Sziasztok!
Nos, megérkezett a Küzdelmek és harcok utolsó része. Remélem, mindenkinek elnyeri a tetszését és megajándékoztok pár sorral. Meg kell mondanom nagyon sokat gondolkodtam azon hogyan is legyen tovább. Eszembe jutott, hogy abbahagyom az írást el is határoztam, de rossz volt belegondolni, hogy nem blogolhatok többé az iskola miatt ezért ezt a tervemet elvetettem. Nos, megszületett a végleges döntésem. Két-három hét múlva felrakom az új történetem első részét. A történet a "Kitartó szerelem" címet kapta. A szereplők, és maga a történet legyen még egy darabig meglepetés.
Puszi Petra !
"Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik."
Oravecz Nóra
Furcsa volt Őt így látnom. Meggyötört volt, szomorú, de mégis látszott rajta, hogy tudja, mit csinál. Kezében remegett a fegyver, de nem tántorított és végig engem bámult. Megszakítottam a szemkontaktust, és ránéztem a mellettem álló férfira. Rövid idő alatt képes volt elérni nálam olyan dolgokat, amit senki más. Bíztam benne, a támaszom volt, és szerettem. És ezért nem is hagyhattam, hogy baja essen. Összeszedtem minden bátorságomat, és Hayd felé kezdtem sétálni nagy mosollyal az arcomon. Meg kellett tévesztem, tudtam, hogy csak így menekülhetünk meg. Amint odaértem hozzá, szabad kezével felém nyúlt átkarolta a derekamat, és maga mellé húzott. Ami viszont most szemet szúrt számomra, hogy velem nem volt ellenséges, mozdulatai gyengédebbek voltak az eddigieknél. A fegyvert még mindig Liam felé tartotta, de az elsődleges célom az volt, hogy azt valahogy elvegyem tőle. Még mindig mosolyogva simogattam meg az arcát mire felém nézett.
Nos, megérkezett a Küzdelmek és harcok utolsó része. Remélem, mindenkinek elnyeri a tetszését és megajándékoztok pár sorral. Meg kell mondanom nagyon sokat gondolkodtam azon hogyan is legyen tovább. Eszembe jutott, hogy abbahagyom az írást el is határoztam, de rossz volt belegondolni, hogy nem blogolhatok többé az iskola miatt ezért ezt a tervemet elvetettem. Nos, megszületett a végleges döntésem. Két-három hét múlva felrakom az új történetem első részét. A történet a "Kitartó szerelem" címet kapta. A szereplők, és maga a történet legyen még egy darabig meglepetés.
Puszi Petra !
"Az ölelés nagyon fontos és szent dolog. Amikor ölelsz, sérthetetlen vagy. Amikor ölelsz, megnyílik a lelked, és befogadja a másikét. Nem lehet úgy ölelni, hogy közben bezárod a kapukat, a kulcsokat meg jó szorosan a markodban tartod. Ez nem így működik."
Oravecz Nóra
Furcsa volt Őt így látnom. Meggyötört volt, szomorú, de mégis látszott rajta, hogy tudja, mit csinál. Kezében remegett a fegyver, de nem tántorított és végig engem bámult. Megszakítottam a szemkontaktust, és ránéztem a mellettem álló férfira. Rövid idő alatt képes volt elérni nálam olyan dolgokat, amit senki más. Bíztam benne, a támaszom volt, és szerettem. És ezért nem is hagyhattam, hogy baja essen. Összeszedtem minden bátorságomat, és Hayd felé kezdtem sétálni nagy mosollyal az arcomon. Meg kellett tévesztem, tudtam, hogy csak így menekülhetünk meg. Amint odaértem hozzá, szabad kezével felém nyúlt átkarolta a derekamat, és maga mellé húzott. Ami viszont most szemet szúrt számomra, hogy velem nem volt ellenséges, mozdulatai gyengédebbek voltak az eddigieknél. A fegyvert még mindig Liam felé tartotta, de az elsődleges célom az volt, hogy azt valahogy elvegyem tőle. Még mindig mosolyogva simogattam meg az arcát mire felém nézett.
- Eljöttem
érted szépségem. – tenyerét csípőmről lentebb vitte, és belemarkolt a
fenekembe. Undorodtam tőle, de próbáltam nem kimutatni a valódi érzéseimet, nehogy
a tervem balul süljön el. – Mindig tudtam, hogy csak dacból mentél el,
szeretsz! – rekedt, mély hangja hallatán megremegtem. Liam-re pillantottam,
akin láttam próbálja felmérni, merről támadjon.
- Ne haragudj!
Nem akartalak elhagyni, de a fejembe vettem, hogy majd egyedül minden menni
fog. Viszont nagyon hiányoztál! – megleptem mindenkit a vallomásommal.
- Nem
haragszom, de a kis barátoddal szeretnék elbeszélgetni. Kint van a kocsim,
legyél jó kislány, és várj meg kint. – tett egy lépést Liam felé, de elé állva
akadályoztam meg a mozdulatában. Kezeimet mellkasának támasztottam mire kérdő
tekintettel pillantott felém.
- Szeretnék én
is itt lenni! – nem kérdezte miért, aminek örültem, hisz biztos voltam benne,
hogy nem tudtam volna rá válaszolni. A fegyvert zsebre rakta ekkor viszont Liam
nekirontott. Hayd a földre került Liam leszorította, majd teljes erejéből ütni
kezdte.
- Te rohadt
szemét! Azt hiszed, bánhatsz így más emberekkel? – szerelmem agya elborult.
Szemeimet csípni kezdték a sós könnyek, és a telefonom után kezdtem el kutatni.
Egyből a rendőrséget tárcsáztam mire a diszpécser fel is vette. Nem bírtam egy
összefüggő mondatot kinyögni. Lediktáltam a címet, és próbáltam mást is
mondani, de ekkor Hayd megállt velem szemben.
- Szóval még
hazudsz is nekem? – a telefont kitépte a kezemből, és nekivágta a falnak, mire
a kis készülék apró darabjaira hullott. Míg kétségbeesetten próbáltam
segítséget kérni, nem figyeltem arra, mi is történik körülöttem. Liam
félájultan feküdt a padlón, és ömlött az orrából a vér a szája pedig fel volt
szakadva, de a leg aggasztóbb az volt, hogy szép, barna szemét csukva tartotta.
– Rám figyelj! – hírtelen megragadta a nyakamat és teljes erejéből nekivágott a
falnak. Rettenetesen fájt, de nem hagyott időt, hogy teljes mértékben felfogjam
a fájdalmat. A karomnál fogva lerántott a földre és ordítani kezdett
torkaszakadtából. – Sosem szerettelek! Mindig is gyűlöltelek, mert mindenki
csak utánad ácsingózott. Biztos vagyok benne, hogy az összes pasival, aki az
utadba került lefeküdtél. – próbáltam a kezemen megtámaszkodni, hogy felt
tudjak állni, de az oldalamat erősen megrúgta. Már éppen nyúlt volna a hajamhoz
mikor éles hang hasított a levegőbe. Mikor felpillantottam exem hatalmas
szemekkel meredt rám. Lassan a vállához emelte a kezét, majd mikor elvette, a
vére bíborvörösre színezte a tenyerét. Volt időm felállni, de még ekkor is a
fájdalommal nem foglalkozva próbált magához rángatni, de így már könnyebb volt
eltaszítanom magamtól. Hátat fordítottam neki, de ekkor megszólalt. – Tudod,
sosem lehetsz boldog! – hangja pökhendi volt és erre a kijelentésére nem tudtam
nem felelni. Visszafordultam hozzá.
- Tévedsz
Hayden, melletted nem voltam boldog. Te tetted tönkre az éltetem, és miattad
kellett minden nap küzdenem a túlélésért. - Hátat fordítva neki Liam-hez
szaladtam. Elé térdeltem, míg ő a fegyvert elhajította a kezéből.
- Jól vagy
ugye? – közelebb húzódott hozzám, de semmi többet nem tudott tenni. Ugyan úgy
fájdalmai voltak, mint nekem, de nem foglalkozott magával csakis velem. Halvány
mosoly jelent meg az arcomon. Még ilyenkor is velem törődött, és nem saját
magával.
- Én jól
vagyok, de te eléggé rosszul nézel ki! – óvatosan megérintettem a száját mire
hangosan felszisszent. – Ne haragudj! – mielőtt még bármi mást mondhattam volna
nyílt az ajtó és két rendőr jött be rajta Chris és Nickol társaságában. Amint
minden újonnan érkező személy felmérte a helyiségben uralkodó káoszt az
események felgyorsultak. Érkeztek mentők, még több rendőr, és felvették a
vallomásunkat. Persze sokáig volt hír a boksz clubban történt esemény, de nem
igazán foglalkoztunk vele. Hayden sokáig feküdt kórházban mivel a golyó sok
ideget roncsolt, valamint sokáig tartott a felgyógyulása, de végig rendőrök
figyeltek rá. Valamint a bíróságon biztosítottak a felöl, hogy évekig nem fog
velem, találkozni és a napsütést is csak egy gondosan ráccsal befedett ablakon
fogja csodálni.
Az elmúlt
hetekben folyton ez a nap jutott eszembe. Nem tudtam semmi másra gondolni csak
arra, ahogyan Hayd fekszik a padlón. Szörnyű volt újra és újra átélni ezeket a
perceket. Persze mindenki próbált segíteni és lefoglalni, hogy ne legyek egyedül,
de ez nem mindig sikerült. A többieknek idő közben elmeséltük, hogy én és Liam
egy párt alkotunk. Mindenki örült annak, hogy végre beláttuk egymáshoz illünk
és igazi tündérmeseként emlegették a történetünket. Egyik este Liam átjött, hogy beszélgessünk pár
dologról. Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapémon miközben barátom az ölébe
húzta a lábaimat.
- Tudom, hogy
sokszor nyaggattalak már ezzel, de szeretném, hogyha elmondanád mi a baj. –
nagyon nem szerettem volna elmondani neki az igazságot. Bármennyire is
szerettem volna vele megosztani az igazságot félreértette volna a helyzetet. Várt,
hogy mondjak valamit, de nem igazán tudtam mit is kellene tennem.
- Semmi bajom
nincsen Liam. Csupán csak lassabban dolgozom fel a dolgokat, mint akárki más. –
óvatosan hozzábújtam remélve, hogy elfelejtjük a témát, de nem ez történt.
- Annyira nem
tudsz nekem hazudni Jen. Elegem van abból, hogy hazudsz nekem, Nickol-nak
mindenkinek ezzel kapcsolatban – hírtelen felállt és előttem állva hevesen
magyarázott, ideges volt és bosszantotta, hogy nem osztom meg az igazságot, de
mégis látják, hogy valami bánt és nem tudnak segíteni az önfejűségem miatt –
azt hittem megbízol bennem, de úgy látom teljesen félreértettem a dolgokat.
- Azért nem
szerettem volna elmondani az igazat, mert attól féltem, hogy félreérted majd a
dolgokat. Te már túl vagy azokon a dolgokon, ami akkor azon a napon történt, de
én nem. Nem azért mert megint szembe kellett néznem Hayd-al. Sosem az volt a
probléma, hogy ő volt ott, hanem az, amit éreztem. Sosem felejtettem el igazán,
nem szűnt meg teljesen az iránta érzett szeretetem. Akármit csináltam nem
feledtette el velem az érzéseimet és az, hogy ott láttam a saját vérében
feküdni az szörnyű volt. – ennyi, nem tudtam semmit sem mondani. Ez volt az
igazság, de azok az érzelmek amiket Liam arcán láttam végigvonulni szörnyűek
voltak.
- Mindvégig
szeretted és hazudtál nekem? – kikerekedett szemekkel tekintett rám, majd megfogta
magát és az ajtó felé vette az irányt. Tennem kellett valamit, hiszen őt nem
akartam elveszíteni.
- Kérlek,
várj! Félreértettél! Nem voltam belé szerelmes csak aggódtam érte. Beteg volt.
És segítségre szorult. Nem voltam szerelmes belé. Ezt az érzést teljes
mértékben kiölte belőlem, de te segítettél nekem, első perctől kezdve mellettem
álltál, megbízhattam benned. Szépen lassan beléd szerettem és sikerült
elfeledtetned velem azokat a szörnyű pillanatokat és azokat a napokat mikor
mindennap kínszenvedés volt vele. – sós könnyeim megállíthatatlanul csorogtak
végig az arcomon és már csak egyetlen egy szó jutott az eszembe – Szeretlek! –
nem tudtam, hogy mi fog következni. Liam csak hallgatott és nézett miközben
mozdulatlanul állt velem szemben. Temérdek érzelem kavargott bennem és megannyi
gondolat. Nem tudtam mit mondhatnék, mentségemre miért érzek vagy éreztem így,
de nem is kellett. Liam hirtelen a karjaiba zárt és szorosan magához ölelt.
- Ne haragudj
rám! Szeretlek! – és igen elhittem. Azért mert el akartam, és mert bíztam
benne. Szerettem őt és a jövő csak a miénk volt.
Szia Petra
VálaszTörlésEnnyi érzelmet és indulatott belecsempészni egy történetbe....nagyon jól sikerült nem tudok rá mit írni egyszerûen! :)
Örülök hogy nem ölted meg Jen-t és Liam-et. Hayd megérdemelte amit kapott.
Szomorúan tölt el hogy ez az utolsó része a "Küzdelmek és harcoknak" de örülök is mert boldog véget ért ez a komor, meghitt történet! :)
Várom az új történeted!
Puszi Cézár!
Szia Petra!
VálaszTörlésNagyon,nagyon örültem hogy olvashattam ezt a történetedet is,és nagyon tetszett az utolsó rész.Örülök hogy nem nyírtál ki senkit,és bár maga a történet eléggé komor,mondhatni happy end lett a vége.Igaz kissé szomorú vagyok hogy vége lett,mert ez tényleg páratlan történet volt,de úgy tűnik nem kell bánkódnom,mert jön az új történet...már alig várom.
Puszi:Niki
Heil!
VálaszTörlésNagyon tetszik, mert tömérdek sok benne a lelki tényezők, és ez mind összefüggően vannak egymás után. Látom felszínre hoztad a női csábítás erejét, és a hirtelen támadást is. A verekedés nagyon jól lett imitálva.
Viszont, az a rész ahol a lányt küldték a falnak, majd le a földre eléggé felhúzta az agyam.
De összességében remekül, bele tudod írni az érzelmeket, az indulatokat, az összefüggő láncsorozatokat. Csak gratulálni lehet hozzá.
Reménykedem benne hogy egyszer a te szerzeményedet is megtudom venni a könyvesboltból!:)
Puszil: Csoki!:)
Kedves Petra!
VálaszTörlésNem is tudom igazán mit is mondhatnék, vagy hogyan fejezhetném ki magam azzal kapcsolatban amit a történet iránt érzek.
Már az elején tudtam, vagyis csak sejteni mertem hogy valami nagyon érdekes és különleges, nem hétköznapi dolgo fog kialakulni. A te kis világod, mely a lelked és gondolataidat őrzik, piszkálgatják.
Kinőtte magát, még úgy is hogy rövid volt.
Nem mondom azt, hogy nem lehetett volna húzni, mert egy kicsit köríthetted volna a részeket és húzhattad volna az olvasók idegeit, de mint tudjuk te nem én vagyok :DDD És ez jól is van így, hiszen minden történet egy apró morzsa a világ szemében. Te is az vagy, mert ezt a történetedet is meglakottad.
Csak remélni tudom hogy nem adod fel és árgus szemekkel, lélekkel vághatok majd neki a további részek olvasásának, amelyek majd megint egy új világba fognak engem sodorni kitudja milyen város utcáin, milyen lakásban házban, személyben. Alig várom.
Csak így tovább!
Szerettem őket. És örülök hogy végül boldogok lettek egymással :)
Puszi
Dasie
Szia Petra!
VálaszTörlésNagyon tetszett ez a történeted. Tele volt izgalmakkal,érzelmekkel,nagyon jó volt az amikor változatos szemszögekből írtad meg a történeted. Olyan jó volt,hogy abba sem bírtam hagyni az olvasást....Hihetetlenül jó vagy.
Puszi