Álmok útján / 17.fejezet

Sziasztok drága olvasóim! :)
Bocsánat, hogy picit később hoztam a fejezet, de remélem megérte várni. Már több véleményben is olvastam, hogy szívesen olvasnátok egy olyan fejezetet aminek a szemszöge Harry vagy Cassie szemszögéből íródna. Nos hogy lássátok mennyire szeretlek titeket :) egy ilyen rész következik. Remélem elnyeri mindenki tetszését várom a véleményeket és a pipákat!
Puszi Petra

"Minden bizalmas szó, amit egy barátnak átadunk, számára szent és azt lezárva őrzi mások szeme és füle elől. Semmi nem tudja rávenni arra, hogy visszaéljen barátja bizalmával. Ez a bizalom olyan szövetséget hoz létre a két szív között, amit a tapasztalataik alapján tanultak meg. Ez egy olyan szövetség, amely soha nem bomlik fel, amelyet soha nem szegnek meg."

Anthony Strano

(Cassie szemszög):

Az elmúlt hónapok csodálatosan teltek. Én és Janel is rátaláltunk arra az emberre, aki boldoggá tett minket, és akit szerettünk. Én bíztam benne, hogy ez a kapcsolat, ami köztem és Harry között van, nem fog elmúlni, nem fog semmivé válni. Amikor reggel felkeltem, Hazza még az igazak álmát aludta. Nem akartam sem megzavarni főleg nem felkelteni, hisz annyira kimerítette őt az állandó munka. Óvatosan, nesztelenül kilopakodtam a konyhába ahol nem várt kép fogadott. Zayn, a gránit konyhapultnak támaszkodva, óvatosan és kissé zabosan bámulta a konyhaasztalnál, vadul olvasó barátnőmet. Janel nem vette észre, hogy én is jelen vagyok nem is csodáltam, hisz elmélyülten tanulmányozta az egyik pletykalapot. Barátja viszont kétségbeesve nézett rám én pedig kérdőn néztem vissza. Nem értettem a helyzetet. Közelebb lépkedtem majd halkan megkérdeztem mi ez az egész.

- Mi a baj? – Zayn kicsit elgondolkodott majd szemöldökét összeráncolva válaszolt.

- Janel éppen egy cikket olvas, amit rollunk írtak, és nem tudom, hogy fog reagálni. Annyira bosszantó, hogy ennyire el akarják baszni ezt a normális kapcsolatot. – idegesen behunyt szemmel masszírozta a tarkóját, hogy kicsit lenyugtassa magát. Innentől kezdve nem sokat beszéltünk inkább én is barátnőm arcát tanulmányoztam, hogy miként is hatnak rá a dolgok. Néha idegesen rágcsálni kezdte ajkát vagy érdeklődve futotta újra végig a sorokat. Aztán mikor végzett az újságot szépen lerakta és felnézett ránk. Meglepte, hogy én is ott vagyok, de elmosolyodott.

- Szia Cassie, hogy aludtál? – jó szorosan megölelt aztán visszaült és folytatta a reggelijét. Zayn-el egy emberként lélegeztünk fel.

- Köszönöm jól és te?

- Az esti sziesztámat a drága barátom megzavarta! – beszédén látszott mennyire odavan az imént említettért. Összeillettek. Szerették egymást. Zayn boldogan ült barátnője mellé egyik karját átvetette a vállán és apró puszit nyomott arcára. Kezdett hiányozni a lovagom. Elnézést kérve a galamboktól halkan benyitottam a szobámba. Harry nem volt ott, azonban hangos vízcsobogás hallatszott a fürdő felől. Benyitottam, de szerencsére nem vett észre nekem háttal állt így meg tudtam lepni. Gyorsan ledobtam a ruháim és már be is másztam mellé a zuhany alá. Finoman végig simítottam nedves hátán majd kezeimet elvéve puszikkal borítottam be a nagy bőrfelületet. Halk sóhaj volt a jutalmam, ami mosolygásra késztett. Pár pillanat múlva Harry már velem szemben állt és édesen, szerelmesen csókolt meg.

Egy fél órával később már a szobámban szedtük össze a ruháinkat, majd felöltöztünk és csatlakoztunk a többiekhez. Janel és Zayn valami sorozatot néztek a tévében, de mikor barátnőm megpillantott azonnal felállt és odasietett hozzám.

- Ma délutánra ne csinálj programot! Most kaptam egy üzenetet, hogy mind a kettőnknek be kell mennie az iskolába, könyvek órarend satöbbi miatt. – izgatott volt, és ezt rám is rám ragasztotta.

- Okké és mikor kell indulnunk. – annyi dolgom volt, még amit el kellett intéznek, de persze Jan azonnal keresztbe húzta a terveimet.

- Most, azonnal ha nem akarunk elkésni. – Zayn bánatosan ölelte magához barátnőjét én pedig Harry felé fordulva akartam egy apró puszit nyomni arcára, de ezt ő nem így gondolta. Mind a két kezével szorosan magához ölelt fejét pedig nyakhajlatomba fúrta.

- Hiányozni fogsz. – apró puszikkal hintette be a nyakam, de egy idő után el kellett húzódnom, mert ha nem teszem, tuti elkésünk.

Később már az autóban beszélgettünk minden féle dologról. Attól függetlenül, hogy rátaláltunk a szerelemre igényeltük egymás társaságát, és mind a kettőnknek szüksége is volt a másikra.

- És milyen a szex Zayn-el? – tettem fel vigyorogva a kérdést, de nem azt a reakciót produkálta barátnőm, amit vártam.

- Mi nem, vagyis… mi még nem csináltuk. – szegénykém annyira zavarban volt és gondolatban fejen is vágtam magam. Gondolhattam volna, hogy nem azzal kezdik.

- Ne haragudj, annyira sajnálom, én tényleg nem tudtam ne haragudj. – én is zavarba jöttem és szégyelltem magam, de Janel elkuncogta magát és csak legyintett.

- Nyugi nincs para, csak mi még nem annyira vagyunk ebben az egészben benne, mint például ti. Volt már rá alkalom, hogy megtörténik, de nem akarom elhamarkodni és addig, amíg félek, a dologtól addig nem menne.

- Mitől félsz? – óvatosan próbáltam megközelíteni a témát, nehogy megint hülyeséget mondjak. – Zayn biztos vagyok benne, hogy teljes mértékben odavan érted és mondjuk, meg őszintén a tested sem hagyja hidegen finoman szólva. – apró mosoly játszott barátnőm szája szélén.

- Nem Zayn az oka a félelmemnek, hanem Sam. – fél pillanatra felém fordult, de mikor látta a döbbenetet az arcomon figyelmét inkább az útra szegezte.

- Ezt most nem értem. Mi köze van annak a parasztnak ahhoz, hogy te mikor fekszel le a barátoddal.

- Cassie, amikor egymásnak estünk a múltkor Zayn-el minden jól ment, de amint lehunytam a szemem, megjelent előttem Sam arca, ahogyan megpróbál megerőszakolni és gondolhatod milyen hatást ért el nálam. – arca eltorzult a felidézett emlékek miatt. És ismét dühbe gurultam, mert az-az idióta tönkre akarta tenni a legjobb barátnőmet.

- Próbáld meg elfelejteni, tudom, hogy nagyon nehéz lesz, de nem lehetsz egész egy kapcsolatban, ha a múlt állandóan felzaklat majd. Szerintem fel kellene keresned Dr. Amelia Gray-t. Már egy ideje nem voltál nála, de mind a ketten tudjuk, hogy nagyon jó és a múltkor is tudott segíteni. – nem akartam tolakodó lenni, de biztos voltam abban, hogy Jan-nak szüksége van segítségre, de nem rám vagy a barátaira, mert mi ezt már nem tudtuk orvosolni. Az út további részét nagyrészt csöndben töltöttük, nem volt feszélyezett a hallgatás inkább nyugodt és természetes. Majd perc elteltével megpillantottam a hatalmas épületet. Amint sikerült egy normális parkolóhelyet találni kipattantam az autóból és tátott szájjal vizslattam körbe az iskolát. Janel is csatlakozott hozzám és együtt indultunk a bejárat felé.

- Tisztára, mint a Harry Potterben. Lehet, boszorkányok leszünk, mire végzünk. – azonnal elröhögtem magam barátnőm ténymegállapításán. Amint beléptünk elállt a lélegzetem. Nagyon szép volt, és feldobta az egész helyet az is hogy mindenütt emberek nyüzsögtek. Mindenhol diákok tanárok ácsorogtak várva, hogy megkapják azt, amiért idejöttek. Janel céltudatosan az egyik sorba húzott, majd onnan kezdtem el vizslatni a helységet.

- Annyira szép nem? – megrángattam Jan kezét így kénytelen volt rám figyelni és abba hagyni az előttünk álló fiúval való társalgást.

- Igen tényleg nagyon szép. Cassie kérlek, had mutassam be Ed Westwicket. – aranyos arca volt Ed-nek. Volt egy amolyan rosszfiús beütése, mint Harrynek.

- Szia Ed vagyok! – kezet fogtunk egymással és én is belefolytam a közös beszélgetésbe. – Igen én is zenei tagozatra megyek, lehet, osztálytársak leszünk. - vigyorgott. Volt benne valami, ami nem stimmelt, túlságosan is furcsán nézett rám. Szerencsére időben megkaptunk mindent és mehettünk is volna haza ha Ed meg nem győzi Janel-t, hogy maradjunk és igyunk, megy együtt egy kávét. A legközelebbi kávézóban húztuk meg magunkat. – Te nagyon ismerős vagy nekem. – mutatott újonnan szerezett barátunk Janel-re. Kicsit elgondolkodott, majd szemei felcsillantak. – Tudom már te vagy Zayn Malik barátnője, te pedig Harry Styles-nak. Már értem, hogy miért voltatok annyira ismerősek. Sokat olvastam ám már rólatok. – vigyorgott. Kezdett kicsit feszélyezni a társasága főleg a miatt, mert egyre többször próbált hozzámérni. – Oh, csak viccelek nyugi! És meséljetek honnan jöttetek? Te milyen szakra mész Janel?

- London mellett éltünk a szüleimmel, de az érettségi után Londonba költöztünk. Én mivel imádom a biológiát földrajzot, ilyen szakon fogom boldogítani a tanárokat Cassie pedig, ahogy már régebben mondtuk a zene felé mozog épp úgy, mint te.

Szerencsére csak egy fél órát kellett Ed-el eltöltenünk. Janel nagyon jól kijött vele én viszont már nem annyira. A kocsiban szóvá is tettem.

- Nagyon egy hullámhosszon voltatok. – semmi elítélés nem volt a hangomban Jan mégis úgy gondolta, hogy megvádoltam.

- Cassie ne már normálisan elbeszélgettünk. Egy iskolába fogunk járni ebben nincsen semmi rossz. Inkább te voltál nagyon hűvös. Szegény próbált vicces és kedves lenni, de te mégis levegőnek nézted. – elgondolkodtam a szavain.

- Lehet, de nekem nagyon nem tetszett a stílusa, jó persze aranyos volt meg minden, de néhány megnyilvánulásával igen is megijesztett. – a hazafelé tartó út rövidebbnek tűnt. Gyorsan előre szaladtam, de a lakásban nem várt kép fogadott. Az összes bandatag kivéve Zayn és Niall a kanapénkon ült és síri csendben vártak minket. Nem tetszett nekem ez a gyászos hangulat. Amint Harry meglátott felpattant, és mint egy kisgyerek az anyukájához úgy bújt hozzám. Megrémisztett a viselkedése. Pár másodperccel később Jan is megérkezett és ekkor a fiúk egy emberként álltak fel. Harry megállt én és Janel előtt majd kinyögte azt az egy mondatot, amit tudtam barátnőmet teljesen le fogja sokkolni.

- Zayn és Niall balesetet szenvedtek.