Álmok útján / 25. fejezet The End

Sziasztok!
Elérkezett a pillanat mikor ismét befejezek egy történetet. Szomorú vagyok és egyben boldog is így egyik szemem sír a másik pedig nevet. Boldog voltam hogy minden héten írhattam nektek valamit amit elolvastatok és olyan jelzőkkel illetettek hogy "nagyon jó" "csak így tovább" "nagyon tetszett".
Nehezemre esett befejezni az Álmok útján-t a szívemhez nőtt és mindig alig vártam hogy leülhessek és tovább írhassam szereplőim életét. Nos egy szó mint száz könnyes szemmel búcsúzom ettől a történettől. Remélem senki sem fog csalódni és megajándékozzátok ezt az utolsó részt pár véleménnyel.
Nagyon szépen köszönöm a bátorító szavakat és SZERETLEK TITEKET! :)
Puszi Petra

"Felnőni azt jelenti (...), hogy bizalommal tudunk végigmenni egy hosszú úton, és tisztában vagyunk az élet tragikus oldalával is, valamint elfogadjuk saját kultúránk hagyományait, szabályait és bölcsességét, végső soron pedig azzá válunk, akik valójában vagyunk."

Boldizsár Ildikó

Cassie vallomása teljesen ledöbbentett. Terhes? Nem lehet vagy mégis? Próbáltam olyan szorosan magamhoz ölelni amennyire csak bírtam. Azt akartam, hogy tudja, érezze, itt vagyok neki és bármiben segítek, amiben csak tudok.

- De nyugtass meg kérlek, hogy el fogod mondani Harrynek az igazat! – láttam rajta elgondolkodik azon, amit mondtam és mérlegeli a helyzetet.

- Nem tudom Janel! Tudnia kellene, de nem merek elé állni. Mi van akkor, hogyha nem akarja, vagy esetleg azt hiszi, hogy mástól van. – szörnyű volt hallani mennyire kétségbe van esve. Meg tudtam érteni, hogy miért érez így, mert persze megeshetett, de azért egy terhességet nem lenne szabad eltitkolni.

- Gyere, állj fel, mert még megfázol itt nekem, aludj egy kicsit. – barátnőm karját megragadva húztam fel magamhoz. Halványan elmosolyodott és elindult kifelé. Zayn pont akkor lépett be az ajtón mikor Cassie benyitott a szobájába. Hátrapillantottam vőlegényemre, aki kérdőn nézett rám, de felemeltem a kezem, hogy várjon egy kicsit. Besétáltam barátnőm után és becsuktam magam mögött az ajtót. Míg Cassie átöltözött egy pólóba és melegítő rövidnadrágba addig én rendbe raktam az ágyát és oldalra toltam a takarót, hogy be tudjon feküdni. Nem beszélgettünk többet csak néztem, ahogy szépen lassan elalszik. Vártam még néhány pillanatot aztán halkan kiosontam a szobából. Bezártam magam mögött a szobaajtaját majd a folyosóét is hogy nyugodtan tudjon pihenni. Fejemet csóválva mentem a konyhába ahol Zayn éppen egy kis narancslevet szürcsölve olvasgatott egy újságot. Amint észrevette, hogy én is ott vagyok vigyorogva nézett rám majd mosolya lehervadt. Mint egy kisgyerek siettem oda hozzá és bújtam az ölébe, karomat nyaka köré tekertem arcomat pedig izmos mellkasába rejtettem.

- Mi a baj kicsim. – ritmikusan simogatta a hátamat egyik kezével pedig finoman felfelé biccentette a fejemet, hogy lássa az arcomat. Nagyon fáradnak és tehetetlennek éreztem magamat. Fájt, hogy a legjobb barátnőmet, aki szinte a testvérem így látom, ilyen megsebzettnek ilyen kétségbeesettnek és nem tudok rajta segíteni. – Kérlek, mond el! – Zayn még mindig kitartóan próbált megnyugtatni és egy idő után kezdtem is ellazulni.

- Baj van, nagyon nagy baj! És hogyha a haverod nem fog szépen viselkedni megölöm. – nem haragudtam senkire semmiért, de féltettem Cassiet talán túlságosan is. – Cassie terhes. – kijelentésemre az alattam ülő fiú kicsit meglepődött, de aztán széles vigyor jelent meg az arcán és boldogan felnevetett.

- Ez nagyon jó. Harry biztosan örülni fog. Én megkértem a kezedet ő pedig apa lesz, szerintem a srácok féltékenyek lesznek ránk. – hevesen megcsókolt és nem is engedett el. Én is boldog voltam, de féltem, hogy nem úgy fog elsülni a dolog, ahogyan annak kellene. Ezt Zayn is megérezhette, mert keze, ami a csók közben vándorútra kelt megállapodott a combomon. – Kicsim nem lesz gond. Harry nem olyan, aki elfordulna valakitől, csak azért mert tegyük fel terhes lett. Szereti Cassiet nagyon és az elmúlt napokban mikor nem beszéltek folyton csak rá gondolt és nem hagyott békén a hülyeségével, mert meg volt arról győződve, hogy ha én szólók neked, akkor te beszélsz Cassievel hogy béküljön ki vele és akkor minden rendben lesz. – felkuncogtam Harry agyafúrt és kacskaringós ötletén. Mindig azt mondták a szüleim, hogy ne azt nézzem, hogy félig üres a pohát hanem azt hogy félig tele van és pont ez volt a lényeg. Mert akármit fog mondani Harry nem fog összedőlni a világ. Megleszünk nélküle is és úgy fog felnőni a kisbaba, hogy minden rendben lesz körülötte. Lesz egy csodás anyukája, aki, majd ha kell, megszidja és talán túlságosan is félteni fogja. És leszek én a keresztanyukája, aki mindennel el fogja halmozni akármit, kér és persze mindig le fog kenyerezni a bájával.  

- Igazad van, ha pedig Harry mégis úgy döntene, hogy ezt nem vállalja mi Cassie mellett leszünk.

- Pontosan! Ahogy mondod. Mondtad neki el az eljegyzést? – érdeklődve pislogott felém, mosolyom pedig egyből lehervadt. Eszembe sem jutott, hogy megosszam vele az örömhírt.

- Kiment a fejemből és most nem biztos, hogy alkalmas lenne, hisz nem lenne fair, hogy én boldog vagyok ő pedig nem. Várjuk, meg míg minden rendbe jön körülöttünk és akkor elmondjuk mindenkinek jó? – finoman végigsimítottam enyhén borostás arcán és megcsókoltam. Finoman ért hozzám mintha egy szappanbuborék lennék, ami ha nem óvatos kipukkan és eltűnik. Kezeimmel és lábammal még szorosabban szorítottam magamhoz, amitől egy kisebb nyögés szakadt ki mind kettőnk szájából. Hírtelen felállt velem, olyan váratlanul ért a mozdulat, hogy meg kellett kapaszkodnom a karjában, hogy le ne essek. Szorosan fogott, lábaimat dereka köré kulcsoltam, míg ő felültetett a konyhapultra. Míg kezei ismét vándorútra indultak a testemen addig én nyakát kezdtem el csókolgatni. Tudtam, hogy ez a gyenge pontja és szereti, hogyha a nyakával szórakozok így finoman ráharaptam a puha bőrre.

- Kívánlak, el sem tudod hinni mennyire. – erre a kijelentésére csak egy nyögéssel válaszoltam. Már kezdte felfelé húzni a pólómat, de valami nem stimmelt. És aztán persze rá is jöttem társaságunk volt. Harry állt vigyorogva az ajtófélfának támaszkodva és szemtelenül bámult minket. Bele sem mertem gondolni mióta állhatott itt és mennyit láthatott. Zayn még mindig nem vette észre barátját és kezei tovább vándoroltak volna a nadrágom gombjaihoz mikor megállítottam. Kicsit még kába voltam, de lekászálódtam a pultról és idegesen próbáltam magamon eligazgatni a ruhákat. Aztán persze vőlegényem is felfogta, hogy nem vagyunk egyedül így próbált picit elém állni, hogy eltakarjon míg rendbe szedem magamat.

- Helló haver! – Hazza közelebb jött hozzánk és megölelte barátját. Rám nézett és csíntalan mosoly bujkált a szemébe, majd hírtelen felkapott és megpörgetett. – Gratulálok nektek srácok. Bíztam benne, hogy igent mondasz ennek a vad csődőrnek! – állt ismét barátja mellé Harry. Belőlem persze kiszakadt a röhögés és hangosan nevetni kezdtem a két fiúval együtt. Majd egy pillanat múlva halk lépteket hallottam meg a folyosó felől aztán Cassie már is ott állt az ajtóban egy kicsit még kómás fejjel és kérdőn pillantott felém majd meglátta szerelmét és egyből futásnak akart eredni.

- Cassie várj! – kiabáltam utána mire mind a két fiú elhallgatott és felénk pillantott. Barátnőm megtorpant rám nézett kétségbeesett tekintetével, de én próbáltam bíztatni. Rá mosolyogtam és közelebb mentem hozzá. – Nyugi, ha szeretnéd, itt leszek melletted, és egy centit sem fogok mozdulni. – aprót bólintott és nem akarta elengedni a kezemet. Féltettem, és fel voltam készülve a legrosszabbra. Ránéztem vőlegényemre, aki értette mit szeretnék. Hazzával együtt bementek a nappaliba. Mi is követtük őket és leültünk velük szembe. Kínos csend telepedett a társaságra, senki nem mondott semmit persze annyi mondanivaló lett volna, de egyikünk sem szólalt meg. Harryn látszott legszívesebben felállna és magához szorítaná barátnőmet, de nem tette. Gondolom félt az elutasítástól, ami tisztán látszott rajta így inkább nyugton maradt.

- Jó rendben, ha még órákig itt fogunk ülni így nem fogunk sehova sem eljutni. – felálltam mintha valami előadásra készülnék és kiadtam magamból mindazt, amit gondoltam. – Fogalmam sincs, miért kell, úgy viselkedni mintha öt évesek lennénk. Harry te szereted Cassiet, Cassie te szereted Harryt, akkor miért kell ennyire túlkombinálni a dolgokat? – Zayn szólásra nyitotta volna a száját, de ő is úgy, mint barátja az imént inkább becsukta. Odasétáltam barátnőmhöz és magam mellé állítottam. – Mond el neki! – suttogtam a fülébe, de Hazza meghallotta. Felpattant és barátnője felé közeledett. Nem ért hozzá csak bámulták egymást. Bátorítóan meglöktem Cassiet mire végre kimondta hangosan, amire mindenki várt.

- Babánk lesz! – kicsit hátrébb léptem, hogy ne legyek nagyon útban. Zayn felállt ás átölelte a derekamat, elkezdett a szobám felé húzni mire megtorpantam. Már majdnem kiértünk a nappaliból mikor láttam Harry boldog könnyes szemmel csókolja meg szerelmét, és innentől kezdve pedig nem érdekelt semmi. Megkönnyebbültem és úgy éreztem most már minden rendben lesz.

Cassie szemszög:

Szegény Harryn látszott, hogy lesokkolta azt, amit mondtam és nem meri elhinni sem. Óvatosan meg fogtam a kezét és lassan a hasamra simítottam. Tudtam, hogy még szinte semmit nem lehet érezni, de biztos voltam benne hogy szerelmemben csak így tudom tudatosítani a dolgokat.

- Komolyan mondod? – hitetlenkedve nézett rám kezeit azonban nem vette el a hasamról.

- Nem hazudnék ilyen dologgal kapcsolatban! Tudom, hogy váratlanul jött és azt is megértem, ha esetleg azt mondod, hogy most a karriered miatt nem fér bele a baba, megértem tényleg. – picit elhúzódtam, hogy meglegyen köztünk a kellő távolság. Teljesen az ellentétét gondoltam annak, amit az elmúlt pár másodpercben kiejtettem a számon, de nem akartam, hogy miattam dugába dőljön bármilyen terve.

- Ne mondj ilyeneket, nem érdekel a karrier, ha itt vagy nekem te megbocsájtasz, és itt van a kisbaba is. Nem foglak csak azért elhagyni, mert úgy lettél terhes, hogy nem terveztük nem érdekel. – hangja nem volt sem vádló sem megvető, inkább reménykedő szerelmes. Láttam szemeiben a kósza könnycseppeket. Finoman végigsimítottam az arcán mire lehunyta a szemét.

- Én már réges-régen megbocsájtottam. Igazából nem is haragudtam rád, csak bántott, hogy azt hitted megcsalnálak, mikor szeretlek. Nagyon szeretlek. – percekig csendben voltunk egyikünk sem szólt egy szót sem és ez így volt rendjén. Finoman hozzábújtam fejemet pedig mellkasába rejtettem. Hallottam szapora szívdobogását, rendszertelen lélegzetvételét.

- Tényleg ne haragudj rám hülye voltam, nem így kellett volna viselkednem. Tudom, hogy sosem csalnál meg. – ott simogattuk egymást ahol csak tudtuk. Óvatosan megérintette az arcomat és felfelé biccentette az államat. Arcán sós könnyek folytak végig és közben mosolygott, úgy igazán mosolygott. – Szeretlek! – csak ennyit mondott és szája máris az én számat halmozta el édes csókokkal.

Janel szemszög:

Pár nappal később a két fiú egy interjúban mindent elmondott pontos részleteket nem csak annyit hogy engem eljegyeztem, Harry pedig apuka lesz. Viszont amit nagyon furcsálltam az-az volt, hogy a rajongók nem akarták megrohamozni a házat és nem akarták levágni a fejünket, hogy aztán lándzsára szúrva rakják ki a kerítésre ezzel azt mutatva, hogy senki nem lehet együtt a kedvenc bandatagjaikkal. Éppen a reggelimet fogyasztottam tegyük hozzá nagyon korán volt, mert az iskolaigazgató küldött nekem egy levelet miszerint beszélni óhajt velem a mai reggel folyamán. Mit ne mondjak természetesen rendesen paráztam. Amikor Cassie elmondta Harrynek a hírt még aznap este megbeszéltük, hogy Harry áthozza pár cuccát. Persze a pár cuccból négy kartondoboz lett. Én és Zayn pedig megállapodtunk abban, hogy ma tényleg akármi történik, átköltözünk a közös házunkba. Izgatott voltam az igazgató és a költözés miatt is. Lassacskán elkészültem és a kocsimhoz igyekeztem mikor a parkolóban pár lány odajött hozzám. Nem lehettek több 14évesnél, arcukon kedves mosoly látszódott.

- Szia Janel! Ne haragudj a zavarásért, de csinálhatnánk egy közös képet? – kicsit meglepődtem, de boldogan mondtam igent. Nem értettem miért fotózkodnak velem, hiszen nem én voltam a híresség. Elbúcsúztunk egymástól és folytatódhatott tovább a nap. Már az iskola folyosóján ballagtam az igazgatói irodát kerestem. Egy kedves szőke középkorú hölgy útba igazított. Mikor már az ajtó előtt ácsorogtam félénken bekopogtam. Egy erélyes mély hang szolt ki, amitől kissé megrezzentem, de egy félénk mosollyal az arcomon nyitottam ki az ajtót. És ami ott fogadott azt elsőre, sőt másodjára sem bírtam felfogni. Zayn és a szüleim ültek az igazgató íróasztalánál.

- Üdvözlöm Janel kérem, foglaljon helyet. – mutatott előre. Gyorsan helyet foglaltam mire anyám biztatóan megsimogatta a hátamat.

- Jó napot Igazgató Úr! Ne haragudjon, de megkérdezhetném, hogy a szüleim és Zayn miért van most itt? – tényleg nem értettem semmit sem az egészből.

- Nos, kisasszony nyugodjon meg semmi szörnyű nem történt. A szülei azért vannak itt, mert szerettem volna velük is tudatni, hogy az a pályázat, amit nem régen indított el nyert így az első évet díjmentesen tanulhatja végig. Érthetőbben ösztöndíjat kapott, de ha két hét múlva megkezdődik a tanév, akkor komolyabban beleássuk magunkat a témába. – várt egy kicsit, végignézett a társaságon majd folytatta. – Mr. Malik pedig azzal a kéréssel fordult felém, hogy lehetőséget adunk-e arra, hogy a testőre a tanév során maga mellett legyen. – a szemeim kikerekedtek a hallottak miatt. Az ösztöndíjnak nagyon örültem, de teljes mértékben felháborított, hogy ezt a „védje mindenki Janelt” témát Zayn nem mondta el nekem.

- Na, várjunk egy pillanatot nekem nincs szükségem állandó felügyeletre, nem vagyok gyerek. Ne haragudjon Igazgató Úr! Nagyon szépen köszönöm, hogy tájékoztatott róla hogy elnyertem az ösztöndíjat, de a többi dologra nem lesz szükség. – dühös voltam nagyon dühös. Már emelkedtem felfelé a székemből mikor az igazgató biztosított a felől semmi akadálya, ha esetleg testőrt szeretnék magam mellé. Halkan megköszönte ismét mindent majd halkan elköszöntem és kifelé igyekeztem. Nem foglalkoztam sem anyám sem Zayn hangos kiabálásával. Nem akartam senkiről sem hallani. Szerettem Zaynt de néha sőt általában mindig túlzásba vitte a féltését és néha már úgy éreztem megfolyt vele. Éppen kiértem volna a az iskola ajtaján mikor két erős kéz a derekamra kulcsolódott így megállásra kényszerültem. Az egyik oszlop takarásába vonszolt vőlegényem.

- Nem fogom hagyni, hogy megint, elfuss előlem. Nem engedlek sehová, sajnálom, hogy nem szóltam neked, de meg kell értened, nem tudhatod, hogy mi baj történhet és egy testőr nagyon sokat tud a szorult helyzetekben segíteni. – szorosan ölelt magához és nem is engedett el. Valahol megértettem mennyire félt, mert én is így éreztem vele kapcsolatban. Megbeszéltük a gondjainkat és próbáltunk csak előre nézni és nem foglalkozni a múlttal.

A sikeres összeköltözés és az iskola megkezdése után kemény időszak következett. Egymáshoz kellett szoknunk és eléggé nehezen ment az iskola és a koncertek mellett. Volt pillanat mikor felhőtlen boldogok voltunk, de volt olyan is főleg az elején, hogy legszívesebben az ablakon ugrottam volna ki. Néha volt, hogy hajnalokig tanultam és ezt Zayn nem nézte jó szemmel. Persze Cassie is megpróbált vele beszélni, de nem nagyon hatotta meg a dolog. Napokig el tudtunk durcázni néhány apróságon, de mindig megszólalt a lelkiismeretünk és szépen lassan összecsiszolódtunk.

Majdnem egy évvel később Harry és Cassie boldog szülők voltak. Persze én is boldog voltam Zayn-el de egyre nagyobb stressz forrást jelentet az iskola főleg úgy hogy Cassie nem volt mellettem. A kis Jasmine Amanda Styles szerencsére sok időt töltött nálunk és el tudta vonni a figyelmemet. Nagyon édes volt. Főleg mikor Zayn-el leültek játszani. Vőlegényem mindig olyan figyelmesen követte a kislány minden mozzanatát. Teltek a hetek a hónapok az évek barátnőm egy év halasztást követően csatlakozott ismét a diákok csoportjához. Majd négy évvel később lediplomáztam. Ezt a pillanatot vártam egész életemben és végre lerakhattam a sok könyvet, amit naphosszat bújtam. Végre az esküvőmmel is foglalkozhattam és minden mással, amit el kellett hanyagolnom az iskola miatt. Négy hónappal később egy gyönyörű furcsamód napos és meleg tavaszi napon kimondtam az igent. Végre valahára hivatalosan is férj és feleség voltunk. Boldog voltam. Nagyon boldog. A nászutunkat el kellett halasztanunk a fiúk turnéja miatt, de megértettem és elfogadtam. A repülőtéren mindannyian kint voltunk. Cassie Jas és Harry egy nagy ölelésben forrtak össze. Liam és Niall nem igazán tudtak ölelgetni senkit mind a kettejük szingli volt, de boldogan csatlakoztak Harryék-hez. Louis és Eleanor hevesen csókolóztak mikor rájuk néztem még én is elpirultam a szerelmes pár láttán.

- Vigyázz magadra jó? – könnyes szemmel öleltem magamhoz Zayn-t. Ő sem volt olyan nagyon boldog hogy itt kell hagynia.

- Nagyon-nagyon szeretlek! Ha van, egy kis szabadidőm hazajövök, ígérem. – nem bírtam tovább elsírtam magam és csak zokogtam, míg öleltük egymást. – Oh, kicsim nyugi kibírjuk ezt a két hónapot. Írok, majd beszélünk telefonon. – csak bólintani bírtam. Tudtam, hogy hiányozni fog, de nem marasztalhattam itthon. Mennie kellett és ez ellen nem tudtam semmit sem tenni. A két hónap nagyon gyorsan elrepült. Másfél hónap múlva Zanyn hazajött pár napra. Már annyira hiányzott a férjem, hiányzott az ölelése a csókja és mindene, de volt valami, amit még nem tudott. Egy hete anya és apa meglátogattak és beültünk egy étterembe vacsorázni. Kellemesen telt az idő örültem, hogy végre tudunk együtt tölteni egy kis időt. Pont a vacsorám közepénél tartottam mikor erős hányinger tört rám és szinte sprinteltem a mosdóig. Anya persze utánam jött és megkérdezte minden rendben van-e majd szélesen elmosolyodott és átölelt. Hírtelen nem értettem a reakcióját, de persze később felvilágosított.

- Kicsikém nem lehet, hogy terhes vagy? – döbbenten néztem anyára. Egyből rá akartam vágni, hogy nem aztán meg csapot a felismerés szele. Mikor hét héttel ezelőtt Zayn hazajött természetesen voltunk együtt, de mivel gyógyszert szedtem egyikünk fejében sem fordult, meg hogy védekeznünk kellene. Viszont elfelejtettem, hogy az orvosom egy másik gyógyszert írt fel, mert az elsőtől folyamatos rosszulléteim voltak és szólt, hogy mielőtt megkezdeném az új gyógyszer szedését várnom kell három hetet, hogy a régi gyógyszer biztosan kiürüljön a szervezetemből. Fogalmam sem volt hogyan mondjam el neki a hírt. Sokat gondolkodtam rajta, de eszembe jutott, hogy a fiúk gépe este érezik, és hogy beszéltük csinálunk egy közös nagy kajálást. A lányok ötkor átjöttek hozzánk segíteni, elkészíteni az összes ételt.

- Cassie figyelj, csak nagy gond lenne, ha elugranék egy húsz percre? Sietek, csak lenne egy kis elintéznivalóm!

- Persze menj csak nyugodtan. – még barátnőm sem tudott arról, hogy terhes vagyok. Gyorsan kocsiba ültem és elindultam a legközelebbi ruhaboltba ahol tudtam van gyerekrészleg. Végignéztem az összes kis babacipőt és kiválasztottam egy semleges színűt hisz még nem tudtam milyen nemű lesz a kicsi. Újonnan szerzett zsákmányommal gyorsan hazavezettem és gondosan eldugtam. Nem kellett sokat várnunk az egész banda nagy csomagokkal megérkezett a házhoz. Jas előre szaladt, hogy ő üdvözölhesse először a kedvenc barátait. Én a konyhában sertepertéltem még sok minden kellett a tökéletes vacsorához. Próbáltam minden dolgot tökéletessé tenni mikor kér erős kar fonódott a derekam köré.   

- Szia, édes! – férjem apró puszikkal hintette be a nyakamat, amitől kirázott a hideg. Gyorsan megfordított, megragadta a derekamat és máris tépte ajkaimat. Egy kisebb nyögés hagyta el a számat és néhány pillanatig viszonoztam is a csókját majd elhúzódtam tőle.

- Menjünk, még kihűl a kaja. – a többiek már javában az asztal körül üldögéltek és beszélgettek mikor kivittem az első kőr ételt. Kellemesen telt az idő, sokat beszélgettünk viccelődtünk majd a desszertnél úgy éreztem eljött az én időm. Gyorsan felszaladtam az emeletre elővettem a kis cipellőt és levittem. Nem ültem le, amit a többiek is észrevettek és elhallgattak. – Ne haragudjatok, hogy megszakítom a beszélgetést, de szeretné valamit mondani. Úgy gondolom, hogy jogotok van tudni és jogotok van hallani, amit mondani, szeretnék, mert mindannyian a család része vagytok. – könnyes szemmel, de boldog mosollyal az arcomon néztem végig mindenkin majd pillantásom megállapodott Zayn-en. – Tudom, hogy nem én voltam turnén és nem nekem kellene ajándékot adnom neked, de így alakult. – óvatosan kihúztam a hátam a mögül a gondosan becsomagolt kis cipőt és odaadtam férjemnek. Mindenki értetlenül nézett rám, de amint világossá vált az ajándék kiléte hatalmas éljenzés kezdődött.

- Terhes vagy? – halk volt Zayn hangja és egy kicsit megijedtem mikor semmi reakció nem volt. Kétségbeesetten néztem Cassiere aki próbált valamit kitalálni, de én megelőztem. Szűrnyű hányinger kerített a hatalmába és egyből a fürdőbe szaladtam. Még hallottam, hogy az asztalnál mindenki elhallgat majd rohanó lépteket utánam. Mindent sikerült kiadnom magamból. Mikor már a számat öblítettem ki, nyílott a fürdőszobaajtó és Zayn lépett be rajta. – Jól vagy? – védelmezőn fonta körém karját és adott egy puszit a homlokomra.

- Igen jól! – óvatosan elhúzódtam tőle mire utánam kapott. A kis cipőcske a kezében volt és úgy nézett rám, hogy azt szorongatta.

- Ne haragudj rám csak váratlanul ért. Nézz, rám kérlek! – szabad kezével felemelte az államat és boldogan rám mosolygott. – Már alig várom, hogy megszülessen! Majd együtt fogunk játszani, Jassel dobálhatják az asztalnál a kaját, nem érdekel csak boldogok legyünk ez a legfontosabb. Minden álmunk szépen lassan valóra fog válni. A banda szárnyal elvettelek, elvettem a leggyönyörűbb nőt a földön és most kiderül, hogy apa leszek. Nem merem elhinni, hogy mindez megtörténik. – hangja egyre halkabb és halkabb lett. Ismét ma már nem tudom hanyagyjára könnyek gyűltek a szemembe. Magamhoz szorítottam és nem is akartam elengedni.

- Én mindig itt leszek melletted, támogatni foglak és szeretni és most már ez a kis pici is imádni fog téged. – szorosan öleltük egymást és percekig nem is mozdultunk.

- Nagyon szeretlek! Ígérd, meg hogy együtt leszünk mindig. Egy kis veszekedés belefér, de a te kezedet fogva akarok meghalni. – csillogó szemekkel nézett rám. Én sem akartam másképp és tudtam, ha mind a ketten így akarjuk, akkor meg is fog valósulni.

- Ha eddig nem hagytál el, akkor számíts rá, hogy az elkövetkezendő jó pár évben sem foglak elhagyni nem fogsz tudni majd levakarni magadról! – kuncogva öleltük még mindig egymást. És percekig csak álltunk és boldogok voltunk, hogy azok az álmok, amik megfogalmazódtak a fejünkben és elterveztük őket megvalósultak. És bíztam benne, hogy majd az évek során is minden így fog működni. Mert itt voltunk egymásnak. Volt egy boldog családunk és barátaink, akikért tűzbe tettük volna a kezünket és ők is mindent megtettek volna mi értünk. Együtt voltunk és csak ez számított. 

Ez egy kis videó amit én csináltam! Ha van kedvetek nézzétek meg nyugodtan nem nagy szám :)