Álmok útján / 11. fejezet

Sziasztok! 

Nos talán érdekel valakit miért is csak most hozom a következő fejezetet. Elárulom nem nagy titok nem volt időm. És ezért nagyon sokszor amennyiszer csak el tudjátok képzelni bocsánatot kérek. DE! egy valamit szeretnék megemlíteni ami mondhatni nagyon rosszul esett. A vélemények hiánya. Az oldal megjelenítések azt mutatják hogy a blognak van forgalma de véleményt szinte senki nem hagy mostanában. Tudom tisztában vagyok vele hogy tél van mindenki fáradt beteg levert és ami még nagyobb probléma lehet hogy nincs senkinek olyan sok ideje mint amennyit szeretne de én pár szónak is nagyon örülök. Remélem elnyeri a következő rész a tetszéseteket. ( Nagyon szépen köszönöm a 10. fejezethez kapott véleményeket. Sokat számít hogy olvastok. )
U.i.: lehet, hogy kicsit nyálasra sikeredett a rész de nem tehetek róla. :) És ami még fontosabb információ hogy nem Janel szemszög érkezik, hanem (dobpergést kérek ) :D Zayn szemszög!

Puszi Petra :)

"Való igaz, hogy egy kapcsolatban az egyik fél mindig jobban szeret. A baj azonban akkor van, ha mindig ugyanaz. Ha csak az egyik lángol, ha csak az egyik hozná le a csillagokat a másiknak, ha csak az egyik adja szívét-lelkét. Mindig csak ő. Mert így valójában egyedül van a kapcsolatban. Ami így nem is kapcsolat. Hiszen a kapcsolat éppen a kapocstól válik kapcsolattá. A kölcsönös érzéstől. A kölcsönös szerelemtől. Amiben persze lehetnek hullámzások, sőt, egészen biztosan vannak, de ezek kiegészítik egymást. Hol az egyik szeret jobban, hol a másik. Így erősítik, így egészítik ki egymást folyamatosan. Szeretve. Emelve."

Csitáry-Hock Tamás

(Zayn szemszög):

Amikor elmondtam Janel-nel, hogy hogyan érzek iránta úgy éreztem mintha egy nagyon nagy kő esett volna le a szívemről. De a reakciója kicsit összezavart. Tudtam, láttam rajta én is tetszem neki, és többet érez irántam mint egy szimpla barát iránt, de valami meggátolta. Majd az események hirtelenjében felgyorsultak. A telefonhívás, amikor Cassie-vel beszélgetett, és ki ne fejtsem a sorból a ferde estét, amit kicsit kómásan végzett szegénykém. Én tényleg minden erőmmel azon voltam, hogy egész este vigyázzak rá, hogy egy korty alkoholt se igyon azért, hogy nyugodtan tudjunk beszélgetni, de nem jött össze. Reggel nagy ricsajra keltem fel. A földszintről jött a hang. Sosem szerettem, ha korán felkeltenek, de amint szemeimet visszacsuktam volna láttam Janel nincs mellettem. Hirtelen pattantam fel, és indultam a keresésére. Nem is kellett messzire mennem. A fürdő ajtaja résnyire volt kinyitva, amin akarva akaratlanul is bepillantottam, és ott állt ő. Egy szál törölközőben vizes tincsei a vállára hullottak. Az elém táruló látványtól kezdtem kissé kényelmetlenül érezni magam leginkább a nadrágom kezdett szűkössé válni. Már épp indultam az ellenkező irányba, hogy nehogy a tiltott leskelődésemre fény derüljön mikor Janel meglátott a tükörben. Az arca, ahogyan az enyém is teljesen elvörösödött. Azonnal menekülőre fogtam ki a szobájából be az enyémbe. Magamra zártam az ajtót és próbáltam magamat lenyugtatni. Levetkőztem a zuhanyzáshoz, és a hideg víz alá állva lenyugtattam magamat. Egy bő fél órával később mikor végre lekerültem a konyhába már mindenki reggelizett.

- Jó reggelt! – köszöntem hangosan mire kórusban visszakaptam azt. Előkotortam egy tányért a szekrényből, és elfoglaltam az egyetlen egy üres helyet ami Janel mellett volt. Rápillantottam, amikor láttam lehajtott arca teljesen vörös. Széles mosollyal az arcomon egyik kezemet átdobtam a vállán és adtam egy puszit az arcára. – Neked is jó reggelt baby.

- Szia! – olyan édes volt, ahogy zavarba jött. Elkezdtem a reggelimet fogyasztani mikor valamit észrevettem, Perrie gyilkos pillantását az asztal szélén. Ez meg mit keres itt? Ilyen, és ehhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem. Biztos voltam benne, hogy el akarja rontani a hétvégémet a hülyeségével így ünnepélyesen megfogadtam észre sem fogom őt venni. Janel egy szót sem szolt hozzám, ami egyrészt felkeltette az érdeklődésem másrészt bosszantott is. Míg a többiek vidáman csacsogtak addig ő magában őrlődött valamin, éreztem, hogy feszült így simogatni kezdtem a hátát. Látszólag kicsit engedett a feszült testtartásán. Amint végeztünk a reggelivel felhúztam őt és magammal vonszoltam a lépcsőig.

- Mi a baj? – mivel majd egy fejjel alacsonyabb volt nálam kénytelen voltam állát felemelni, hogy szemünk egy vonalba legyen. Pajkos fény csillant szemében.

- Semmi csak egy kicsit fura volt Perrie jelenléte. És szomorú vagyok, mert nem kaptam csókot. – biggyesztette le ajkait amivel az őrületbe tudott kergetni. Azonnal szájára nyomtam az enyémeket, és kifulladásig csókoltuk egymást. Amikor levegőért kapkodva eltávolodtam tőle a nyakamba fúrta a fejét és pár percig csak öleltük egymást. Fülig beleestem, de még nem akartam neki elmondani féltem, hogyha megtudná megrémülne, és nem akarna jobban megismerni, így várnom kellett.

- Gyere, most elmegyünk együtt az első randinkra. – fogtam meg a kezét és kifelé kezdtem húzni a házból. Csendben és mosolyogva követett a mólóig ahol egy kis csónak várt minket felpakolva mindennel, ami egy romantikus délelőtthöz szükséges volna. Mikor sikeresen besegítettem Janelt a csónakba egy pillanatra hátranéztem és a többiek széles mosolyával találkoztam. A srácok vigyorogva biztattak, hisz tudták nem igazán szeretem a vizes dolgokat, de Cassie segítségével más randi tipp szóba sem jöhetett. Janel Cassie szerint imádja, a vízzel kapcsolatos dolgokat Louis pedig biztosított a felől, hogy a víz egyáltalán nem mély. Ellöktem magunkat a mólótól , és evezni kezdtem hogy kellő távolságra legyünk a háztól.

- Én is szeretnék evezni. – kuncogott Janel. Szerettem ezt a hangot és minden megnyilvánulását.

- Nem engedhetem, meg hogy egy ilyen csinos lány, mint te az első randinkon dolgozzon. – vigyorogtam rá, mint aki most nyert a lottó ötösön. És tényleg, ez a lány, aki mindenkit feltétel nélkül elfogad, és szeret, itt ül velem és várja, milyen dologgal veszem le a lábáról.

- Kérdezhetek valamit? – nézett rám óvatosan. Sosem értettem miért teszik, fel a lányok ezt a kérdést hisz úgyis megkérdezik, ha akarjuk, ha nem.

- Persze! Mond csak nyugodtan. – abbahagytam az evezést már nem sok kellett, hogy elérjük a másik partot. Így pihenhettem kicsit.

- Tényleg ne haragudj, de nem értem, hogy Perrie miért van még mindig a házban. Nem tudom, hogy tegnap este mi történt és a reggeli incidens is zavar. Össze vagyok zavarodva és mindez a te hibád, mert a színre léptél azzal az aranyos fejeddel. – óvatosan megbökte a mellkasom. De nem mert közelebb jönni hozzám, gondolom félt, hogy belezuhanunk a vízbe.

- Figyelj baby Perrie nem tudom miért van még mindig ott, de amint visszamegyünk, beszélek vele. Este semmi nem történt csak egy picit többet ittál a kelleténél és együtt aludtunk, a reggeliért pedig nekem kell bocsánatot kérnem. Nem lett volna szabad leskelődnöm, és ezért bocsánatot is kérek. Arról pedig hogy ilyen szexi és sármos vagyok, igazán nem tehetek. – minden profilból jól láthatóvá tettem arcomat, hogy minél hatásosabb legyen az alakításom.

- Bolond vagy ugye tudod? – kuncogott. Ismét evezni kezdtem, és a szigetecske felé fordultam, aminek a létezésére Liam hívta fel a figyelmemet. Kiugrottam a csónakból és kikötöttem egy fához. Kivettem a csomagokat és mire megfordultam Janel már ki is mászott.

- Ne már ki akartalak segíteni így a helyes. – bevágtam a durcás képet, amit állítólag annyira szeret.

- Most komolyan? Már eléggé ismerlek ahhoz, hogy nem vagy te ilyen, de ha gondolod vissza beülök, és kisegíthetsz. – mosolygott rám. Boldog voltam, hogy ez a lány csíp engem, én pedig úgy éreztem magam, mint aki szárnyal, mint aki gondtalan. Közelebb léptem hozzá és átöleltem vékony derekát. Tökéletes volt a számomra. Aranyos kedves szép és végtelenül okos. Egy kis rendezkedést követően már a sziget füvére leterített pléden ücsörögtünk apró szendvicseket fogyasztva.

- Mennyi ideig voltatok együtt Perrie-vel?

- Ez most, hogy jött ide? De tényleg nem értem. Miért lyukadunk ki állandóan itt. – észre sem vettem, hogy a hangom megemelkedett. Hirtelen összerezzent és védekezően felemelte kezeit.

- Én nem akartam ne haragudj. – láttam rajta, hogy megijedt amit nagyon nem akartam.

- Baby ne haragudj ez az egyik rossz szokásom. Sajnálom. – óvatosan az ölembe húztam. Hogy még véletlenül se ijedjen meg a mozdulataimtól.

- Ne haragudj én nem akartam. – játszadozni kezdett az ujjaimmal. Orromat hajába fúrtam és mélyen beszívtam finom rózsa illatát. Csendben üldögéltünk. Nem volt szükség felesleges szavakra, mert így is éreztük tudtuk minden okkés és együtt vagyunk.

- Janel gondolkoztál azon, hogy a barátnőm légy? – az ujjaimmal való játszadozást abbahagyta.

- Zayn ezt már megbeszéltük. – légzése zavarossá vált és fészkelődni kezdett végül felült és velem szembe elhelyezkedett. – Sajnálom, de én még mindig úgy érzem egy Perrie-hez hasonló lány jobban illene hozzád. – kétségbeestem.

- Janel, kérlek miért nem lehet megérteni, hogy nem akarok egy mű, egy idegesítő, egy pénzhajhász ribanccal lenni, mikor nem néz semmibe és csak a pénzért, a hírnévért van velem?! Nekem te kellesz a kuncogásoddal, az okos száddal együtt. Hallgatni a csacsogásodat, a világról alkotott képedet szemlélni, de ezt már elmondtam, de ha kell ezerszer, vagy kismilliószor is elmondom ha szeretnéd. Kellesz nekem csak magamnak akarlak, és a tudat, hogy más fiú érintsen meg, hogy más szerencsés félnótás élhesse meg ezeket a perceket veled nem tudom elfogadni és nem is akarom. Megpróbáltam beletörődni abba, hogy békén hagylak, hogy csak a barátod leszek, de nem megy. Nem tudom megállni, hogy ne érintselek úgy meg ahogyan én szeretném. Állandóan féltékeny vagyok, ha meglátok körülötted egy fiút, akiről lerí, hogy oda van érted meg vissza. Szeretlek. Mindennél jobban szeretlek.