Küzdelmek és harcok / 2. rész

Sziaztok!
Azt sem tudom hol kezdjem! :) Nagyon boldog vagyok hogy ennyire tetszett nektek az első rész és ennyi véleménnyel megajándékoztatok engem. Aki az elmúlt napokban rám nézett biztosan azt mondta ez nem normális mert állandóan mosolyogtam. Aztán elérkezett a pillanat mikor leültem megírni a második részt és azonnal megakadtam. Fogalmam sem volt hogyan írhatnám le azt amit szeretnék sokszor újrakezdtem kitöröltem és ezt ismételgettem egy darabig. De összeszedtem magam és megírtam. Fogalmam sincs hogyan sikerült ezt döntsétek el ti. :) Remélem most is ennyi visszajelzést fogok kapni mint az első résznél! :)
Puszi :)

"A beszélgetés hozzátartozik a barátsághoz. A beszélgetésben megérintjük a másik titkát. Így kerülünk egymáshoz közelebb. Mérlegelés nélkül mondhatunk el mindent. Ám a barátsághoz a hallgatás is hozzátartozik."

Anselm Grün

Jennifer szemszög:

Furcsa érzés volt megosztanom másokkal a történetemet. Néhány résznél láttam rajtuk, hogy elszörnyednek, de nem firtatták a dolgot, és ezért hálás is voltam. Jó volt kiadnom magamból mindazt, ami szorongatott belülről. Végül mikor befejtem a kis mesémet, mindenki hallgatott, mint a sír. Nem tudtam semmit sem leolvasni az arcukról, bár ennek egyrészt örültem, hiszen nem sajnáltak. Összeszedtem magam és felálltam a kis fotelből, majd megálltam mindannyiukkal szemben.

- Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattatok, de most mennék! Tudom, hogy azt mondtátok aludjak valamelyikőtöknél, de ezt nem fogadhatom el. – felkaptam a táskámat és indultam volna mikor Nickol megállított.

- Nagyon tévedsz, hogyha azt hiszed, hogy hagylak egyedül kószálni este. Nem érdekel, hogy nemet mondasz, nálam fogod tölteni az éjszakát és kész. – megszólalni sem mertem a határozottságától. Chris melléállt átkarolta a vállát, majd adott neki egy puszit és így szólt.

- Ha kedves az életed Jen, akkor nem vitatkozol ezzel a nőszeméllyel. – Chris mosolyogva nézett rám majd elengedte barátnőjét és megölelt. Nagyon jól esett ez a gesztus így én is viszonoztam. Jó érzés volt, hogy még vannak ilyen kedves emberek a földön. Nem sokkal később már a taxiban ültünk és Nickol lakása felé tartottunk. Nem sok mindenről beszélgettünk az autóban, mind a kettőnk elmerült a saját gondolataiban. Amint megérkeztünk csodálkozva pillantottam ki a kocsi ablakán. Furcsa volt látnom, hogy én is élhetnék így. Én is lehetnék ennyire független. Nekem is lehetne saját szép lakásom, de minden álmomat tönkretette az, hogy küzdenem kellett minden nap minden percében egy olyan személlyel, akiben megbíztam, sőt még szerettem is.

- Belülről is jól néz ki! – csak ekkor láttam meg, hogy Nickol már kiszállt és a sofőrrel egyetemben mind a ketten azt várják én is másszak már ki a hátsó ülésről. Jót nevettünk a bambulásomon és elindultunk fel a lépcsőn. Fogalmam sincsen mennyi ideig beszélgethettünk, már frissen lezuhanyozva és pizsamába öltözve a nappaliban ücsörögve. Nagyon jó érzés volt egy ilyen barátra rátalálni. Míg Haydal voltam nem sok barátom volt, mindig csak az ő barátival mentünk mindenhová.

- Hidd el most, hogy megszabadultál tőle sokkal jobb lesz! – barátnőm biztatóan mosolygott rám.

- El sem tudod hinni mennyire hálás vagyok, azért amiért ennyire segítőkészek vagytok velem. Viszont mesélnél nekem egy kicsit a többiekről? – reménykedve pislogtam rá mire mosolyogva bólintott.

- Nem is tudom, hol kezdjem. Chris egy nagyon aranyos nagyon kedves srác volt mikor megismertem. Nem soká rá össze is jöttünk és az óta pedig egy párt alkotunk. Már akkor még mikor csak ketten voltunk már akkor gondolkodtam egy boksz klubban. Segíteni szerettem volna az olyan lányoknak, mint te Chrisnek pedig pont ez volt a foglalkozása gondoltam, ha már van egy főnök és egy edző elkezdhetünk valamit. Liam pedig Chris legjobb barátja. Ő sportszerűen bokszolt és persze volt pár zűrös ügye, de amióta betárult hozzánk senkinek egy rossz szava nem lehet rá. – Igen Liam. Már amikor először megpillantottam valami vonzott benne. Érdekelt, hogy milyen ember lehet meg szerettem volna ismerni, de úgy gondoltam ő nem feltétlenül akar tőlem akármit is. Pár perccel később hatalmasat ásítottunk mind a ketten. Persze el is röhögtük magunkat egyből, de úgy döntöttünk inkább elrakjuk magunkat holnapra.

Nickol szemszög:

Reggel már eléggé korán kidobott magából az ágy. Nem tudtam aludni folyton csak kattogott az agyam és azon gondolkoztam hogyan tudnék segíteni újonnan szerzett barátnőmnek. Kislattyogtam a konyhába és nekiálltam valami finom reggeli gyártásának. Gondoltam sütök palacsintát, azt mindenki szereti és főzök egy jó nagy adag kávét. Talán egy fél órát szorgoskodhattam mikor csengettek. Kicsit furcsa volt, hogy fél nyolckor engem keressen valaki, de mikor megláttam a két ismerős arcot az ajtóban elmosolyodtam.

- Jó reggelt srácok nem tudtok aludni? – már mindannyian a konyhában ültünk és beszélgettünk.

- Jennifer még alszik? – Liam nagyon nagy érdeklődést mutatott barátnőm iránt, amit nem hagyhattam szó nélkül.

- Igen alszik, de kérdeznék én tőled valamit, ha lehetne, nem vagy te belezúgva abba a csajba? – úgy vigyorogtam, mint a vadalma, mellettem Chris megszorította a combomat és elkezdett kuncogni.

- Nickol miért kell neked mindenbe beleütni az orrodat? Állandóan ezt csinálod, és ha tetszik, akkor mi van, igen nagyon tetszik, de nem tartozik rád, hogy mit érzek és ki iránt. – míg kezdetben dühösen nézett rám barátom addig a végére már elröhögte magát. Egyből beindult az agyam. Liam és Jen nagyon jó páros lennének, össze illenek és meg fogok mindent tenni annak érdekében, hogy megismerjék egymást.

Jennifer szemszög:

Amikor reggel felébredtem hirtelen azt hittem az, ami tegnap történt mind csak álom volt. De aztán szépen lassan ráébredtem, hogy hol is vagyok pontosan. Szinte álom tűnt a tegnapi nap, hogy meg mertem tenni mindazt, amit. Lassan kikászálódtam az ágyból és a finom illatok felé vettem az irányt.

- Jó reggelt! – köszöntem mire barátnőm ugrott egyet.

- Jézus, legközelebb hangosabban közlekedj, ha lehet. – színpadiasan a szívére tette a kezét és úgy nézett rám. Csak kuncogni tudtam az arckifejezésére majd leültem a pulthoz és onnan néztem mit ügyeskedik a palacsintával. – Hogy aludtál? – kipakolt nekem egy tányért és nagyobb bögrét. Szépen odapakolt vagy tíz palacsintát és teleöntötte a poharat kávéval.

- Köszönöm szépen nagyon, jól de ennyi kaját tuti nem fogok megenni. – mutattam az előttem heverő palacsinta halomra.

- Dehogynem kell, az energia főleg neked szóval szépen nekilátsz és mindent bepakolod. Addig pedig, míg eszel, összerámolok kicsit aztán elmehetünk vásárolni vagy ahova szeretnél. Délután be kell mennem a klubba, de oda is jöhetsz velem és meglátogatod a fiúkat reggel voltak fent és hiányolnak. – szerintem még folytatta volna barátnőm mai terveit, de le kellett lomboznom.

- Kicsit lassíts én úgy terveztem, hogy ma elmegyek! Keresni szeretnék egy albérletet és valami munkát.

- De nem jó neked itt? – szegény Nickol el volt szontyolodva, de nem tudtam kétfelé szakadni.

- Dehogynem nagyon jó itt sőt, de szeretnék a lábamra állni, el szeretném kezdeni a saját önálló életemet kezdeni és nem szerepel benne, hogy másnál tanyázok napokig. Van egy kis megtakarított pénzem és alig várom, hogy újra dolgozhassak. Szörnyű volt mikor Hayden ki találta nem enged többet dolgozni, mert ő fog eltartani. Nem akarok úgy élni, hogy másokra akaszkodom. – pár perc néma csönd követte a kis beszédemet aztán barátnőm elmosolyodott.

- Igazad van, ne haragudj! A közelben van egy kiadó ház, ha gondolod, megnézhetjük együtt. – örültem, hogy mellettem áll és nem akar semmiben sem megakadályozni.

A délelőtt nagy részét azzal töltöttük, hogy a házakat nézegettük vagy éppen a munkalehetőségeket. Mindegyik házban volt olyan dolog, amibe egyből beleszerettem majd pár pillanattal később már nem is annyira tetszett. Az egyiknek az erkélye volt gyönyörű és nagy, de a konyhájában meg sem lehetett moccanni akkora volt a hely. Végül egy olyan lakásnál döntöttem ahol minden tökéletes volt. Hangulatos nappali egy hálószoba hatalmas ablakkal pont megfelelő méretű konyha és erkély. Szerencsémre pont két tömbnyire volt Nickol lakásától így nagyon közel maradtunk egymáshoz.

- Ne haragudj, de most mennem kell. Majd délután nézz be hozzánk! – barátnőm mosolyogva hagyott magamra a már saját lakásomban. Mivel be volt bútorozva nem kellett sok minden csinálni vele. Egy kis takarítás és pont olyan tökéletes volt, mint amilyenre vágytam. A hálóban pakoltam ki néhány holmit, amit délelőtt vásároltam. Mivel nem tudtam magammal hozni semmilyen ruhaneműt ezért szükségem volt néhány dologra. Szerencsére meg tudtam beszélni egy állás interjút egy helyi cégnél recepcióst kerestek, gondoltam kezdésnek tökéletes lesz. Éppen a hajammal próbáltam valamit kezdeni mikor hangos dörömbölés hallatszódott a bejárati ajtó felől. Nem kellett ki sem néznem a kukucskálón tudtam ki az és egyből remegni kezdtem. A telefonomért nyúltam gyorsan küldtem egy sms-t Nickolnak hogy baj van és a fürdőszobába siettem. Magamra zártam az ajtót, de tudtam nem fog megvédeni attól, aki a túl oldalon van. A nagy dörömbölés pár pillanatra abbamaradt majd egy hangos csattanás és ismét csend. A szemeim könnybe lábadtak és éreztem itt a vég. Lekuporodtam a fürdőkád mellé és ott vártam Haydent. Léptek zaját lehetett hallani a lakásban mintha keresett volna valamit, vagyis inkább valakit engem! Láttam, ahogy a fürdőszoba ajtó előtt megáll és vár. Már felkészültem a legrosszabbra mikor az árnyék eltűnt. A szívem a torkomban dobogott a könnyeim szabálytalanul száguldoztak végig az arcomon. Kezdtem kicsit megnyugodni mikor ismét sietős léptek zaját halottam meg. Majd nyílt a fürdő ajtaja.