem. Hogy mennyi időbe is telt
míg mindent úgy terveztek meg hogy tökéletes legyen. Imponált, hogy Nathan
ennyire igyekezett és a kedvemben akart járni. Azonban egész idő alatt, míg
hallgattam a beszélgetésüket bűntudatom támadt, hogy nem osztottam meg vele hogy
beszéltem Harryvel. Úgy éreztem, hogy titkolózom előtte pedig nem ez volt a
szándékom. Néhány órát pihentünk Nathan a kanapén én pedig a szobámban. Hisz sajnos
kiderült, hogy nem sok időt töltünk, itthon mert szombat hajnalban már
indultunk is tovább. Az otthon töltött kis idő alatt is észrevettem, hogy anya
furcsán viselkedik. Apró zajoktól is megijedt, látszott rajta fél valamitől.
Sokszor csörgött a telefonja amit nem vett fel, mindig kinyomta és egy idő után
inkább már lehalkította a készüléket, de akárhányszor rákérdeztem mi a baj
mindig csak az volt a válasz, hogy csak fáradt és nyugodjak meg örül, hogy itt
vagyunk. Szerettem volna több időt tölteni vele, de Nathan akarata erősebb volt
nálam így azt csináltam, amit mondott. Anya elbúcsúzott tőlünk majd elindultunk
egy ismeretlen hely felé. Fogalmam sem volt merre tartunk, de egyre jobban nőtt
a kíváncsiságom, amikor erdős területre értünk. Lehetett hallani a víz halk
csobogását a levegő süvítését a fák leveleinek halk susogását. Nathan kicsit
átalakította a kocsit így mire megérkeztünk a hajam összekócolódott a szél
miatt és eléggé viccesen nézhettem ki. Egy igazán szép ház előtt parkoltunk le,
amit hatalmas fenyők kereteztek. A ház mediterrán stílusa egyből megfogott és
hatalmas mosollyal az arcomon fogtam meg az akkor már mellettem álló fiú kezét.
- Ez a szüleim
nyaralója, sokszor jövünk ide akár nyáron akár télen, mert nagyon jó
programokat lehet itt csinálni. Úgy gondoltam, hogy rád fér a lazítás így meg
akartam neked mutatni azt a helyet ahol én is önmagam tudok lenni. Itt minden
fáradalmadat kipihenheted! Lehet úszni, kenuzni, de ha rossz idő van a házban
is lehet egy csomó mindent csinálni. Hidd el nem fogunk unatkozni. – meghatott a figyelmessége és hogy meg akart
lepni. Igazán jól éreztem magam és kezdtem ellazulni, ami nagyon ritkán
sikerül. Miután Nathan megmutatta mit merre találok bepakolt egy szobába ahol
egy hatalmas franciaágy hevert. Minden holminkat az ágyra pakolta és magamra
akart hagyni, de én megállítottam.
- Együtt
fogunk aludni vagy kapok egy másik szobát? Hidd el nekem én a kanapén is nagyon
szívesen elalszom, ha arról van szó. – reménykedtem abban, hogy nem kell együtt
aludnunk. Nem azért mert nem akartam csak még sosem aludtam senkivel, sem
akivel komolyabb kapcsolatom lett volna. Féltem attól, hogy valamit esetleg
elvár tőlem annak ellenére hogy szexuális értelemben még sosem volt dolgom
senkivel sem.
- Arra
gondoltam aludhatnánk együtt. Nem szeretnék, azon gondolkodni mit csinálhatsz
egy másik szobában, ami mondjuk, a ház másik felében van. Szeretek esténként
úgy elaludni, hogy beszélgetek valakivel. Anya mindig mellettem volt mikor
kicsi voltam és sokáig beszélgettünk, míg el nem aludtam szerintem ez megmaradt
nálam idősebb koromra is. Biztos jó lesz, hidd el nekem. Nézünk, valami filmet
közbe beszélgetünk, aztán addig alszunk, ameddig csak szeretnénk. – gyermeki
öröm látszott az arcán.
- Én viszont
még sosem aludtam senki olyannal, akivel közelebb álltunk egymáshoz mégis jobb
ötlet lenne, ha külön aludnánk. – reménykedve pillantottam fel rá. Csörögni
kezdett a telefonja mire szemöldökét összeráncolta és a készülékért nyúlt.
- Sophie velem
alszol ma este és kész ezt viszont most fel kell vennem. – tekintélyt
parancsoló hangja megrémített és egy pillanatra elbizonytalanodtam, hogy mit is
keresek én itt vele teljesen egyedül aztán lenyugtattam magam, mert a paranoiám
kezdett egyre jobban eluralkodni rajtam. Először Harrytől féltem most pedig az
öccsétől is, ami nem volt helyes. Nyugodtnak kiegyensúlyozottnak kellene
lennem. Én voltam az, aki beleegyezett abba, hogy eljön akkor muszáj
összeszednem magam és felnőtt nőként viselkednem. A holmimat egy kis fotelbe
pakoltam szépen összehajtogatva majd benéztem a szekrényekbe is. Volt benne pár
holmi, de legfőképpen férfiruhák így a szekrényt becsukva lementem a
földszintre. A konyhába sétáltam ahol ismét leellenőriztem a tárolót, hogy van
e valami étel meglepetésemre rengeteg mindent találtam. A plafonig meg voltak
pakolva a polcok minden féle hozzávalóval. Egy csodálatos ötlet fogalmazódott
meg bennem mikor a kezembe akadt néhány ígéretesnek tűnő alapanyag. Meg akartam
lepni barátomat és egy finom ebéd mellett akartam elmondani neki a válaszomat
arra szeretnék e a barátnője lenni. Mindent kipakoltam a hatalmas pultra és
neki is láttam főzni. Amikor Nathan előkerült már csak néhány simítás kellett.
Hírtelen hátulról átölelt két karját a derekamra fonta és közelebb húzott
magához. Ez a túlzott közelség kellemetlenül érintett, de rendeztem a
vonásaimat és mosolyogva megfordultam az ölelésében.
- Én szerettem
volna főzni neked valamit, hogy meglepjelek, de te ügyesebb és gyorsabb voltál.
Igazán nem kellett volna fáradnod. – apró puszit adott az orrom hegyére és még
szorosabban ölelt magához. Előkerestem két tányért, evőeszközöket és mindent,
amire szükségem volt és szépen megterítettem majd tálaltam a családunk kedvenc
ételét. Nathan nem mondott semmit sem csak szorgosan kanalazta a tejfölös
csirkemellet. Úgy gondoltam itt az ideje, hogy elmondjam neki a döntésemet.
- A múltkor,
amikor a kávézóban ültünk feltettél nekem egy kérdést, aminek a válaszadására
haladékot kértem. Tudom, hogy sok minden történt az óta. Elmondtál sok mindent
a családodról én is rengeteg mindent hallottam és még sorolhatnám, de úgy
gondolom, hogy megpróbálhatnánk együtt. Nem tudom mi fog kisülni belőle, de ha
elfogadod a döntésem cserébe szeretnék valamit kérni. Nem szeretnék olyan
ajándékot kapni tőled, ami méregdrága, nem szeretném, ha pénzt költenél rám,
mert ez rendkívül kellemetlenül érint. – elgondolkodott a kijelentésemen, majd
széles mosoly terült szét az arcán. Megfogta a kezem majd miután csókot lehelt
rá rám emelte csokoládébarna szemeit.
- Rendben!
Reménykedtem benne, hogy egyszer az enyém leszel!
Szia Petra!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy ilyen hamar hoztad nekünk a fejezetet. Először is megjegyezném nagyon jól néz ki a blog új kinézete. A történet eleje nagyon tetszett bár nem gondoltam volna hogy a beszélgetés Sophie és Harry között ennyire negatív lesz. Nathan még mindig utálatos személy. Remélem minél hamarabb olvashatom a következő fejezetet.
Puszi Dóri
Jó estét kívánok!
VálaszTörlésNem és nem és nem!Ez a rész még jobban nem nyerte el a tetszésemet.Ne értsd félre,nem azért ,mert rossz lett,sőt...csak annyira elegem van már ebből a gyerekből,mármint Nathanből.Már nem tudok rá mit mondani,mert az nyomdafestéket nem tűrne.Harryt jobban preferálom,mint ezt a ........
Harry és Sophie végre találkoztak.Nagyon tetszett a köztük lévő párbeszéd,de remélem idővel Sophie nem fog félni tőle,és kiderül az igazság.
Kíváncsi vagyok mi van Sophie anyukájával,hiszen nekem a viselkedéséből az jött le,hogy valami nem kóser.
Nagyon hiányoltam ebből a részből Tobyt és Emmát,de hát nem ők a főszereplők,nem szerepelhetnek minden részben.De azért remélem a köviben már benne lesznek,mert nagyon megkedveltem őket.
De a vége...megint szíven ütött.Hánynom kell ettől a fickótol komolyan.
Ha továbbra is így hagyod abba a részeket,meg fogok halni.
Lécci,lécci,lécci hamar hozd a kövi részt!
Ölel:Niki
Szia Petra!
VálaszTörlésSophie nem tudom miert hisz Nathan-nek, sajnalom Harry-t hogy ilyen kepet alkot rolla mikor szerintem nem is ! ;)
Remelem Sophie anyujat nem fenyegette meg Nathan, gondolom abbol hogy furan viselkedik es csak ugy elengedte oket kettesben.
Nathan egyebkent nagyon egy talpnyalo pali, egyszeruen kikeszit! :D
Varom a kovetkezo reszt,
Puszi Cézár!
Hmm tetszetős rész, bár az előző részek hiánya miatt nem mindig áll össze a kép.
VálaszTörlésmég mindig nagyon jó író vagy sőt sztem egyre jobb es jobb.
Emlékszem az első művedre, azota rengeteg idő telt el de rengeteget is fejlődtél.
Ha ez így halad tovább talán Az fiam vagy unokám rólad fog tanulni az irodalom órákon:)
Puszii Csk:)
Na most érzem először azt, ami hiányzott..:) Hogy nem csak mesélsz, hanem átérzed és úgy adod át az egész sztorit:)
VálaszTörlésMinél hamarabb a következő részt!!!! :) Puszika