Álmok útján / 13. fejezet

Sziasztok!
13. fejezet haladunk haladunk :) Nem szeretnék sok mindent írni ehhez a részhez.Színre lépnek Janel szülei is. Két szemszög lesz olvasható a fejezetben. Perrie ismét képbe kerül de csak egy kis visszaemlékezés gyanánt. Remélem elnyeri majd a tetszésetek. Nagyon szépen köszönöm a 12.fejezethez kapott véleményeket nagyon hálás vagyok:)
Puszi Petra

"Miért gondolom mindig, hogy ez most más lesz? Miért lelkesedem be mindig túlságosan ennyire? Túl naiv voltam már megint. Mindig túl magasra emelkedem, ahonnan nagyon nagyot lehet esni, én meg esem is. A kérdés: az aktuális szakadék most milyen mély?"
Koncz Erzsébet

(Cassie szemszög):

Amint leértem és láttam, hogy Janel-el szemben Perrie áll, elkapott az ideg. Végül örültem, hogy Zayn megmentette a helyzetet. Amint néztem, hogy távolodik a kis kacsacsőrű alakja eszembe jutott a délelőtti beszélgetésünk.

Perrie már az első találkozásunkkor nem volt számomra szimpatikus. A lekezelő stílusa, az én vagyok, kivagyok modora nagyon ellenszenvessé tette. Amikor Janel és Zayn elment csónakázni elterveztem, mindenféleképpen beszélek a hárpia fejével. Amint a szerelmes pár elhagyta a házat vártam a megfelelő pillanatot, amikor lecsaphatok rá. A fiúk fáradságra hivatkozva fent lustálkodtak, míg Eleanor és Danielle a legközelebbi kis közértet keresték fel. Így hát eljött a várva várt pillanat. Perrie a konyhában fogyasztotta éppen a reggelijét. Megálltam mellette és a konyhapultnak támaszkodva figyeltem mit csinál. Pár perc múlva letette a kezében lévő kanalat és felém fordult.

- Esetleg szeretnél valamit? Mindjárt befejezem és elmoshatod utánam a tányért. Van még fent pár cucc, amit ki is moshatnál. A szobára is ráfér egy takarítás úgyhogy nyugodtan seprűt ragadhatsz kis szívem! – az állam majdnem a padlóra esett, de uralkodtam magamon.

- Nagyon nagy tévedésben élsz, hogyha azt hiszed, a cseléded vagyok. El szeretném neked mondani, hogy jó lenne, ha békén hagynád Janel-t. Nem ártott neked semmit így jó lenne, ha békén hagynád.

- Miért véded ennyire ezt a kis csitrit? Igaz is, talán azért mert pont ugyan olyan ribanc, vagy mint ő. Te is csak a hírnévért vagy Harry-vel ugyan úgy, mint a kis barátnőd Zayn-el. – nem bírtam tovább, majdnem pofon vágtam, de ugye az nem lett volna valami nőies így csak közelebb hajoltam hozzá, hogy érezze szavaim súlyát.

- Most mondom el utoljára. Nagyon vigyázz magadra, mert te fogod húzni a rövidebbet. És ne merészeld Janel-t se csitrinek se ribancnak nevezni. Mert talán te az, vagy de ő nem.

Rick

Viszont mikor megláttam Katy-t és Rick-et nagyon megörültem. Janel-el együtt, mint két őrült rohantunk feléjük. Már elég régen láttam mindkettőjüket és nagyon hiányoztak. Mindig is úgy tekintettem rájuk, mint egy anya és apa és ők is úgy szerettek és gondoskodtak rólam mintha a szüleim lettek volna. Jól megszorongattuk őket, de Katy-ből egyből előtört az anyai ösztöne.

- Janel kicsim csurom vizes vagy. Gyerünk, mars, felfelé öltözz át. De előtte mutasd be nekünk azt az ismeretlen fiatalembert. - láttam Jan tiszta ideg. Félve pillantott a háta mögé, Zayn pedig lassan, de biztosan közelíteni kezdett felénk. Amikor odaért, Rick igazi apaként viselkedett, aki félti a kicsi lányát, próbált ijesztőnek hatni, de tudtam, csak kíváncsi arra, hogyan reagál erre barátnőm szerelme. De nem volt semmi probléma, Zayn tisztelettudóan nyújtott kezet Janel szüleinek.

Katy

- Nagyon örülök, hogy megismerhetem önöket. Janel sokat mesélt már a szüleiről. - kezet nyújtott Katy-nek aki elbűvölve nézett vissza a fiúra – most már tudom, hogy a barátnőm honnan örökölte a szépségét. – jegyezte meg Zayn kicsit félénken. Rick eddig bírta. Öblös nevetéssel rázta fel a helyiséget, amitől mindenki egy pillanatra megriadt majd mindenki felengedett.

- Szólíts nyugodtan Katynek és Rick-nek nem vagyunk mi még olyan öregek. - mosolygott szívmelengetően és barátságosan Katy Zayn-re. 

Pár órával később már a nappaliban ült mindenki. Az elején mindenkinek furcsa volt, hogy barátnőm szülei nem egy régimódi emberek, hanem igazán fiatalosak és néha-néha szórakoztatóak is. Szóba került az iskola. A könyvek és minden semmiségnek tűnő dolog.

- Cassie drágám édesanyáddal nem beszéltél? – közelítette meg óvatosan a témát Katy. Nem szerettem erről beszélni főleg nem a barátaim előtt.

- Nem és nem is fogok. – ezzel lezártnak tekintettem a témát és többet nem is feszegette senki. Zayn kissé meg volt illetődve, próbált nem rámászni Janel-re a szülei előtt, de ahogy láttam nehezére esett nem hozzáérni, ahogyan azt Harry is tette. A kanapé egyik végén ültem én, közöttünk Niall, a kanapé másik végén pedig Harry. Viszont a beszélgetés folyamán valahogy mellém keveredett. Ő sem akart nyilvánosan rám mászni, de mindig csinált valami olyan dolgot, amihez az kellett, hogy hozzám érjen. Imádtam őt. Igazán rövid idő alatt meg tudtam kedvelni őt. És ahogyan éreztem, ez viszonzásra is talált. Katy és Rick nem maradtak sokáig. Mindössze pár óra hosszat tartózkodtak a nyaralóban. Persze minden félefajta finomsággal megpakolták nekünk a szekrényeket.

- Szeretlek titeket. Mindenféleképpen hazamegyünk majd. – Janel nem akarta elengedni az anyukáját. Amit meg is értettem hisz imádta őt és persze az apukáját is. A fiúk nem igazán akartak minket zavarni, illedelmesen elköszöntek és fel is szívódtak.

(Janel szemszög):

Sosem szerettem búcsúzkodni, főleg nem olyan emberektől, akiket szeretek. Amint elmentek a fürdőbe igyekeztem, hogy eltüntessem a kósza könnycseppeket. Magamra zártam az ajtót és a tükörben bámultam magam. Örültem, hogy anyáék ilyen könnyen elfogadták Zayn-t. A Sam-el való ügyemről nem akartam nekik szólni, mert abból biztosan rendőrségi ügyet csináltak volna. Gondolatmenetemet egy halk kopogás zavarta meg.

- Bejöhetek? – biztos voltam benne hogy Zayn azt hiszi, valami baj van és azért zárkóztam be. Mosolyogva nyitottam ki az ajtót. Barátom mosolyomat látva, megkönnyebbülve zárt a karjába. Jó volt egy ilyen eseményekkel teli nap után hozzábújni. Orromat nyakhajlatába fúrtam. Imádtam érezni az illatát, szerettem ezt a fiút. Rövid idő alatt, de megszerettem és bíztam benne. – Gyere mennyünk vacsorázni! – mosolygott rám, de még mielőtt elindultunk volna kaptam egy apró, de annál édesebb csókot.

- Drága egyetlen Janelem megeszed még azt a húst? – mosolygott rám édesen Niall. Mindenki maradékát már megette, fogalmam sem volt, hogy az istenbe fér ebbe a fiúba ennyi étel, de nem kötekedtem vele így odanyújtottam neki a tányéromat.

- Tessék drága egyetlen Niallem. – Zayn kicsit morcos volt a megnevezésekért, de tudtam hogyan békítsem ki. – Zayn – az említett, aki mellettem ült felém fordult – van valami a szád sarkában, várj leszedem. – azzal a lendülettel már csókoltam is. Kicsit meglepődött, de aztán magához húzva viszonozta a csókot. Mindenki füttyögött meg ujjongott mikor eltávolodtunk egymástól.

- Mennyetek szobára gyerekek! – kacagott Harry, Zayn erre hozzávágott egy szalvétát, de amikor barátom felém fordult láttam a szemében az izzást, ami engem is lázba hozott. Erős vágyat éreztem, hogy magamon érezzem testét, hogy érezzem forró csókját. Akartam, nem volt rá semmilyen mentségem, de akartam. Zayn vágyakozón nézett rám, éreztem arcomat ellepi a pír így tekintetemet elkaptam. Zavarban voltam nem is kicsit. Felpattantam és az üres tányérokat a mosogatóba dobáltam, majd a lépcső felé igyekeztem. A szobámba felérve az ágyra vágódtam és elterültem rajta. Furcsa volt, hogy ilyen érzések jöttek elő belőlem egy fiú iránt. Ilyet még nem igazán tapasztaltam. Ismét halk kopogtatás zavarta meg a szoba csendjét. Sejtettem ki lehet az ezért egy „gyere be” kiáltással beinvitáltam vendégemet. Zayn az ágyam mellett állt kicsit magatehetetlenül és várt valami jelre, ami engedélyt ad neki a folytatásra. Feltápászkodtam és a térdemre álltam az ágyon, miközben végig egymás szemébe néztünk. Még mindig izgatott volt a pillantása, de mindez összekeveredett a félelemmel is. Óvatosan végigsimítottam az arcán mire szája kissé elnyílt. Gyorsabban emelkedett a mellkasa érintésemre, ami egyre jobban tetszett.

- Szeretlek. – csak ennyit mondott mielőtt egymásnak estünk volna.