Álmok útján / 8. fejezet

Sziasztok!

Végre végre minden úgy jött össze ahogyan szerettem volna. Annyira rosszul éreztem magam amikor nem tudtam új részt hozni. Próbáltam mindent beleadni ebbe a fejezetbe. Remélem elnyeri a tetszéseteket. Véleményekért és pipákért még mindig nem harapok :)

Klau, Niki, Névtelen (bocsi a megszólításért), Zsófi nagyon szépen köszönöm hogy írtatok véleményt és hogy ennyire nyomon követitek az eseményeket. Köszönöm hogy mindig írtok véleményeket. :)

Puszi Petra.

"Csak egy nagy ölelésre vágyom, egy olyanra, ami ha csak egy percre is, de eltüntet minden problémát, és elhiteti, hogy minden rendben lesz annak ellenére, hogy tudom, már most a helyén van minden. Nem kell több, nem vágyom másra, csak egy erős karra, ami megvéd és támogat. Megölel és megnyugtat. Átkarol és védelmez. Figyel rám, ha elbotlanék, és felhúz, ha már úgy érezném, nincs erőm. Akkor talán könnyebb lenne. De most nincs itt az ideje. Nincsenek ölelések, nincs támasz, de nem is baj. Meg kell erősödnöd. Az Élet segít benne. De valahogy néha... néha csak úgy jó lenne egy ölelés. Hiába. Emberek vagyunk."

Oravecz Nóra

Olyan gyorsan történt minden. Az egyik pillanatban még a rajtam fekvő Sam-et ütlegeltem, a következőben pedig már nincs sehol. Éles fény töltötte meg a szobát és hangos ordibálás csapta meg a fülemet kintről. Amint felültem és oldalra néztem, teljes rálátásom nyílt az eseményekre. Cassie a szoba ajtaján át közeledett felém könnyes szemekkel, míg Harry teljes erőből leterítette (ex) barátomat. A hírtelen jött ütéstől a földre kerülve jajgatott, majd Hazza egy finomnak nem mondható mozdulattal kivágta a házból a szűrét. Össze voltam zavarodva és még mindig rettegtem. 
Pár órával később, a kanapén ücsörögve néztem a tévét. Barátnőm meg volt győződve arról, hogy fel kellene hívnom a régi pszichológusomat, mert ezt nem kezelhetem félvállról, de én teljesen jól voltam. Letisztáztam magamban a dolgokat, sorra vettem minden mozzanatot, persze megijedtem és biztos voltam benne, hogy Sam meg fog erőszakolni, de szerencsére ez nem következett be, és így nincs is olyan nagy probléma. Harry az eset után egy fél órával úgy döntött magunkra hagy minket, hogy nyugodtan beszélgethessünk, de mielőtt még elment volna a lelkére kötöttem, hogy nem mondhatja el senkinek ami itt történt. Persze a szívem mélyén tudtam, hogy azt nem akarom, hogy Zayn tudomást szerezzen akármiről is. Az elkövetkezendő napokban semmi sem történt, a szó szoros értelmében semmi. Harry nagyon ritkán jött hozzánk, gyakran inkább elmentek Cassie-vel valahová, gondoltam azért, hogy kettesben lehessenek. De nem csak hogy Harry látogatásának a száma csökkent, hanem minden fiúé köztük főleg Zayn-é. Eleinte nem mertem felhívni, vagy egy sms-t küldeni, féltem, hogy pont zavarom, de az hogy már több mint 5 napja került az egy kicsit furcsa volt.

- Cassie, nem beszéltél mostanában Zayn-nel? – reménykedtem hátha tud valami biztatót mondani, de az edényben lévő szósz kevergetésével jobban el volt foglalva, mint azzal hogy velem társalogjon.

- Nem, de remélem már bepakoltál! – az edényt félretéve fordult felém és a konyhapulton támaszkodva nézett rám mosolygós arccal.

- Mégis miért kellene nekem összepakolnom? – a szemöldököm, homlokom közepére csúszott, miközben nagyon törtem a fejem milyen programot terveztünk hétvégére. Aztán beugrott. A srácok elhívtak minket a nyaralójukba. A francba. Egyből azon kezdtem gondolkodni, milyen kibúvót tudnék keresni, de barátnőm észrevette mesterkedésemet.

- Felejtsd el, ha már nem hívod fel a drága dokit és nem is jelented fel azt a szarházit, akkor legalább ezt az egyet csináld úgy, ahogy én mondom. Összesen három napig kell kibírnod. Eljössz, kiszellőzteted a fejed, lenyugszunk mind a ketten és elfelejtjük ezt a sok szarságot, ami mostanában történt. – vigyorogva vágtam Cassie-hez az egyik törlőkendőt.

- Olyan mocskos szád van! – teljes energiámmal azon voltam, hogy minden fontos dolgot elrakjak és semmi sem maradjon itthon. Csütörtök este Harry nálunk aludt lévén, hogy ő fog minket fuvarozni másnap. Izgatott voltam a hétvége miatt, de legfőképpen, inkább azért mert végre beszélhettem Zayn-nel. Azonban nem az fogadott másnap, amire vártam. Bepakoltunk minden cuccot a kocsi csomagtartójába és már indultunk is. Nem beszéltünk meg közös találkozóhelyet, mert mindenki máshonnan indult el. Nem volt hosszú az út, de az idő alatt is annyi marhaságot össze tudtunk hordani, hogy az már fájt. A magnóból szóló összes számot végig énekeltük persze ordítva. A lehúzott ablakon beáramló kellemes levegő mind hármunk haját összeborzolta és jobbnál jobb képek születtek.

- Ne már, mit fognak szólni a rajongóim, hogyha ilyen madárfészek séróval kerülök fel a netre? – rötyögött Hazza míg mi vagy húsz képen át megörökítettük csodálatos hajkölteményét.  

- Ne legyél már annyira kislány Hazza! – figyelmeztettem mire finoman hátravágott valami papírdobozt egyenesen a képembe.

- Ki kérem magamnak. Amúgy tényleg nem azért, hogy abbahagyjátok eme csodálatos sztár gyönyörű arcának megörökítését megérkeztünk. – a szememet forgatva, hatalmas vigyorral az arcomon, nyitottam ki a kocsi ajtaját és szálltam ki, miközben a szám is tátva maradt a csodálatos látványtól. A ház hatalmas volt. Fából és kövekből összerakva. Maga volt a tökéletesség. Cassie és Harry elindultak a bejárat felé mikor az ajtó nagy csattanással kinyílott és a négy srác kirohant a két „ismeretlen” lányt maguk után hagyva. Harryt félrelökve mindenki Cassie és az én nyakamba vetette magát. Halálra szorongattak és puszilgattak minket. De nagy meglepetésemre Zayn főleg. Alig akart elengedni amit egyrészről nem értettem, másrészről nagyon jól esett. Csak álltunk ott, ketten egymást ölelve, és nem gondoltam semmire sem csak arra, hogy mennyire hiányzott az elmúlt napokban.

- Ne haragudj, hogy nem kerestelek, de sok munkám volt. – suttogta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Csendes ölelkezésünket Louis vidám hangja zavarta meg.

Danielle & Eleanor

- Okké gyerekek. Bocsika Zayn baba, de be szeretném mutatni Eleanor-t és Danielle-t a lányoknak. Ha megbocsájtasz. – szó szerint arrébb tuszkolta szegényt és a két mondhatni még ismeretlen lány a mi párosunk felé közeledett. Nem mertünk megszólalni sem.

- Annyira örülök, hogy megismerhetlek titeket. Eddig mindig csak azt hallottuk mennyire jó fejek és aranyosak vagytok. A fiúk állandóan rólatok áradoztak, kezdtünk féltékenyek is lenni, hogy mi még nem ismerünk titeket.- ölelt meg Eleanor. Teljesen leblokkoltam. De nem csak én, hanem Cassie is. Nagyon nem ezt vártuk. Az egész délután során, sokat beszélgettünk mi négyen lányok. Danielle és Cassie szinte egy személyiséget képviseltek. Mind a ketten merészebbnek, vadabbnak néztek ki és hamar meg is találták a közös hangot. Míg én és Eleanor jól kiegészítettük egymást az állandó tudásvágyunkkal és félénkségünkkel. Persze mind a négyünknek megvolt a nagy szája és ez összekötött minket. Megosztották velünk az életüket. Hogy milyen egy híres sztár barátnőjének lenni. Nem kerülhette el a figyelmemet az sem, hogy mind a két lányt zavarják a bántó rajongó levelek. De az, hogy szeretik egymást segített a rossz idők átvészelésében. Danielle sokszor megemlítette Perrie-t, hogy mennyire nem szerette, és hogy mennyire nem illet Zayn-hez. Egy új barátság kezdődött közöttünk, míg a fiúk bedurciztak, mert nem foglalkoztunk velük. Egy óvatlan pillanatban Zayn ellopott a többiek mellől és megkért, sétáljunk a ház melletti mólóig. Örömmel fogadtam ajánlatát és mosolyogva követtem. A hold már magasan világított felettünk a csillagokkal együtt, és gyönyörű képüket visszatükrözte a víz sima felülete. Csendben ültünk le egymás mellé és lógattuk le a lábunkat.

- Ne haragudj, azért amiért nem kerestelek. Sok dolgom volt és nem tudtam mit tehetnék, amikor az a… – és itt abbahagyta zavaros beszédét. Összezavart, de ezzel egyidejűleg rájöttem, hogy Harry elkotyogott neki mindent. Pontosan ettől féltem, hogyha megtudja másképp néz majd rám, undorral vagy akár megvetéssel. Nagyra tágult szemmel álltam fel és feltett kézzel próbáltam hátrálni. Letükrözte mozdulatomat és kétségbeesetten lépett felém.

- Nem akarom, hogy foglalkozz ezzel, én elfelejtettem, túlléptem rajta. Ne foglalkozz vele. Ne gyűlölj, ne vess meg! – apró könnycsepp csorgott végig az arcomon. Legszívesebben elfutottam volna.

- Nem, félreértesz. Annyira rossz hogy ezt tette veled. Miután Harry elmondta kiderítettem, hogy hol lakik és el is mentem hozzá. Szerencsém volt, hogy jött velem egy testőr, mert ha nem szed le róla agyonverem. Hát miért nem veszed észre hogy fontos vagy nekem? Miért vetnélek meg? Nem te tehetsz arról, hogy ez az idióta ekkora egy marha. – kezei már körülöttem voltak. Finoman ringatott az ölében, hogy lenyugodhassak és ez annyira jót tett. Megnyugtatott.

- Köszönöm, hogy a barátom vagy. – néztem az este sötétjétől most feketén csillogó szemébe. Arcán komor mosoly jelent meg.

- Mi lenne, ha több lennék? – félve várta a válaszomat. De egy idegesítő szőkeség, "álá Kacsacsőrű Kerrie" megzavart minket.

- Helló mindenkinek. Oh, sziasztok, csak nem megzavartam valamit? – hatalmas vigyor jelent meg a képén miközben megállt mellettünk. 

A srácok nyaralója :)