Álmok útján / 18. fejezet ... (+18)

Sziasztok!

Nagyon szépen köszönöm a 17. fejezethez kapott véleményeket. Sokat jelent számomra, hogyha valami elmondja a véleményét és szeretnék tőletek kérni valamit. Most ugye ezt a részt hamarabb megírtam és felraktam meglepetésképp, hogy kicsit meglepjelek, titeket ennek fejében pedig azt szeretném kérni, hogy elolvastátok a részt akkor egy két szót írjatok róla. Mindenki, aki itt jár. Mert most ez egy olyan fejezet, amiben nagyon bizonytalan vagyok, és nem tudom, hogy milyen is lett valójában, mert még nem igazán írtam +18-as részt, ha viszont nem véleményeztek nem fogom tudni mi a jó benne vagy mi tetszett nektek benne. Csak most az egyszer szeretnék, mondjuk tíz véleményt kapni. (tudom, álmodj királylány: D)

Puszi Petra

"Így szokott lenni a filmekben is: a legutolsó pillanatban, amikor a nő már éppen felszállna a repülőgépre, megjelenik az elkeseredett férfi, megragadja a nőt, megcsókolja, és nem engedi el, miközben a légitársaság alkalmazottai elnézően mosolyognak. Aztán jön a felirat: "Vége", és minden néző tudja, hogy azok ketten most már boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
"A filmek soha nem mesélik el, mi történik azután" - gondolta, hogy vigasztalja magát. Házasság, egyre kevesebb szex, előkerül a férj szeretőjének első levele, botrány, a férj esküdözik, hogy soha többet, előkerül a második szerető levele, újabb botrány és fenyegetőzés, hogy elválik, de ezúttal a férj nem reagál olyan határozottan, csak annyit mond, hogy szereti. A harmadik szerelmes levél után a hallgatást választja, úgy tesz, mintha nem tudna róla, mert mi van, ha most azt mondja a férje, hogy már nem szereti, és elmehet?
Nem, a filmek nem erről beszélnek. Véget érnek, mielőtt a valóság elkezdődne."

Paulo Coelho

Amint beléptem a szobába az ereimben meghűlt a vér és tudtam, valami baj van. A srácok egy emberként álltak meg előttem mintha valami nagyon komoly dolog történt volna. Harry elém és Cassie elé állt, majd kinyögte azt az egy mondatot, amitől a kis pici rózsaszín világom darabjaira hullott.

- Zayn és Niall balesetet szenvedtek. – síri csend telepedett a szobára. Szemeim könnybe lábadtak és nem tudtam mit tehetnék. Kétségbeesve nyúltam Cassie karja után. Attól féltem, ha nem ülök le, összeesem. Persze barátnőm egyből vette az adást és a kanapé felé terelt, majd le is ültetett. A srácok csendben letelepedtek velem szemben és csak néztek.

- De mi az, hogy balesetet szenvedtek? Mondjatok már valamit! – hangom hisztérikusba csapott át és idegesen tördelni kezdtem az ujjaimat.

- Még mi sem tudunk semmi konkrétat, a stúdióban vártuk őket mikor beszólt telefonon a menedzser, hogy balesetük volt és kórházba vitték őket. Azóta pedig semmi. – Liam bűnbánóan nézett rám, mintha az ő hibája lenne az, hogy nem tudunk semmit. Teltek a percek és órák. Aztán Harry telefonja rezegni kezdett az üvegasztalon. A készülékért nyúlt és fogadta a hívását. Kikerekedett szemmel hallgatta végig a vonal túlsó végén lévő személyt. Cassie mindeközben óvatosan simogatta a hátam és próbált megnyugtatni. Hazza letette a telefont és felénk fordult.

- Be kell mennünk a kórházba! – nem láttam arcán sem félelmet, ami jó hír volt, de megkönnyebbülést sem, ami segített volna lenyugodni.

Később a kórház előtt nagy tömeg ácsorgott. Kiszállva az autóból a lesifotósok lerohanták a fiúkat, és próbáltak minél több információt kicsikarni belőlük. Szerencsére a testőrök és biztonságiak segítettek a bejutásban. Liam és Louis előre siettem, hogy az információs pultnál meg tudják hova is kell mennünk. Harry nagyon Cassie közelében akart lenni, irigyeltem őket, az én szerelmem kitudja, milyen állapotban fekhet egy kórházi ágyban. Könnyeim ismét potyogni kezdtek. Amint a két jómadár visszajött és Liam meglátta, hogy sírok, magához ölelt és úgy próbált meg csitítgatni.

- Nyugi Janel nem lesz semmi baj. – szinte már zokogtam, de ekkor két ismerős hang köszöntött minket. Még mindig Liam ingjét áztattam sós könnyeimmel, mikor fejem a hang irányába fordítottam. Nem akartam hinni a szememnek. Niall gipszes lábbal és mankóval, ugyan de vidáman közeledett felénk, Zayn-el együtt. Szerelmemnek semmi baja nem volt, csak néhány karcolás éktelenkedett nyakán és arcán, de semmi vészes.

- Úr Isten gyerekek, de ránk ijesztettek. Zayn tudtam, hogy acélból vagy, de hogy ennyire ne legyél sérthetetlen. – Louis megkönnyebbülve ölelte át két barátját.

- Igen Zayn-nek szerencséje volt, de én mit mondjak? – nyafogott Niall, de mindenki tudta csak viccel. Én óvatosan elengedtem Liam-et aki Harry-vel és Cassi-vel együtt megszorongatta a két fiút. Zayn mindeközben végig engem nézett. Szépen csendben hátul meghúzódtam és most már örömömben sírtam. Nem akartam megzavarni az idilli pillanatot, de barátom ezt másképp gondolta. Otthagyva a többieket egyenesen felém közeledett.

- Hé, ne sírj nincsen semmi baj! – óvatosan végigsimított a karomon mire megborzongtam.

- Szeretlek! – megérintettem az egyik karcolást az arcán. Élvezte az érintésem, de pár másodperc múlva már éhesen csókolóztunk. Szükségem volt rá. Szükségem volt arra, hogy érezzem, minden rendben van vele.

Órákkal később csak ketten maradtunk a tágas lakásban. A nap javában lenyugvóban volt, Harry és Cassie elmentek valahova, a banda többi tagja pedig Niall-t pátyolgatta a One Direction házban. Amióta hazaértünk nem igazán beszéltünk Zayn-el. Furcsa volt, hogy miközben én a vacsorát melegítettem ő engem bámult, de egy szót sem szólt. Kiraktam mindent és nekiláttunk enni. Végig egymást bámultuk, viszont még mindig nem hagyta el egy szó sem a szánkat. A vacsora végeztével minden tányért a mosogatóba löktem. Zayn indult is volna, a nappaliba gondolom tévézni, de nekem más terveim voltak az estére.

- Hova mész? – néztem rá kíváncsian mire megfordult és rám nézett.

- Öm, nem nézünk egy kis tévét? Utána pedig hazamegyek. Nem akarok zavarni. – nem nézett a szemembe, de láttam rajta valami baj van. Közelebb mentem hozzá és kezemmel próbáltam arcát felém fordítani. Egy nagy sóhaj kíséretében megadta magát és rám nézett.

- Mi a baj? – szemöldököm-összeráncoltam, amit egy kis mosollyal nyugtázott.

- Félek, hogyha maradok, valami olyasmit teszek, amit te nem szeretnél. Sajnálom, de a mai nap után nem szeretnék még veled is összeveszni!

- Ezt nem értem. Miért vesznél össze velem? – teljesen összezavart a kijelentésével.

- Piszkosul kívánlak, el sem bírod hinni mennyire, de nem akarok olyan dolgot ráderültetni, amit te nem szeretnél, ha pedig maradnék, nagyon nehéz lenne magamat türtőztetni. – a szám kis ó-t formált. Ledöbbentem vallomását hallva. Sosem gondoltam arra, hogy ilyen hatással lennék rá.

- Azt szeretném, ha ma itt aludnál. – kiskutyaszemekkel meredtem rám. – és szeretném, hogyha megpróbálnánk folytatni a múltkorit.

- Ezt meg hogy érted? – most ő vágott olyan pofát mintha azt mondtam volna neki, hogy a föld lapos. Óvatosan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam a nyakát. Egy kisebb sóhaj szaladt ki a száján, amit biztatásképp vettem és folytattam felfelé utamat a szája felé. Amint szánk összeért nem volt megállás. Hevesen téptük egymás ajkait, majd az egyik pillanatban Zayn megragadta a combom és felkapott az ölébe. Akciójától kisebb sikoly szaladt ki a torkomon, de aztán újra a nyakára tértem vissza. Elindultunk a szobám felé, aztán már a puha takarón feküdtem felettem az éhes tekintetű barátommal. Kezemmel próbáltam elérni kockás hasát, de kicsit nehéz dolgom volt hisz testünk annyira össze volt tapadva hogy egy papír sem fért volna el kettőnk között. Így taktikát váltottam. Lábaimat dereka köré kulcsoltam és egy határozott mozdulattal átgurultam a másik irányba így én kerültem felülre. Kicsit meglepődött a mozdulatomon, de nagyon tetszett neki ez a póz. A combja közepére ültem és próbáltam lefeszegetni róla az ingjét. Gyors és heves mozdulataimnak köszönhetően pár gombot le is szakítottam, de akkor abban a percben ez nagyon nem érdekelt. Miközben én próbáltam minél hamarabb levetkőztetni barátomat ő sem tétlenkedett. Egy szilva színű ruha volt rajtam, aminek hátul volt a cipzárja, Zayn egyből megtalálta és egy határozott mozdulattal le is rántotta azt. Óvatosan kihámozott a ruhából és ismét maga alá gyűrt. Rajtam már csak melltartó és bugyi volt, míg rajta ott lógott az elszakított ing, a nadrágja pedig még mindig érintetlen volt. De amikor a szemeibe néztem megdermedtem és megszólalni sem tudtam. Szemei csillogtak a szerelemtől és a vágytól. Mozdulataink lassabbak lettek. Végigsimított a nyakamtól egészen a mellemig, ami kisebb nyögést csalt ki belőlem.

- Olyan szép vagy! Annyira szeretlek. – nem bírtam magammal elkaptam az övét és ügyesen le is szedtem róla a nadrágjával együtt. – Ne kicsim ne siessünk. Minden percet ki akarok élvezni. – erre a mondatára megálltam és nem is bírtam megmozdulni. Most bármit megtettem volna érte, bármit megcsináltam volna, amit kér. Szép lassan csókolni kezdte a szám miközben finoman végigsimított a csupasz derekamon majd kezét a hátam alá csúsztatta és kipattintotta a melltartómat. Amint megszabadított ettől a zavaró textíliától megcsókolt az egyik majd a másik mellem. Megnyikkanni sem mertem a kezdeti hevességem és önbizalmam elszállt. Új volt ez a dolog, új és egyben nagyon izgalmas, őrjítő. Ő is észrevette, hogy nem igazán tudok mit kezdeni a helyzettel.

- Nyugi baby nem kell csinálnod semmit, bízd csak rám magad. Ha valami nem tetszik, vagy valamit rosszul csinálok, mindenféleképpen szólnod kell.

- Rendben. – csak suttogásra futotta az erőmből. A szívverésem kihagyott egy ütemet mikor Zayn keze a lábam közé csúszott és legféltettebb pontomat kezdte el simogatni miközben szájával az egyik mellemet kényeztette. Eszméletlen jó érzés volt és minél tovább simogatott a lábam között annál jobban kezdtem szétfeszíteni azokat. Halkan nyögdécselni kezdtem mikor mellbimbómat finoman harapdálni kezdte, de egyre nagyobb késztetést éreztem arra, hogy megmozduljak. Miközben ő rajtam ténykedett bizonytalanul boxeralsója felé vezettem kezemet. Viszont mikor megéreztem kemény férfiasságát elállt a lélegzetem. Hangosan felnyögött érintésemre és abbahagyott mindent, amit csinált. Mikor kezét elvette lüktető nőiességemről kicsit csalódott voltam és hiányérzetem támadt, majd elpirultam a gondolatra hogy ilyeneken jár az eszem.  Barátom lemászott rólam, amit nagyon nem értettem, majd gyorsan a nadrágja zsebében kezdett kutakodni, amíg meg nem találta a kis ezüst fóliacsomagot. Visszamászott rám, de nem teljesen, hanem az óvszert maga mellé rakta és finoman megcsókolt. Közben kezével lefelé kezdte húzni a bugyimat. A szemeimet eltakarva vártam, meg míg végez. Hallottam, hogy valahova eldobja a textilt aztán kezeivel lefeszítette szememről a karomat.

- Hékás ne búj el előlem édes. Gyönyörű vagy!

- Zayn kérlek, ne mondj ilyeneket, nem szeretem, amikor agyon dicsérnek. Nem kell semmit sem mondanod, egyszerűen csak érezni akarom, hogy velem vagy, hogy nincsen semmi bajod. – Zayn volt az a fiú, aki állandóan képes volt zavarba hozni. Lehámozta magáról az alsónadrágját majd mikor az óvszert felhelyezte visszamászott hozzám. Szétfeszítette lábával az enyémet és a combjaim közé helyezkedett. Éreztem, hogy férfiassága hozzám ér. Végigsimítottam az arcán és bátorítólag elmosolyodtam. Féltem hisz ismeretlen volt számomra ez a dolog. Nem tudtam mikor mit kellene csinálnom, de bíztam benne.

- Janel lehet, hogy fájni fog, de szólsz és megállunk. – látszott rajta hogy nagyon aggódik és fél attól, hogy fájdalmat okoz nekem. Bólintottam annak jeléül, hogy megértettem azt, amit mond. Mielőtt belémhatolt volna ajkait az enyémre nyomta és lassan ellőre lökte a csípőjét. Amint félig belém hatolt éles szúró fájdalmat éreztem és szemeim könnybe lábadtak. Nem akartam Zayn-re nézni inkább nyakába fúrtam az arcom. Érezhette, hogy sírok, mert nyugtatólak simogatni kezdte a csípőm és a hasam alját. Próbáltam ellazulni, de mikor óvatosan kihúzódott és majd újra vissza egy fájdalmas nyögés hagyta el a számat. Percekig ezt a szúró fájdalmas érzést kellett elviselnem, de egy idő után kezdtem megszokni a helyzetet és élvezni is. Amint a fájdalom enyhülni kezdett barátomra néztem. Szemöldökét összeráncolta és úgy figyelt engem. – Sajnálom. – suttogta mire nekem sem kellett több. Mind a két karommal átkulcsoltam a hátát, lábamat pedig dereka köré tekertem. Zayn gyönyörű csokoládébarna szemei kikerekedtek és súlyosabbá, szaporábbá vált légzése épp úgy, mint az enyém. – Szeretlek! – amikor ezt kimondta gyorsabban kezdett mozogni és mind a ketten belefeledkeztünk a percbe és egymásba.