Álmok útján / 21. fejezet

Sziasztok!
Kicsit borongós résszel érkeztem. Nem kell semmi rosszra gondolni, annyira ! :)
Jó olvasást! Köszönöm szépen a 20. fejezethez kapott véleményeket. Lassan közeledünk a történet vége felé! Közben ha lehet hallgassátok ezt a zenét ! :)
Puszi Petra!

Én úgy szeretném felosztani a hátralévő napjaimat, hogy minden száz évben fölkeljek a síromból egy napra, és átröpüljek hazám fölött. Mert vágyom ugyan már a pihenésre, de az örökös elmúlás nem lenne olyan kellemetlen, ha apróbb dózisokra osztaná a gondviselés. Egyszerre megsemmisülni borzadályos, részletekben ellenben mulatságos lenne.

Mikszáth Kálmán

 

Néhány nappal később már minden cuccom összecsomagolva várta, hogy elszállítsák Zayn házához. Ebben a néhány napban sokszor eszembe jutott, hogy tényleg jó ötlet-e ez, de állandóan arra jutottam, hogy igen is nagyon jól döntöttem. Szerettem Őt, mindennél jobban, és bíztam abban, hogy minden rendben lesz. Az utóbbi napok kimerítőek és lassúak voltak. Már annyira vártam, hogy megnézhessem az új házat, hogy kipróbáljuk milyen együtt, valami mégis azt súgta nem lesz ez olyan könnyű, mint azt várjuk. Péntek reggel még kicsit kómásan, de annál jobb kedvűen ébredtem, hisz holnap költözöm. Mint valami energiabomba úgy tettem vettem a konyhában és csináltam egy tucat palacsintát.

- Jó reggelt! – Cassie viszont már nem volt annyira fitt, mint én. Csoszogva leült a konyhaszékre és csak bámult. Tudat alatt mindenki tudta, hogy még mindig alszik csak nyitott szemmel, így nem is nagyon gondolkodtam azon, hogy milyen beszélgetős témát hozzak fel. Letettem barátnőm elé a palacsintát, a juharszirupot és a kávét.

- Neked is jó reggelt drága! – valamit dörmögött az orra alatt majd elkezdett enni. Pár perc múlva kezdett az élők sorába visszatérni és beszélgetni kezdett.

- Mindent összepakoltál mát? – szinte alig hallottam mit mond a nagy csámcsogása közepette.

- Igen persze, de nem kellene előbb azt lenyelned, ami a szádban van, mielőtt megfulladsz? – mondhatni kinevettem, de ő is csak vigyorogva bólintott.

- Kérlek, ígérd meg, hogy nem fogsz elhanyagolni. Tudom, hogy a suliban fogunk találkozni, de én nem csak ott akarok. – a Cassie féle kiskutyaszemeknek senki nem tudott ellenállni beleértve jómagam is.  

- Ez nem volt kérdés, mindig a nyakadon fogok lógni nyugi. Semmi pénzért nem hanyagolnálak el. – lassan felálltam és magamhoz öleltem barátnőmet.

- Jaj, nagyon fogsz hiányozni! Vigyázz magadra kérlek. – szemeim könnybe lábadtak és alig bírtam visszafojtani a sírásom. Nagyon szerettem Cassie-t. Mindig mellettem állt megvédett mindentől és mindenkitől. Még szorosabban öleltem magamhoz és éreztem ő már sír.

- Hé, nyugi ne bőgj! – az én hangom is meg-megremegett, de egy pillanattal később át szakadt a gát és már én is bőgtem. Sírva, nevetve, de kicsit csalódottan öleltük egymást percekig. Igaz nem mentem olyan messzire, de mégis nehéz volt elválni a legjobb barátnőmtől.

- Nem nézünk egy kicsit tévét? – könnyes szemmel mosolyogva nézett rám Cassie. Boldogan bólogattam. Minden finomságot összeszedtünk, amit a konyhában találtunk csokit coolát gumicukrot. Bevackoltuk magunkat a kanapéra és kapcsolgatni kezdtünk a csatornák között. Cassie egy hírességekkel foglalkozó csatornán megakadt. Épp a fiúkról volt szó.

Köszöntöm kedves nézőinket!

Mai témánk címe a megcsalás. Sokszor hallhattunk már olyanról, hogy tökéletesnek hitt sztárpárok mentek szét egy harmadik személy miatt. Mostanában Kristen Stewart és Robert Pattinson volt hangos a sajtó hol együtt voltak, hol külön. Azonban pár nappal ezelőtt több járókelő látta, hogy Robert kutyájával és ruhákkal megpakolt bőröndökkel távozott a színésznővel közösen vett lakásukból. Talán lesz folytatása a románcnak? Nem tudjuk, de kíváncsiak vagyunk a színészpár következő lépésére. Mostanában Rihanna és Chris Brown háza táján is gyülekeznek a viharfelhők. Kapcsolatuk már egy brazil szappanoperát is felülmúlja. Felröppentek olyan hírek, hogy Rihanna menyasszony és, hogy már terhes is, aztán pedig azt cikkezték az újságok, hogy szakítottak majd két nappal később ismét együtt látták őket andalogni az egyik tengerparton. Reméljük lesz folytatása az RC sorozatnak. Most pedig jöjjön a leg megdöbbentőn hírünk. A One Direction rossz fiúja Zayn Malik tényleg olyan rossz mint amilyennek mondják? Hetekkel ezelőtt azt nyilatkozta, hogy Perrie Edwartsal való kapcsolata véget ért, és hogy megmaradtak mint barátok de semmi több, aztán a szakítás utáni pár napban már Zayn-t Janel Parrisal látták és el is mondta együtt vannak és szeretik egymást, de akkor miért készült a tegnapi nap folyamán olyan kép/képek amin Zayn és Perrie boldogan nevetgélnek és csókolóznak? Reméljük, minden sztárpár gondja megoldódik!

Köszönjük a figyelmet, a műsorkövetkező részét jövő héten, pénteken láthatjátok figyelem szombaton ismétlés addig is nézzetek minket és like-oljatok minket a facebookon.

Az állam a padlót verte. Azt sem tudtam mi van. Cassie-re néztem, aki ugyan olyan sokkos állapotban nézte a tévét, mint ahogyan én éreztem magamat. Volt már ehhez hasonló ügy mégis ez valóságos volt. Nem féltékeny exek küldtek régi képeket a telefonomra, hogy kiakadjak. Nem ezt mindenki látta és mindenki tudja, hogy gáz van. Felpattantam és kirohantam a nappaliból nem érdekelt Cassie kiabálása felkaptam magamra a kabátomat és a tornacipőm és már ott sem voltam. Lerohantam a lépcsőn ki a nagy üvegajtón és máris az utcán találtam magamat. Nem érdekelt merre megyek, néz, e valaki foglalkozik e egyáltalán velem valaki elindultam jobbra és nem gondolkoztam semmin. Pár perccel később megláttam egy parkot. Gondoltam itt jó lesz egy kicsit lenyugodni. Beszaladtam a park kapuján és kerestem egy üres padot, zihálva rogytam le rá és arcomat kezeim közé temettem. Nem sírtam, csak dühös voltam, hogy mindenki hülyének néz. Nem haragudtam volna Zayn-re ha elmondja, hogy együtt vannak vagy, hogy ad maguknak egy esélyt. Csak ne minden a hátam mögött történt volna. Fejemet hátradöntöttem a padon és a kék eget kezdtem vizslatni. A felhők gyorsan közlekedtek a kék égen, nem törődtek semmivel csak úszkáltak jobbra, balra. Kicsit összeszedtem magam és körbenéztem milyen ez a park. Szép rendezett volt. A közepén egy gyönyör szökőkúttal. Családok és boldog fiatalok piknikeztek a zöld fűben, néhány ember kiélvezte a London-i napsütés erejét. Egy idős bácsi éppen a szökőkutat próbálta lerajzolni. Egy boldog pár már a harmincas éveik közepén járhattak kézen fogva sétálgattak a fák takarásában. Mind a ketten mosolyogtak és vigyorogtak a másikra. Egy kislány a kis fodros szoknyájában próbált minden második kockára rálépni néha eltévesztette, de boldogan viháncolva ment el előttem. Az anyukája kicsit aggódva szaladt utána, de a kislány ment tovább, nem foglalkozott semmivel és senkivel. Mindenki, ha látszólag is, de gondtalan volt. Boldogok voltak, minden rossz dolog ellenére. Én csak szerelmes voltam egy olyan fiúba, akinek bonyolult az élete és nem férek bele. Órákon keresztül üldögéltem a kis padomon, az emberek jöttek mentek, beszélgettek, nevettek. Nehéz volt a felnőtt élet. Sok mindennel kellett megküzdeni, olyan dolgokkal, amikkel gyerekként az ember nem is találkozik. Kezdett sötétedni, a kirakatok neonlámpái életre keltek a kocsik, mint nagy fáklyák sodródtak az úton. A park szépen lassan kihalt, már csak néhány ember szállingózott itt-ott. Az idős bácsi, aki a szökőkutat rajzolta felém igyekezett minden holmijával együtt. Kedves arca volt, a szeme alatti ráncok még szerethetőbbé tették. Nem szólt egy szót sem, felém nyújtott egy papírlapot, amin én voltam én voltam lerajzolva amint a padon ülök és elmélyülten gondolkodom. A szemeim könnybe lábadtak, amint a felnéztem a bácsi eltűnt még megköszönni sem volt időm. Úgy éreztem haza tudok menni, teljes mértékben megnyugodtam és tudok higgadt fejjel gondolkodni. A rajzlapot szépen gondosan összehajtogattam és a kezemben tartva elindultam kifelé a parkból. Az utcán fiatal lányok kis csoportja haladt el előttem, épp az éjszakát mentek felfedezni. Minderre csinos öltözetük talán kicsit túl sok sminkjük adott tanúbizonyságot. Vártam, hogy a zebránál a lámpa zöldre váltson és tovább engedjen. Pár másodperc múlva át is váltott és elindultam. A zebra második csíkjánál valami megváltozott.  A papírlap kiesett a kezemből és éles dudaszó csapta meg a fülem. Még volt időm oldalra fordítani a fejem. A fényszóró éles fénye elvakított és már csak annyit éreztem, hogy valami fáj, nagyon fáj. Néha-néha egy-egy szót elkaptam. Emberek hangos beszédét, a mentő autó hangos szirénáját. Egy erős kéz a csuklómon majd valami puhán feküdtem, aztán már semmi. Semmi csak a sötétség, a nyugodt csendes némaság, ami megnyugtat és lezsibbaszt.