Álmok útján / 9. fejezet

Sziasztok!

 Megérkezett a kilencedik fejezet. Próbáltam ezt is érdekessé eseménydússá tenni. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Ha valamilyen észrevétel, helyeselés vagy megfigyelés eszetekbe jutna, nyugodtan hagyjatok itt pár véleményt. Én pár sornak is nagyon örülök. 

Puszi Petra. 

Miért olyan nagy baj, hogy esetleg fájni fog a változás? Szerintem nem baj. Amikor az ismeretlenbe ugrom bele, akkor nem tudom, hogy ami következik, az jó lesz-e vagy rossz, egyet azonban biztosan tudok: hogy mind a jóval, mind a fájdalommal hajlandó leszek szembenézni. Akár pozitív, akár negatív élményben lesz részem, mind a kettővel elboldogulok, mert önmagamban elfogadtam a jót és a rosszat is. A sikereket és a kudarcokat is fel tudom dolgozni, meg tudom oldani, sem az örömtől, sem a fájdalomtól nem félek. A legfontosabb, hogy amikor beleugrom az ismeretlenbe, érezzem, hogy merek élni - mert az élet szép!

Csernus Imre

Zavarban voltam a helyzettől. Az, hogy Perrie ott volt és látta, hogy Zayn karja éppen a derekamon pihen furcsa volt. Finoman elhúzódtam Mr. Durcától és egy széles mosolyt villantottam a két előttem álló személy felé. Nem akartam zavarni.

- Ne haragudjatok, beszélgessetek nyugodtan nekem még ki kell pakolnom és fel is hívom anyát már régen beszéltünk. – teljes nyugodtsággal fordítottam nekik hátat és indultam el a ház felé. Az eltolható üvegajtón keresztül nagyon sok szempár szegeződött rám. Amint beértem Harry és Liam elkaptak és a folyosóra vonszoltak mire én hangos kuncogásba kezdtem. Finoman a falnak döntöttek és kínvallatásba kezdtek.

- Mondj el mindent! Zayn ugye megkérdezte, hogy lennél-e a barátnője? – Liam általában nyugodt hangja most tele volt izgalommal. Végig vigyorgott, de egy szóval le tudtam hervasztani jókedvét.

- Nem Liam, nem kérdezett rá konkrétan, de szerintem ezt inkább vele kellene megbeszélnem nem gondolod? – felvontam egyik szemöldököm mire barátom gondolkodóba esett.  

- Igaza van! – kotyogott közbe Harry. Egy pillanat múlva Cassie lépett triónk mellé és elvonszolta Hazzát mondván „van egy kis dolguk a szobájukban”. Én és Eleanor megnéztük milyen vacsorát üthetnénk össze a többieknek, miközben a kajához való zöldségeket vágtuk össze a segítségünkre sietett Danielle is. Több kéz többre megy alapon. 

- Szerintetek mit csinál Zayn és Perrie ennyi ideig? – gondolkodott hangosan táncos barátnőm. Már épp egy frappáns válasszal drukkoltam volna elő mikor hangos sikoly hasított a levegőbe. Mindent eldobtam ami a kezemben volt, és a hang irányába rohantam. Kirontottam az üvegajtón és amint közelebb értem Zayn-hez láttam Perrie belesett a vízbe.

- Mit csináltál? – néztem rá érdeklődve mire ő megvonta a vállát.

- Semmit! Be akartam jönni és csak annyit hallottam, hogy valami csobban. – mutatott a vadul kapálódzó Kacsacsőrűre. Kiértek a többiek is. Éreztem, hogy arcomon egy halvány önelégült mosoly terjed szét. A kacsák tudnak úszni nem? Nos, akkor nincs is nagy probléma. Egy idő után gondolom elfáradhatott a szőke démon a mozgásban és látványosan fuldokolni kezdett. Hátrapillantottam és amint láttam senki nem akarja „megmenteni” Perrie-t, nekifutásból fejest ugorva már a víz alatt is voltam, hogy felszínre hozzam. Össze vissza csapkodott, amivel az én helyzetemet is megnehezítette.

- Nyugodj már le, foglak. – szóltam rá erélyesebben mire nagy meglepetésemre hallgatott rám. Közelebb úsztam vele a mólóig ahol a többiek hitetlenkedő ábrázatával találtam szembe magam. Zayn mintha kővé dermedt volna. Úgy állt ott, mint aki nem akarja elhinni ami az imént történt. Liam gyorsan Perriért nyúlt és kihúzta őt. Amint a kis Kacsacsőrű biztonságos talajt fogott mindenki felém iramodott. Én persze vigyorogva utasítottam vissza a kinyújtott kezeket.

- Én még maradnék kellemes a víz. – Cassie vigyorogva ugrott mellém ruhástól. A többieknek sem kellett több egymás után ugrándoztak be mellénk, kivéve Zayn-t. Míg a többiek elhülyültek addig Ő és Perrie a házba mentek. Aztán elvonták a figyelmemet. Egymást öldöstük a vízben és senkit sem zavart, hogy tetőtől talpig fel vagyunk öltözve. Egy bő fél óra múlva kimásztam a vízből a többieket ott hagyva és a házba igyekeztem. Mindenem tocsogott a víztől. Gyorsan felszaladtam a szobámba és száraz ruha után kutattam. Lecseréltem mindent és Zayn szobája felé indultam. Nem akartam zavarni és az is megfordult a fejemben, hogy lehet Perrie nála van, de a lábaim nem álltak meg. Az ajtó résnyire volt kinyitva és épp láttam amint Zayn a pólóját veszi le. Annyira szexi volt. Izmos háta szinte a kezeimért kiáltott, de amikor a nadrágjához helyezte kezét tennem kellett valamit. Hátrébb léptem egy picit és halkan bekopogtam.

- Nem érek rá! – válaszolt az ajtó túloldaláról morgós hangon.

- Ha zavarok, akkor majd beszélünk máskor. -fordultam is vissza a szobám felé, de az ajtó hatalmas csattanással vágódott ki és egy meglepett, izgatott Zayn állt velem szemben.

- Ne haragudj nem tudtam ki az, gyere csak be. – mutatott hátra. Odébb állt, hogy bentebb tudjak lépdelni. Közben hallottam, hogy az ajtót halkan becsukja, és így ismét úgy éreztem csak mi ketten létezünk ezen a világon. – Gyere, üljünk le. – mutatott az ágyra. Mosolyogva foglaltam helyett és kényelmesen hátradőltem. Barátom is így tett és együtt néztük a plafont. Egy szót sem szóltunk, de ez a hallgatás nem volt feszélyezett inkább megnyugtató. Pár perc múlva éreztem, hogy a magam mellett pihenő kezemet Zayn megfogja és ujjainkat összekulcsolja. A boldogság teljes erővel csapot le rám, de valamiért nem éreztem helyénvalónak a dolgokat. Felültem magamra vonva így a figyelmet.

- Zayn én – nagyon nehéz volt pont neki elmondani azt, amit gondolok azt, amit érzek. – ez így nem jó. – ijedt képet vágva ült ő is fel.

- Miért akarod megnehezíteni a dolgokat? – hosszú ujjai állam alá csúsztak és felemelték a fejem, hogy egy vonalba legyen a szánk. Annyira közel volt azt hittem megcsókol, de nem tette. Láttam rajta próbálja felmérni a bennem uralkodó káoszt, de feladta, amit egy nagy sóhajjal közölt. – El akartam már neked mondani ezt régebben is. De annyira nehéz. – felállt és előttem járkált oda vissza. Egy szót sem szóltam. Tudtam így talán könnyebb lesz. – Amikor először megláttalak, annyira szép voltál. Viszont nagyobb volt bennem akkor a világfájdalom mint bárki másban, és mikor kinyitottad az okos szádat akkor féltékennyé tettél, mert te pozitívan tudod szemlélni a világot. Megrémített az életfelfogásod, te magad, ezért voltam olyan amilyen. Azonban ahogy teltek a napok és a hetek, kezdtem észrevenni, hogy máshogy viszonyulok hozzád. Hogy a Perrie iránt érzett haragom semmi ahhoz a boldogsághoz képest, amit te jelentettél és jelentesz. – hirtelen megtorpant és elém térdelt. Kezeit finoman combomra helyezte, és folytatta tovább. – Aztán úgy döntöttem meg akarlak ismerni. Úgy gondoltam tudok a barátod lenni. Nem akartalak beleerőszakolni a világomba azzal, hogy magamhoz láncollak, de nem megy. Nem tudok csak a barátod lenni. Minden alkalommal, amikor meglátlak meg akarlak csókolni, amikor szomorú vagy át akarlak ölelni, és megnyugtatni, hogy itt vagyok neked, és megvédelek mindentől és mindenkitől.

- Zayn nem! Ezt nem teheted velem! – hangom csendes volt, meggyötört. Tudtam nem vagyok és nem is leszek elég jó egy ilyen embernek. – Értsd meg nem lehetek több számodra egy barátnál. Csalódnál abban, amit tőlem kapnál. Ott van Perrie ő gyönyörű gondolom okos is. A világ tele van jobbnál jobb lányokkal, miért én? – nem akartam hallani a válaszát, gyorsan felálltam és Zayn-nek hátat fordítva nyúltam a kilincsért, de két kar bilincsként zárult derekam köré, és nem engedett szabadulni.

- Mert te tökéletes vagy. És nem látod magad tisztán. – suttogta a nyakamba ezeket a szavakat. Hihetetlennek tűnt minden, ami az elmúlt percekben elhangzott ebben a szobában. – Nem kérem azt rögtön, hogy légy a barátnőm, mert ahogy látom bizonytalan vagy. Több időt fogunk együtt tölteni, és szeretném, ha holnap eljönnél velem egy randira.

- Te teljesen lökött vagy. – már mind a ketten vigyorogtunk. Szembefordultam Mr. Durcával és hozzá bújtam, beszívtam finom illatát. Ismét állam alá nyúlva fordította maga felé arcomat. Szemei hol szám, hol szemeim között jártak. Tudtam mit szeretne azt, amit én már vagy ezerszer elgondoltam a fejemben. Aprót biccentettem. Neki sem kellett több. Édes ajkait az enyémekre nyomta, leheletfinoman ízlelgette azokat. A szívem majd kiugrott a bordáimon keresztül annyira hevesen dobogott. A vérem szinte forrt. Zayn még szorosabban vont magához, míg én kezeimmel fekete, dús hajába túrtam. Hevesnek mondható mozdulatomtól halkan felnyögött és eltolt magától. Pironkodva mosolyogtam rá mire ő hangosan felkacagott.

- Veszélyes jószág vagy, az biztos. – újra ajkaimra hajolt, de a csodálatos pillanatunkat megzavarta a telefonom csörgése. Bocsánatkérőn húzódtam el az előttem álló fiútól és az arcomon ülő boldog mosoly azonnal lefagyott, amikor megpillantottam a kijelzőn villogó nevet.