Álmok útján / 4. fejezet

Sziasztok! 
A harmadik részben már szó esett egy emberről Sam-röl aki mondhatni Janel régi nagy szerelme volt. Nos a következő részekben vele fog bővülni a szereplők listája. Remélem tetszeni fog nektek a fejezet. Igyekszek az ötödikkel is. :) 

Puszi Petra 

 "Néha úgy kapunk, hogy szinte semmit sem adunk, máskor pedig úgy vesznek el tőlünk, hogy szinte már mindenünket odaadtuk. Nagyon nehéz néha a jót megkülönböztetni a rossztól, a feketét a fehértől, hisz minden oly átlátszó, minden oly kétszínű."

Tristan Ore

 Sokkal jobban tetszett Zayn igazi arca. Sokat mosolygott, viccelődött, ha például Louis kitalált valami hülyeséget, ő zokszó nélkül belement. A napok szinte repültek, persze Cassie-vel amilyen gyorsan csak tudtam kibékültem, és megbeszéltem vele mindent. Egyik este egy romantikus film nézése közben őszinteségi rohamot kapott. Minden előzmény nélkül Harry-röl kezdett el beszélni.

- Amikor te bent voltál Zayn-el akkor én és Harry beszélgettünk. Kérdezte, hogy milyen iskolába megyek, és satöbbi és satöbbi, de végig olyan izgatottnak tűnt, aztán megkérdezte, hogy elmennék e vele randizni. – sóhajtott nagyot kétségbeesve. Tátott szájjal bámultam rá, majd rendeztem a vonásaimat és visszakérdeztem.

- Remélem igent mondtál. – mosolyogtam, mire ő kicsit furcsán nézett, de aztán fel is világosított.

- Nem mondtam neki igent. Mármint azt mondtam lehet. – hangjából egyértelműen ki lehetett hallani a kétségbeesést, és a bizalmatlanságot.

- De mikorra mondta, hogy mentek? – láttam rajta, nem akarja elmondani az időpontot. A száját harapdálva nézett a karórájára majd rám.  

- Egy fél óra múlva, de nem hiszem, hogy eljön. – kikerekedett szemekkel néztem rá.

- Te teljesen zakkant vagy. Gyerünk, menny a szobámba, mindjárt megyek. – a tévét kikapcsolva hessegettem el, majd a telefonomért nyúltam. Harry számát tárcsázva vártam, míg felveszi. Aztán egy másik, mégis ismerős hang szólt bele a készülékbe.

- Halló ez itt Harold Styles telefonja. Éppen készülődik, hogy elvigyen egy szőke lánykát randizni és izgul, így nem tud a készülékhez jönni. Kérlek, ha üzeneted van, mondd el, én pedig továbbítom. Megértésedet köszönjük. – hangosan kacagtam egyet, aztán megpróbáltam egy értelmes kérdést kinyögni.

- Szia Niall. Bocsi, hogy zavarlak titeket, de azt szeretném kérdezni Harry-töl, hogy hova akarja vinni Cassie-t ,mert akkor úgy választok neki ruhát. – nagy csend, majd az összes fiú hangosan köszönt nekem. Ezek sosem szakadnak el egymástól? Gondolkodásomból Harry ideges, izgatott hangja szakított ki.

- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk vacsorázni. Szerinted szeret enni?

- Ez egy hülye kérdés volt. Persze, hogy szeret enni. Biztos fog neki örülni, hogy oda viszed. Egy tipp. Imádja az eper fagylaltot. Az jó pont lehet nála, ha megleped vele.  Köszi, csak ennyit akartam, sok sikert. Puszi srácok. – majd bontottam a vonalat. Berohantam a szobámba ,ahol Cassie éppen sminkelt. Átrohantam a szobájába, és kutakodni kezdtem a szekrényébe. Nem kellett sok idő,megtaláltam a tökéletes darabokat. Visszamentem hozzá,és külön kérésre csináltam neki egy egyszerű kontyot. A végeredmény igazán elismerésre méltó volt.

- Annyira szeretlek, köszönöm szépen. – ugrott a nyakamba.

- Hé, tönkremegy a műalkotásom. Maradj meg a fenekeden. – nevettem heves reakcióján. Az izgatottságtól arca kipirult volt, és úgy járt kelt a lakásban, mint a mérgezett egér. Jó kedvünket egy hangos, és sürgető csengetés zavarta meg. Barátnőm lefagyva ácsorgott egy helyben,és nem mozdult semerre. Így kénytelen voltam én ajtót nyitni. Harry mosolyogva üdvözölt, majd bentebb lépett.  Nagy meglepetésemre Zayn is vele volt.

- Szia! Gondoltam nem akarsz egyedül lenni, ha a két gerlepár elmegy. Unatkoztam otthon, és ha már így egyedül maradtunk mind a ketten,  akkor gondoltam átjövök. Persze csak akkor, ha nem zavarok. – furcsa érzés volt látni őt, azt, hogy zavarban van. Egy kicsit felbátorodva azon, amit mondott, egy rövidke pillanatra átöleltem őt, amin kissé meglepődött, de viszonozta és adott egy kis puszit az arcomra. Mind a ketten pironkodva váltunk el. A két szerelmes párt útjukra engedtük, aztán kitaláltuk Zayn-nel, hogy mennyünk el sétálni. Tökéletesnek éreztem a pillanatot. Azt, ahogy csak lépkedtünk egymás mellett, egyszerű dolgokról beszélgetve.

- Ne haragudj, hogy megkérdezem, persze ha nem szeretnél, akkor nem kell válaszolnod. Miért szakítottatok Perrie-vel? – rám nézett,és várt pár pillanatot. Összeszedte minden gondolatát, majd elkezdte.  

- Tudod ő egy nagyon tehetséges ember. Szép, meg minden. Nem volt a kapcsolatunkban semmi rossz. Sőt, nagyon jól elvoltunk, de ő nem úgy viselkedett, mint aki nagyon akarja ezt az egészet. Senkinek nem mondtam el, hogy mit csinált ezért találgat mindenki. Csak a srácokat világosítottam fel, de ennyi. Az egyik koncertjükre én is elmentem pár ismerősömmel. A koncert közben volt egy kisebb szünet, és akkor az öltözők felé vettem az irányt. Egy csokor rózsával a kezemben nyitottam be az öltözőjébe. De ő éppen azzal volt elfoglalva, hogy hogyan és milyen formában elégítse ki az addig csak legjobb barátjának hitt fiút. Mondanom sem kell otthagytam. Aztán persze jött bocsánatot kérni, és satöbbi. Az volt az egészben a legrosszabb, hogy szerettem, de ez mostanra már nagyon is megváltozott. – kikerekedett szemmel hallgattam végig a történetet. Könnycseppek gyűltek a szemembe, ahogy láttam rajta még most is szörnyen érzi magát. Hirtelen álltam meg. Értetlenül kérdő tekintettel nézett rám. Előttem állt pár lépéssel, mire én nem törődve ki láthat meg minket,odamentem hozzá, és szorosan megöleltem. Mindig is egy érzelmes ember voltam, ha megláttam egy szomorú embert késztetést éreztem arra, hogy felvidítsam. Kezeimet szorosan összefontam a dereka körül.

- Sajnálom. – ő is szorosan ölelt magához, de a meghittnek mondható baráti pillanat abbamaradt. Egy vékony hang hasított a levegő, amitől azonnal szétrebbentünk. Értetlenül pislogtam a hang irányába. A sötétben nem sok mindent láttam, de a hang egyre közelebbről és közelebbről szolt.

- Zayn Malik!!! Kérhetünk egy autógrammot? – pár tizenéves lány közeledett felénk. Kissé megijedtem,hisz nem volt még ilyenben részem. Zayn mosolyogva nézett rám, majd az érkezőkre, de előtte még a fülembe suttogott: gyorsan lerendezem, nyugi nem harapnak. Tényleg nem volt vészes. Aranyosak voltak, ahogyan megilletődve szorongatták a naplójukat, vagy vették elő telefonjaikat, hogy megörökíthessék a jeles alkalmat mikor is találkoztak egy One Direction taggal. Kicsit arrébb álltam, hogy ne zavarjak meg semmit. Egy 10 perc múlva, már ismét úton voltunk hazafelé. Amint beléptünk a lakás ajtón megtorpantam, így Zayn kicsit nekem jött. Tátott szájjal néztem a kanapén, egymás ajkán csüngő párost. Nem vettek észre így kissé gonoszkodva fordultam hátra, és mutattam a hátam mögött ácsorgó szintén meglepett fiúnak, hogy maradjon csendben. Odamentem a bejárati ajtóhoz és teljes erőmből bevágtam. Cassie hangosan felsikkantott, Harry pedig felpattant mintha védeni akarná barátnőmet az ismeretlen támadótól.

- Oh, bocsi megzavartam valamit? – kicsit önelégülten vigyorogtam Harry-re ,mire fenyegetően közeledni kezdett felé, és mozgatni kezdte az ujjait, hogy készüljek a megtolásra. Már mindenki nevetett, főleg akkor mikor gyorsítani kezdett, és hamar előttem termett. Persze én gyorsabb voltam, így Cassie felé futottam. Ő védelmezően elém állt, és feltartotta a kezét védekezésképp. – védj meg ettől a csúnya bácsitól.- mutattam az említettre.

- Én csúnya? Ez fájt. – sértődést tettetve húzta fel az orrát. Barátnőm mosolyogva megölelte, mire ő is elvigyorodott. Zayn a hasát fogva röhögött rajtunk. Odadobtam neki egy párnát, mire azonnal abbahagyta. Már ő is felvette a "szadizzuk meg Janel-t" állást mikor csörögni kezdett a telefonom. Feltartottam egyik ujjamat, hogy várjon. A kijelzőn csak egy szám volt.

- Igen tessék?

- Szia Janel, Sam vagyok. Hogy vagy? Régen láttalak. Hallottam anyukádtól, hogy Londonba költöztél. Itt töltök pár napot. Nem találkozunk? – majdnem leültem a fenekemre a meglepetéstől. Kicsit sokkosan ért a hívás, de összeszedtem magam.

- Jézus Sam, szia. De régen beszéltünk. Huh, kinyomoztad hol lakom? – felkuncogtam, de el is hallgattam a következő vallomástól.

- Mondhatni hiányoztál, és gondoltam, mint régi nagyon- nagyon jó barátok összejöhetnénk egy kávéra, vagy valamire. Persze ha csak ráérsz. – boldogan belegyeztem a találkába. Amint szakadt a vonal a telefonban elmentettem a számot, és visszacsúsztattam a zsebembe. Zayn furcsán nézett rám, Cassie pedig szinte már rettegve.

- Mi a baj? – nem értettem egyikük reakcióját sem. Először Mr. Durca szólalt meg.

- Ez a Sam az a Sam? Az, akivel nagyon jól elvoltatok? – hangjából sütött a kétségbeesés és a féltékenység.

- Igen ő, de miért viselkedtek így? Nem értem! Cassie mi a baj?

- Semmi-semmi. Zayn Harry beszélhetnék veletek egy kicsit? – jesszus zavarok vagy mi? Kissé sértődötten vágtattam a konyhába. Egy zacskó kekszet vettem magamhoz, és úgy indultam a szobámba. A nappaliból még elkaptam pár mondatot Cassie-töl. - Nem találkozhatnak. Abból katasztrófa is lehet.