Álmok útján / 10. fejezet

Helló helló mindenkinek! :)
Megérkezett a 10. fejezet, kicsit rövidebb lett mint vártam de mondhatni nem nagyon volt mit írnom ehhez a részhez, mert mondjuk úgy hogy ez egy amolyan átkötő rész. Kiderül ki hívta Janelt és hogy ennek milyen következményei leszenek. A következő fejezet csak két hét múlva lesz esedékes. Az már tényleg egy fő fejezetet fog képviselni és remélem elnyeri a tetszéseteket mint ez is. Véleményekért pipákért nem harapok. :)
Puszi Petra :)

"Nem kell túlkomplikálni. Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, mert annyira kellesz neki. Levegőt fog kapni, meg minden, de csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma."

Oravecz Nóra

Amint a képernyőre pillantottam felhőtlen boldogságom elszállt. Nem akartam vele most foglalkozni így egy gyors mozdulattal kinyomtam. Amint felnéztem egy értetlen szempárral találtam szembe magam. Az agyam kattogni kezdett nem tudtam mit tehetnék vagy mondhatnék.

- Elmondod ki volt? – nézett rám nyugodtan Zayn, de az én gyomrom görcsbe rándult nem akartam, hogy baja essen, vagy valami miatt ártson a hírnevének egy nem kívánatos személy, aki az én életemben is fontos szerepet játszott. Hátrálni kezdtem, és egyértelműen azt jeleztem menekülni akarok.

- Ne haragudj Zayn, de úgy vélem, hogy ez az egész nem működhet közöttünk szerintem inkább illik hozzád egy olyan lány, mint Perrie. Én nem. – azzal, mint akit kergetnek kirohantam a szobából ki a mólóra mindentől és mindenkitől távol. Tudtam, hogy az amit az előbb mondtam hazugság volt. Nem akartam semmi mást csak visszamenni ahhoz az emberhez, akit szeretek a karjai közé bújni, megcsókolni és azt mondani neki, hogy ne haragudj, felejtsük el azt amit mondtam. De nem tehettem. Egyrészt azért mert ott volt Sam, akit nagyon úgy ismertem, hogy nem fogja feladni, és még veszélyt is jelenthet Zayn számára. Másrészt nem éreztem magam eléggé szépnek és okosnak, hogy egy ilyen ember barátnője legyek, kövér könnycseppek gurultak le az arcomon. Fogalmam sem volt mennyi ideig ülhettem kint, de halk lépteket hallottam a hátam mögül. Két ismerős kar egy finom anyagú lepedőt terített a hátamra és leült mellém.

- Hiányzol a többieknek, nem jössz be? – Cassie látta rajtam, hogy nem akarom, hogy a többiek ilyen állapotban lássanak így nem is győzködött, ahogyan azt más esetben tette volna. – Zayn is aggódik érted. Kétségbeesve rángatott el Harry mellől hogy elmondja mi történt. Komolyan megcsókolt? – bökött oldalba vigyorogva. Jó kedvét látva nekem is mosolyba szaladt a szám, de közben zokogtam is. – Jaj, gyere ide! – szorosan öleltük egymást. Annyira bensőséges meghitt volt a pillanat, amit nagyin ritkán él át az ember. – Sam hívott? – suttogta fülembe.

- Igen, de nem akarok vele foglalkozni. Sajnos Zayn-t is megbántottam. Azt mondtam neki, hogy…

- Igen tudom mit mondtál, de hidd el nekem, ha most bemegyünk úgy fog viselkedni mintha misem történt volna. Nyugi azzal az állattal meg ne foglalkozz! Egy idióta, és ha még egyszer a közeledbe mer menni én, fogom kinyírni.

- Zayn felkereste – húzódtam hátrébb. – és majdnem agyonverte.

- Tessék? Ez komoly? – Cassie hitetlenkedve bámult rám és közben elismerően bólogatott. – Ezért még köszönetet kell mondanom a barátodnak. – pattant fel magával húzva engem is. Kézen fogva sétáltunk befelé a nagy faházba. Bentről hangos veszekedés hallatszott, ami minket is kíváncsivá tett.

- Mi az fiatalo,k csak nincs valami probléma! – kiáltotta el magát "húgom" mire mindenki ránk nézett. Harry elengedte Zayn fejét, amit eddig szorongatott a hóna alatt és Cassie-hez rohant, mint valami kisfiú.

- Bántott! – mutatott vádlón az előbb említettre. Látványos duzzogásba kezdett majd hozzám jött oda. – kérlek enged meg, hogy party-t csináljunk. Zayn te miattad nem akarta, mert, hogy biztos fáradt vagy meg minden felesleges dolgot megemlített, de kérlek, kérlek, had mulassunk.

- Tényleg ezt mondtad? – néztem Mr. Durcára aki most kisfiús zavarában csak egy bólintást intézett felém. Elvigyorodtam és összecsaptam a két tenyerem. – Ivászatra fel! – kiáltottam el magam mire Hazza a nyakamba vetette magát. Ezt követően szinte már csak a hűlt helye maradt majd hallottuk a konyhában szedi össze a piákat.

- Megyek, segítek neki. - mondta Cassie és Liam egyszerre. Ők is eltűntek majd Louis Eleonor és Daniella is a konyhába igyekeztek a többiek után. Már csak Niall Zayn és én maradtunk a nappaliban.

- Oh, srácok ne már, essetek egymásnak én már itt sem vagyok, hozom a zenét meg megnézem, milyen kaja van. – végigröhögtem mondatát, de mikor eltűnt a láthatáron kissé kínosan éreztem magamat. Testsúlyom egyik lábamról a másikra helyeztem és a magam előtt összekulcsolt kezeimet bámultam.

- Figyelj, én tudom, hogy az imént egy kicsit nagy hülyeséget csináltam el is mondanám miért mondtam azt amit, de szerintem ennek nem most van itt az ideje. – hirtelen elhallgattam, mert a szám nagyon el volt foglalva a Zayn-é vel.

- Nem érdekel, akkor mondod el amikor úgy érzed neked jó. – vigyorgott rám majd ismét megcsókolt. Aztán eszembe jutott valami.

- Perrie hova tűnt? – kíváncsi voltam merre lehet a kis szörnyeteg. De választ már nem kaptam a kérdésemre, mert visszajöttem a többiekkel minden finomsággal és itallal felpakolva. Volt ott minden mi szem szájnak ingere. Aztán hajnali egy, kettő körül kómás fejjel és minden bizonnyal kissé becsiccsentve próbáltam feljutni az emeletre biztonságban úgy, hogy nem fejelem le az egyik lépcsőfokot. A korlátba kapaszkodva vonszoltam magamat felfelé. A zene még javában bömbölt oda lent és a többiek is még szórakoztak, de én úgy éreztem jobb ha inkább búcsút intek a sok alkoholnak. Pár másodperccel később egy erős kar fonódott a karom köré ami miatt egy halk sikkantás hagyta el a számat.

- Gyere szépségem. – Zayn nem volt berúgva, azt mondta valakinek vigyáznia kell rám. Persze én ezen jót röhögtem, de most ilyen állapotban valahogy már nem volt olyan vicces.

- Zayn nem akarsz velem aludni? – kuncogtam a nyakhajlatába miközben forgott velem a világ és próbáltam nem rádőlni. Már vele szemben álltam.

- Nem biztos, hogy jó ötlet lenne ilyen állapotban veled aludnom, nem gondolod? – nézett rám elnézően.

- De én csak azt akarom, hogy velem aludj. Ez miért akkora nagy kérés csak alszunk nem szexelünk. – fakadtam ki és már szinte kiabáltam.

- Jó nyugi gyere te akaratos nőszemély! – vigyorgott. Felkapott az ölébe, és már indultunk is a szobám felé.