Álmok útján / 20. fejezet

Sziasztok!
Meghoztam nektek a frissen sült ropogós még egészen meleg 20. fejezetet. El sem hiszem, hogy már a 20. részt írhattam meg nektek. Az előző fejezetek exek-ben gazdag, valamint kisebb akciókkal dúsabb részek voltam most viszont egy kicsit a nyugalom vizére evezünk. Próbáltam kicsit szerelmesre,de nem nyálasra és persze nem laposra írni a fejezetet. Egy fontos kérdés fog elhanngzani a részben, de nem akarok semmit sem idő előtt elárulni. Szóval jó olvasást, remélem tetszeni fog majd, és mindenképpen hadjátok itt a véleményeteket akár pár szót én annak is örülök!
U.i.: nagyon szépen köszönöm a 19.fejezethez kapott véleményeket. : )
Puszi Petra

"Első pillanattól együtt éltek, mint az egysejtű ikrek az anyaméhben. Ehhez nem kellett "barátságot kötni", mint az egykorú fiatalok szokták, nevetséges és ünnepélyes szertartások között, fontoskodó szenvedélyességgel, ahogyan a vágy jelentkezik az emberek között, öntudatlan és torz formában, mikor először akarja egy másik ember testét és lelkét elvenni a világtól, hogy az övé legyen, csak az övé. Ennyi a szerelem és a barátság értelme. Barátságuk oly komor és szótlan volt, mint minden nagy érzés, mely az életre szól. S mint minden nagy érzésben, ebben is volt szemérem és bűntudat. Az ember nem vehet el büntetlenül egy embert a többiektől."

Márai Sándor

Nem tudom meddig feküdhettem eszméletlenül, de az-az idő, amit így töltöttem, megnyugtatott. Minden fájdalom, harag, keserűség, ami az elmúlt időszakban halmozódott bennem, megszűnt. Megszűnt és csak teljes nyugalmat hagyott maga után. Szépen lassan kezdtem egyre több mindent érzékelni a külvilágból. Finom, lágy simogatást az arcomon, a karomon. Majd pár másodperccel később, hangok is társultak az arctalan érintésekhez.

- Orvost kellene hívnunk! Már régen fel kellett volna kelnie! – kétségbeesett volt Zayn hangja, próbáltam kinyitni a szemeim, de nem ment, az agyam nem engedelmeskedett. Meg akartam nyugtatni, hogy minden rendben van, csak ki kell, hogy pihenjem magam, nem tudtam megszólalni.

- Haver minden rendben lesz! Nyugodj meg, láttam már ilyen esetet, csak sok volt neki, amit átélt és az agyának fel kell dolgoznia mindezt, ő így teszi. Viszont jobb lenne, hogyha bevinnénk a szobájába! – bíztam Jim-ben, ő volt az, aki teljes mértékben meg tudta most nyugtatni barátomat.

Nem sokkal később az ágyamban fekve keltem fel. A fejem kóválygott, hányingerem is volt, de valahogy jobban lekötött az, hogy az ágy melletti fotelban Zayn ült, és engem figyelt. Arcán néhol vörös foltok, szája kicsattanva, szeme alatt halványlila karikák éktelenkedtek. Amint észrevette, hogy felébredtem szája fél mosolyra húzódott, de láttam valami bántja. Óvatosan feltornáztam magam ülő helyzetbe, látszott barátomon, hogy nem igazán tetszik neki a dolog, hogy izgek-mozgok, de jobban érdekelt az, hogy valami bántja.

- Kicsim, inkább pihenj, feküdj vissza! – hangja kétségbeesett volt, láttam rajta, hogy nem igazán tudja, most mit is kellene mondani, hogy szót fogadjak.

- Jól vagyok! Minden rendben van! Jobb szeretném, hogyha idebújnál hozzám. – neki sem kellett több, óvatosan mellém bújt, átkarolt és magához szorítva tartott. – Meg kellene beszélnünk ezt az egészet. – nagyot sóhajtottam, de fel voltam mindenre készülve. Végigsimítottam szerelmem mellkasán mire megborzongott, de elkezdte a mondanivalóját.

- Nem kell ezen a témán sokat beszélni, Sam nem fog többet a közeledbe mániás ragaszkodom hozzám, hogy Jim legyen a testőröd. Nem fogom megvárni, amíg ismét, megkeres az a rohadék. – kezdett egyre idegesebb lenni, amit nagyon nem akartam. Azt szerettem volna, hogyha elfelejtjük ezt az egészet.

- Hé, nyugi, minden rendben lesz! – kihámoztam a lábaimat a takaró fogságából és megpróbáltam úgy helyezkedni, hogy jó legyen, így barátom combjára ültem. Látszott rajta, hogy ideges, és ezt nem akartam, el akartam vele feledtetni minden rossz dolgot. Végigsimítottam kezemmel az arcán, majd a nyakán és karjain. Pár percig csak feküdt alattam, aztán már ő sem tétlenkedett. Kezei felfedező útra indultak először a pólón keresztül, majd később az alatt is.

Egy bő órával később meztelenül feküdtünk az ágyban. Teljesen és tökéletesen nyugodt voltam én is és Zayn is. Észrevettem, hogy jó hatással volt rá a szex, lenyugtatta, de mégis feltöltötte épp úgy, mint engem.

- Szeretem, ahogy elvonod a figyelmem és megpróbálsz felvidítani! – kuncogott barátom. – Szeretlek kicsim! – minden egyes ilyen kijelentésénél majd elolvadtam. Válaszolnom kellett volna a kijelentésére, de gondolataim elvonták a figyelmemet. Szerettük egymást. Mindenki tudta, hogy együtt vagyunk mégis volt két ember, ha nem több, akik nem akarták, hogy együtt legyünk és azért, hogy szétválasszanak minket mindent megtettek volna. Perrie és Sam viselkedése néha megrémisztett. Amikor csak eszembe jutott valamelyikük görcsberándult a gyomrom és azon gondolkoztam mi lesz a következő húzásuk. – Min gondolkozol annyira?

- Semmi érdekesen. Én is szeretlek! – felnéztem gyönyörű csokoládé barna szemeibe és muszáj volt megcsókolnom. – Nem vagy éhes? – későre járt már az idő az én hasam pedig korogni kezdett. Mind a ketten nevetve kezdtünk öltözködni, és valahogy nem kerülhette el a figyelmem, hogy dobáltuk egymás között a ruhákat és úgy készülődtünk, mint akik már jó párszor végigjátszották a jelenetet. Kiérve a konyhába igen nagy meglepetésben volt részem. Minden bandatag és persze barátnőik is ott tett vett. Piák hada sorakozott a konyhapulton, Niall pedig próbálta feltűnésmentesen megdézsmálni az asztalon lévő nassolnivalókat. Cassie amint meglátott minket oda szökdécselt hozzánk és boldogan sorolni kezdte, hogy milyen tervük van az estére. Nekem nem igazán volt kedvem a mulatáshoz inkább nyugalmat szerettem volna, de hogy ne rontsam el a kedvüket inkább más programot találtam ki.

- Nyugodtan mulassatok, én viszont inkább megyek a ház körül egy kört. – minden barátom úgy nézett rám mintha két fejem, és hat szemem lenne. Harry persze próbálta Louissal együtt bevetni a kiskutyaszemeiket, de nálam ez nem jött be. – Tényleg ne haragudjatok, de szeretnék egy kicsit nyugalomban lenni. – mindenkin láttam, hogy megértik, mit szeretnék, így elindultam a szobám felé. Előpakoltam pár melegebb ruhát mikor az ajtóm nyitódott.

- Mehetek veled? – Zayn kezét a derekamra tekerte és finoman magához húzott. A szívem azt súgta, hogy vágjam rá igen, de az agyam azt mondta egyedül kell lennem egy kicsit.

- Nyugodtan maradhatsz itthon a többiekkel. Nem akarom elrontani az estédet, megleszek egyedül is. – mosolyogva fordultam felé, és karoltam át a nyakát. Gondolkodott pár pillanatig mérlegelte a dolgokat, végül elengedett.

- Szeretnék veled menni, nincs most szükségem az ivászatra, szeretnék veled lenni egy kicsit és néhány dolgon átrágni magunkat. – nem tudtam neki nemet mondani, és olyan érzésem volt, tényleg szeretne valami fontos dolgot megtárgyalni velem.

- Jó rendben, de akkor öltözz, mert megyünk! – mosolyogva hagytam ott a szobában, és mentem a fogashoz, hogy minden fontos dolgot bepakoljak a táskámba. Ahogy hallottam már javában zajlott a party. Csendben összeszedelőzködtem és vártam Zayn-t.

Később kézen fogva sétálgattunk London gyönyörűen kivilágított utcáin. Az idő kicsit hűvös volt, de ez akkor pont nem érdekelt. Amióta lejöttünk nem sokat beszélgettünk, ahogy láttam barátom azon gondolkodott, hogy hogyan mondjon el nekem valamit.

- Kérlek Zayn ne csigázz, mi az mit szerettél volna nekem elmondani? – hírtelen megálltam előtte, és bíztatóan simogatni kezdtem kezét. Feszült volt. Láttam rajta, de nem idegesen feszült, hanem inkább izgatottan feszült volt. Ezzel az arckifejezésével még jobban izgatott lettem.

- Nem tudom, hogy mennyire volt jó ötlet az, amit csináltam. Vagyis én úgy gondolom, hogy fogalmazzunk úgy okos és jó döntés volt a részemről, de félek, hogyha megkérdezem, akkor az lesz a válaszod, hogy nem. Sokat gondolkodtam, rengeteget agyaltam a dolgon, és arra jutottam, hogy ha elkezdődik az iskola, akkor még kevesebbet fogunk találkozni. Csak a hétvégék maradnak majd meg és persze a késő délutáni órák és az esték. Viszont, az iskola a te lakásod és a One Direction ház között elég nagy a távolság. Ami plusz időveszteséggel járna. – hírtelen elhallgatott. Én a mondatai hallatán már mindenre gondoltam. Először arra, hogy biztos, mert kevés időnk lesz, egymásra szakítani akar, majd később már azt sem tudtam mit is akar valójában.

- Zayn kérlek, ezzel teljesen összezavarsz! Hogyha szakítani akarsz, akkor azt mond, ne kertelj, csak mond meg. – kezdtem egyre jobban kétségbeesni. Mikor ezt kimondtam, arcán teljes rémület uralkodott, majd hírtelen megcsókolt. Szenvedélyesen, szerelmesen ostromolta ajkaim. Mikor elváltunk kérdő tekintettel néztem rá, ezzel bíztatva, hogy folytassa.

- Beszéltem már erről a banda többi tagjával Cassie-vel is megfirtattam a dolgot és mindannyian bíztattak. Szóval az a helyzet, hogy a jövő héten elköltözöm a One Direction házból, – az állam a padlóra esett, mégis hova akar menni? – beköltözöm a saját lakásomba, amit nem régen vettem. És az egész beszélgetésből annyit szerettem volna kihozni, hogy szeretném, hogyha hozzám költöznél. A ház olyan helyen van, amihez mindenki közel van. Kérlek, gondold meg. Próbáljuk meg. Ígérem, lehajtom, a WC-ülőkét csak mondj igent. Megszólalni sem tudtam. Kétségek és kérdések merültek fel bennem, amik megválaszolatlanul lógtak a levegőben. Miért akar ilyen hamar elköltözni? Biztos jó ötlet ilyen hamar beleugrani egy komoly dologba? És hogyha nem fogunk tudni normálisan meglenni egymás mellett? Az más mikor Zayn esténként ott alszik, de ez egy 24órás dologról szól.  Már azon kicsit meglepődtem és furcsálltam, hogy testőrt kaptam, most pedig ez a lakás téma. Pár percnyi latolgatás után végül eldöntöttem mi a helyes vagy legalábbis melyik válasz lehetne a legjobb.

- Figyelj, nem tudom, hogy mi fog ebből kisülni, de ha tényleg komolyan gondolod, és tényleg szeretnél velem összeköltözni, akkor próbáljuk meg. – nem voltam biztos a döntésemben, de az-az öröm, amit szerelmem arcán láttam elsöpörte minden negatív gondolatomat.