Álmok útján / 12. fejezet

Sziasztok!
Ehhez a fejezethez nem tudok semmilyen bevezetést írni. Kicsit elragadott a hév írás közben és hosszabbra sikeredett, de tényleg nem tudtam abbahagyni. :) Jó olvasást. És köszönöm szépen a 11 fejezethez kapott véleményeket nagyon sokat jelentenek nekem!
Puszi Petra :)

"Az egész világom középpontja volt - feketére festettem volna a napot is a kedvéért, vagy ha azt kéri, elcsenek egy fényes csillagot az éjszaka sötét bársonytakarójáról, hogy csak neki világítson. A szél csak miatta táncolt a mezőket tarkító virágszirmokon, a nap az ő kedvéért ragyogott melegen, és ha bánkódott, a felhők vele szomorkodtak, az ő könnyeit ontották. Csak kérnie kellett volna, és én az utolsó csepp véremig azon munkálkodom, hogy teljesítsem a kérését. Csak boldognak akartam látni."

Benina

Ez a kilenc betű. Ez az egy kimondott szó: szeretlek. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Láttam rajta mennyire bizakodik, mennyire szeretné, hogy ez az egész ami kettőnk között van működjön. Óvatosan odakuporodtam az ölébe, ő pedig erős karjával a helyemen tartott.

- Én is szeretlek. – suttogtam a fülébe. Nem akartam sem Sam-el sem Perrie-vel foglalkozni. Azt akartam, hogy csak mi ketten legyünk. – De egy valamit meg kell értened. Nem szeretném ha bárki megtudná, hogy együtt vagyunk. – hátrébb hajtottam a fejem, hogy lássam arcát, amin zavar futott át.

- Titkolni akarod, de miért? – féltem a rajongóktól, Zayn szüleinek a reakciójától.

- Nem szeretném, ha a rajongók már az elején kinyírnának. A szüleidet nem ismerem, nem tudom, mennyire fogadnának el.  – folytattam volna önmarcangoló beszédemet tovább, de barátom csókjával elhallgatatott. Nem sokáig ízlelgettük egymás ajkát, bár a csók rövid volt mégis mikor elhúzódtunk egymástól mind a ketten levegő után kapkodtunk.

- Ne aggódj a szüleim miatt, ha két fejed lenne, vagy úszóhártyás lábad azt sem bánnák. És tudom, ismerem őket és biztos vagyok benne, hogy imádni fognak. A rajongók miatt pedig én sem akarom még nagydobra verni a kapcsolatunkat.

- Jó, egyezzünk meg abban, hogy a barátok tudhatnak róla, de amíg még nem vagyunk, biztosak a dolgunkban nem mondjuk el a nagy közönségnek. – a délelőtt többi részét beszélgetéssel és egymás cukkolásával folytattuk.

- Ne Zayn kérlek, többet nem mondok semmi rosszat a hajadra. Kérlek, tegyél le. – torkom szakadtából sikítottam miközben ő a vállán cipelve akart belelökni a vízbe.

- Nem-nem baby mindez megtorlást kíván. Megszóltad a hajam most én is teszek róla, hogy a tied se legyen az igazi. – nem láttam az arcát, de tisztán ki lehetett hallani a hangjából mennyire önelégült. A víz felé közeledve egyre jobban rúg kapáltam, de nem mentem vele semmire. Amint láttam, hogy már Zayn meztelen lába vizes, új tervet eszeltem ki. Tudtam bármelyik pillanatban leengedhet a válláról és a vízben kötök ki. És ahogy terveztem úgy is történt minden, amint elengedett rántottam magammal. Hangos puffanással értünk vizet. Kuncogva törölgettem a szememet, hogy lássak is valamit, de észrevettem nem volt jó ötlet ez az egész. Szegény Zayn azt sem tudta hogyan, és milyen gyorsan távolodjon el a víztől. Nem volt annyira mély, hogy megfulladjon sőt, de így átgondolva a dolgokat nagy marhaságot csináltam. Kifeküdt a partra és csendben nézte az égen átvonuló felhőket. Letelepedtem mellé.

- Ne haragudj, tudom, hogy nem szereted a vizet. Azt hittem jó buli lesz. – amikor rám nézett apró mosoly bujkált szája sarkában. Kicsit megkönnyebbültem, de nem teljesen.

- Túlreagáltam tudod, mindenki azt hiszi, csak viccelek ezzel a vizes parával kapcsolatban, de nem. Nem egy reklámfogás, ahogyan azt sokan hiszik. Egy szerencsétlen gyerekkori élmény. – homloka ráncba szaladt, gondolom a visszaemlékezés hatására.

- Nem akartam tényleg. Elmeséled? – lefeküdtem mellé fejemet pedig vizes mellkasára hajtottam. Egyenletes szívverését hallgattam ujjaimmal pedig apró köröket rajzoltam átázott pólóján keresztül kockás hasára. Pár perc múlva éreztem ujjai nedves hajamba túrnak.

- Az egyik nyáron a családom mindenképpen tengerpartra akart menni nyaralni. Én akkor még elég kicsi voltam. A papámmal együtt játszottunk a vízben anya és a tesóim sem voltak messze, de még is megtörtént a baj. Nem volt egyenletes a talaj, így amikor egyet hátraléptem pont egy gödörben kötöttem ki. Elnyelt a víz. Csak arra emlékszem, hogy iszonyatos nagy pánikba estem. Levegőt akartam venni, de csak vizet nyeltem. Apa szerencsére gyorsan utánam kapott, de onnantól kezdve nem igazán szerettem a víz közelébe merészkedni. Még medencébe sem szeretek lenni, ha magasabb a víz, mint én. – nem gondoltam volna, hogy ennyire komoly dologról lenne szó. Így ebben az édes ölelkezésben feküdtünk még pár percig majd a telefonom zenélni kezdett. Próbáltam elmozdulni Zayn-töl de nem ment.

- Ne hagyd hagy csörögjön, ha fontos majd úgy is visszahív. – nem tudtam ellenállni a csodás mosolyának így maradtam a fenekemen. Igaz a telefonom elhallgatott, de pár másodperc múlva újra rákezdett.

- Bocsi, de most már biztos, hogy fontos. – feltápászkodtam és a táskám felé vettem az irányt. Anya neve villogott a képernyőn. – Szia, anya. Hogy vagy?

- Janel hol az istenben vagy? Meg akartunk lepni apáddal. Itt vagyunk a lakásotok előtt, de senki nincs itthon. Hol vagy? – hangja nem volt vádló inkább kíváncsi túlságosan is kíváncsi.

- Úr Isten, most mármint ott vagytok? Nem…, én…, mi eljöttünk kicsit kikapcsolódni. – tekintetemmel láttam, Zayn felém közeledik. Anya pedig választ várt. Nem tudtam, hogy elmondjam e, de nem volt más választásom. –Ne haragudjatok, hogy nem szóltunk, de én és Cassie eljöttünk pár barátunkkal a házukba kicsit kikapcsolódni. De a lakásba be tudtok menni, a lábtörlő alatt van egy pótkulcs. Én pedig most azonnal kocsiba ülök és haza megyek. – ennél a mondatomnál barátom azonnal tiltakozni akart, de leintettem.

- Nem kicsim mulassatok, jól majd bepótoljuk máskor, csak az iskoláról akartam beszélni veled, meg Cassie említett valami fiút. Kíváncsi lettem volna rá. – a vér meghűlt az ereimben amint ezt meghallottam. Cassie beszélt anyával és nem is mondta, de ezzel új lehetőségek nyíltak meg előttem.

- Anya úgy is haza akartam ugrani pár dologért és nem vagyunk, messze úgyhogy elmegyek és megkérdezem Zayn-t velem jön e.

- Nem inkább, ha ennyire látni akarod a vén szüleidet, akkor mi megyünk oda. Viszünk egy kis ennivalót, nehogy nekem éhen halljatok. – anyám ennyivel el is intézte és már bontotta is a vonalat. Amint a telefonomat elraktam barátom magyarázatot váró arcával találtam szembe magamat.

- Nos, az a nagy harci helyzet, hogy anyáék egy bő fél óra múlva idejönnek, addigra pedig vissza kellene érnünk. Össze kell rámolni a házat. És valami száraz ruhába átöltözni. Jah és ki ne felejtsem a sorból azt is, hogy a szüleim meg akarnak ismerni. – féltem attól, hogy Zayn majd nem akar ilyen hamar megismerkedni velük, de persze most is tévedtem.

- Akkor mire várunk még? – elsöprő jókedve ragadós volt. Rövidebbnek tűnt a visszaút, mint az odaút, de most nem is bántam. Amint a mólóhoz értünk kipattantam. Már az út felénél felhívtam Cassie-t a hírtelen jött helyzettel kapcsolatban. Zayn és én mindent kipakoltunk és bementünk a lakásba. Vicces és egyben hihetetlen látvány fogadott minket. Cassie-t és a lányokat nem láttam sehol, de a fiúk ők igen, nos, ők nagyban takarítottak. Harry a porszívóval viccesen ide-oda cikázott a házban. Liam port törölt, Louis a csempét mosta fel, Niall pedig a párnákat rázta fel egy kézzel miközben a másikban egy hatalmas óriás szendvics foglalt helyett. Én a lányok keresésére indultam míg Zayn csatlakozott a fiúkhoz. A cuccot a konyhaajtóban leraktam. A lányok a konyhában takarítottak.

- Sziasztok!- én is beálltam segíteni nekik.

- Na, milyen volt a randi? – Danielle azonnal lecsapott a témára. Mosolyogva és közben tányérokat törölgetve várta az élménybeszámolót.

- Megbeszéltük, hogy csak barátok leszünk és nem fogunk olyan sok időt együtt tölteni, mert így ennek nem lenne értelem. – alig bírtam a vigyorgásomat visszatartani. Szegények annyira meglepődtek és csalódottak voltak, hogy fel kellett magamat fednem, de ekkor pont belépett Zayn. Pár nagy lépéssel mellettem termett átölelte a derekamat és megcsókolt.

- Mit vegyek fel? – amint elhúzódott a lányok felé kaptam a fejem, akik idétlenül vihogtak Cassie pedig finoman hozzám vágta a törlőkendőt.

- Hazudós. – mondta majd felszaladt átöltözni. Miután Zayn is választ kapott a kérdésére ő is öltözni ment és lassan mindenki felszállingózott, hogy „normális” kinézettel fogadják a szüleimet. Bár nem értettem mire ez a nagy felhajtás én is a lépcső felé vettem az irányt. Még mielőtt az első lépcsőfokra léptem volna még hátranéztem, hogy megbizonyosodjak milyen szép rendet raktak a többiek. Azonban a szemem-megakadt valamin jobban mondva valakin. Perrie gyilkos tekintete engem lesett. Egyben megrémisztett és sajnáltam is, de azt hittem, hogy már elment. Nem tudtam mit mondhatnék neki. Gyűlöltem azért amit Zayn-nel tett és azért sem szerettem, ahogyan velem viselkedett. Ott akartam hagyni, de az a pár sötét szó, amit hozzám intézett megállásra késztetett.

- Nehogy azt hidd, hogy sokáig meg fog maradni melletted. Te csak egy kis szánalmas pótlék vagy a számára. Rád fog unni és ott fog hagyni egy szebb lányért, aki tényleg hozzá való. Mit tudhatsz te? – ellökte magát a faltól. Azt hittem simán elmegy mellettem, de nem ez volt a terve. A kezében lévő pohár tartalmát rám öntötte. Hangosan felsikkantottam, mert nem éppen meleg víz volt benne. Gondolom Cassie meghallotta a sikítást és leszaladt. Megállt mellettem, és egy picit a háta mögé tolt. Mindig is védelmezni próbált talán túlságosan is, de most nem azért állt elém hogy megvédjen, hanem azért mert látta rajtam hogy szétvet a düh.

- Mit képzelsz magadról. Reggel elég egyértelműen a tudatodra adtam, hogy ha bármilyen módon bántani fogod a nővéremet, kicsinállak. És akkor nem vicceltem. – nem éppen halkan folyt a társalgás, és egyre többen jöttek le. Harry barátnője mellé állt és nyugtatólak a hátát kezdte el simogatni. Aztán Danielle és Eleanor is megérkeztek a barátaikkal együtt. Remegni kezdtem a túlzott idegességtől amit Danielle észre is vett és odaslisszolt mellém.

- Nyugi ne foglalkozz vele. – óvatosan dörzsölni kezdte a kezemet, de ezzel most nem tudott lenyugtatni.

- Mindenki ezt a kis csitrit védi. Normálisak vagytok? Ő egy átlagos kis szürke egér. Semmi érdekes nincs benne nem is híres mit akartok ti ezektől? – Perrie végig hordozta a tekintetét a társaságon. Liam előre lépett, míg én egyre jobban takarásba kerültem és Perrie-hez kezdett beszélni.

- Nem szürke egerek. Igen is nagyon értékes emberek. Nem is ismered őket. Egy olyan lányt bántasz, aki sok mindenen átment és több emberség és szeretet van benne, mint akárkiben. Mit ártott neked? – ekkor hallottam, hogy anya kocsija leparkolt a ház előtt Zayn és Niall pedig lecsörtetek a lépcsőn.

- Az a bajom vele, hogy megszületett. – mondta hangosan a kis kacsacsőrű, ami nálam elvágott valamit. Előre furakodtam a tömegen a srácok próbáltak utánam kapni, de nem akartam nekimenni.

- Tudod mit lehet, hogy igazad van. Nem tudom és nem is bírom megérteni miért nem, tudsz mellettem meglenni úgy, hogy nem ócsárolsz. Féltékeny vagy? Mert akkor eléggé gyerekesen mutatod ki. Te cseszted el a kapcsolatotokat Zayn-el. Úgyhogy idd is meg a levét. De ha ennyire zavar, hogy itt vagyok, akkor választhatsz vagy te mész el vagy én. Nekem mindegy. – tudtam nem állíthatom a többieket választás elé, de amikor megfordultam Zayn mérges tekintetével találtam szembe magam. Mellém állt és átkarolta egyik kezével a vállamat.

- Te nem mehetsz sehova – apró, gyors puszit nyomott az arcomra majd folytatta- Perrie te pedig tudod, merre van az ajtó. – az említett megsemmisülve indult el az ajtó felé, majd pont mikor kinyitotta azt, anyáék jöttek volna beljebb. Meglepte őket a mérges és zihált kinézetű lány gyors távozása, de anya egy vállrándítással elintézte és óvatosan bentebb léptek. Míg én apa nyakába vetettem magam addig Cassie anyáéba aztán cseréltünk.

- Janel kicsim csurom vizes vagy. Gyerünk mars felfelé öltözz át. De előtte mutasd be nekünk azt az ismeretlen fiatalembert. – próbáltam leküzdeni az idegességemet, és Zayn felé pillantottam, aki bizonytalanul elindult felénk.