7. rész Együtt örökre / Izgulok de azt hiszem menni fog

Sziasztok! Meg érkezett a hetedik rész is. Ez amolyan átvezető történet annyira nem izgalmas. A történetben vannak olyan részek amelyekben táncolnak ezeket nem igazán fejtettem ki de a videókon megnézhetitek hogyan is nézhetett ki az előadás. Jó olvasást. A következő részt nem tudom mikor fogom hozni. 

Puszi Petra :)

Máris hiányzol. Minden veled töltött perc csak erősíti bennem a vágyat, hogy még több percet töltsek veled. Boldog vagyok veled. Olyan boldog, hogy azt talán már nem is szabad. Ezentúl ha a jövőre gondolok, nem azt mondom majd: "én ezt és ezt teszem", hanem azt: "mi ezt és ezt tesszük." És ez mindent megváltoztat.

Guillaume Musso

Louis szavai kisebb sokkot okoztak számomra. Ledermedve néztem vissza rá, míg ő a válaszomat várta, de nekem egy szó sem hagyta el a számat. A gyerekvállalás számomra még túl korainak bizonyult, de láttam szerelmem szemében komolyan gondolta előző szavait. Fogalmam sem volt hogyan mondjam meg neki azt, hogy nem állok készen az anyaságra. Nem akartam megbántani, de meg nem valósuló álmokba sem szerettem volna ringatni.

- Louis ez, hogy jutott eszedbe? – reméltem észreveszi, hogy nem igazán repdesek az örömtől. Mint egy kisgyerek kezdett bele a magyarázatába.

- Amikor elkísértelek az iskolába akkor ugye te elmentél órára viszont én később mentem el. Már épp léptem volna ki az ajtón, amikor az egyik terembe gyerekzsivajt hallottam meg. Benéztem és sok kis lányka ugrált tütüben. Annyira aranyosak voltak. Eszembe jutott mennyire jó lenne fiatalon apukának lenni. Az én szüleim is fiatalon lettek először szülök. – végig mosolyogva mesélt és közben mindenhova nézett csak rám nem. Ahogy láttam, rajta hogy elragadja a hév sírhatnékom támadt. Természetesen én is gondolkoztam már a közös gyereken vagy akár gyerekeken persze mindig arra jutottam, hogy igen szeretnék, de később. Könnyek gyűltek a szemembe. Hajnali 4-révén fáradtnak kellett volna lennem, de nagyon is éber voltam.

- Minden rendben van kicsim? – Louis aggódva kémlelte arcomat. Sós könnyeim egyre jobban gyűltek a szememben, míg le nem csorogtak arcomon. Menekülni akartam a vizslató kék szempár elől, de nem tehettem. A múltkori eset pont elég volt mind a kettőnknek. Visszamászott mellém és simogatni kezdte az arcomat. Az előbbi lelkesedés, ami megcsillogtatta a szemét, annak már nyoma sem volt. Nem zavarta, hogy mind a kettőnk meztelen hogy a vékony takaró csak néhol fedi a testünket. Könnyeim már záporoztak.

- Én… sajnálom. – szipogtam. –Úgy érzem, hogy még korai lenne a gyerekvállalás. – Lou arcán érzelmek sokasága futott át volt ott szerelem, fájdalom, kudarc, sértettség, megértés, és ismét szerelem. Lépnem kellett, míg rossz irányba nem megy a dolog.  – Kérlek, félre ne értsd, én szeretnék egy kisbabát! Szeretnék anya lenni, de még nem most. Majd talán egy év múlva. De most még tanulni szeretnék. Megtenni dolgokat. Elérni a céljaimat. És persze férjhez menni. – egyre szélesebb mosoly terült szét szerelmem arcán. Hírtelen a hátamon feküdtem. Felettem a meztelen Louissal.

- Nagyon szeretlek. – mosolygott. Majd újra elmerültünk az élvezetek tengerében.

Másnap reggel én keltem fel előbb tekintve hogy iskolába kellett mennem. Igaz ösz-visz csak 3 órát aludtam, de egyáltalán nem voltam fáradt. Halkan óvatosan hogy senkit fel ne keltsek, leosontam a földszinten, mivel a három fiú nálunk maradt. Harryt a lépcsőn találtam meg miközben aludt, míg Zayn és Niall a nappaliban szunyókáltak egymás karjaiban. Kijutottam a házból és kezdetét vette a nap. A suliban megállás nélkül próbáltunk. Jace néha jót kacagott rajtam mikor elrontottam egy lépést és a parkettán végeztem. Ilyenkor nem voltam hajlandó hozzá szólni, de egy kis édességgel mindig kiengesztelt. A nap végére mondhatni hulla voltam. És sajnos ez ment napokig mikor más örült, hogy hétvége addig mi Jaccel elmentünk a kibérelt próbaterembe és próbáltuk tovább a számokat. Egyik este épp haza igyekeztem. Már csak három nap volt a műsorig, és ahogy közeledett az időpont mi is egyre idegesebbek voltunk. Beléptem a házba, lepakoltam a cuccomat és próbáltam nagyon halkan elérni a nappalit. Kíváncsi voltam, hogy mire fel ez a nagy vitatkozás.

- Nem mehetek éppen akkor el itthonról. – mondta Lou kissé nagyobb hangerővel.

- Igaza van, Mia számít ránk és biztos vagyok benne hogy sokat jelent neki hogy ott legyünk. – Harry hangja is kissé erélyesebb volt a kelleténél. Már valamennyire kapizsgáltam miről is van szó de Jessika kijelentése világosított fel igazán.

- Nem érdekel, hogy kinek milyen programja van, holnap kora hajnalban mindenkit a reptéren szeretnék látni csomagokkal. – az ő hangja is ingerült volt, amit meg is értettem. Neki is volt főnöke és a fiúk sem könnyítették meg a dolgát. Már épp hátrálni akartam nehogy észrevegyék, hogy hallgatóztam mikor Jessika feldúltan távozott. Nem vett észre, de a fiúk annál inkább. Úgy terveztem, hogy majd kiakadok, de tudtam, hogy ez a munkájuk az életük és akármit csinálok, nem fogom tudni itthon tartani őket. Mind a négy fiú visszaiszkolt a nappaliba xbox-ozni csak Lou maradt ott velem. Nem szólalt meg nem is ért hozzám. Láttam, rajta hogy legszívesebben elmondaná a véleményét mindenkiről, és hogy fáj neki, hogy megint itt kell hagyni pont akkor, amikor az első fellépésemet láthatná.  Nem akartam megnehezíteni a dolgát így amennyire csak lehetett megöleltem. Nekem is és neki is szüksége volt erre. Másnap én is korán keltem Louval. Mindenféleképpen ki a akartam őket kísérni a reptérre. Nem igazán szóltunk a másikhoz. Nem volt mit mondani abban a pillanatban. Mikor megérkeztünk a többiek már ott voltak Zayn épp Perriet szorongatta Liam pedig Danielle-el beszélgetett. Harry és Niall egy padon ültek és nagyban veszekedtek valamin. Amikor odaértünk mindenki ránk figyelt. Nem sok időnk maradt így mindenki búcsúzkodni kezdett. Harry egyből engem szemelt ki jól megszorongatott és kaptam tőle két puszit is. Zayn Niall és Liam is így tettek. Már csak egy személy maradt hátra. Nagyon nem akartam, hogy elmenjen, de muszáj volt. Ő szólalt meg elsőnek.

- Nagyon sajnálom.- döntötte homlokát az enyémnek. - Annyira szeretlek. - nem mondtam semmit. Nem viszonoztam a vallomását inkább ajkaira tapadtam és úgy szorítottam magamhoz, ahogyan csak bírtam. Ő sem cselekedett másképp. De ez sem tarthatott túl sokáig. Mennie kellett. A sós könnycseppek megállíthatatlanul folytak le az arcomon. Az ő szemei is könnybe lábadtak, de tartotta magát. Percekig néztem távolodó alakját aztán úgy döntöttem a "munkába" vetem magamat. Próbáltam minél több dologgal elvonni a figyelmemet. Elérkezett az előadás napja. Pontban 8kor már a kiválasztott színház előtt ácsorogtunk a többieket várva. Nem volt sok időnk így mindenki bevetette magát az öltözőkbe. Már a sminkemnél tartottam, amikor egy futár az én nevemet hangoztatta és egy hatalmas csokor vörös rózsát tartott a kezében. Mosolyogva vettem el a küldeményt. És olvastam el a papírt.

„ Sok sikert és gondolj rám. Szeretlek! Büszke vagyok az én táncosomra. L „

Gyorsan leraktam az asztalomra és Jaccel a színpad hátsó részébe siettünk, hogy meg tudjuk lesni a sorban érkező embereket. Az első sorban már ott ült Perrie és Danielle a mellettük lévő 5 szék pedig bármennyire is reménykedtem üresek voltak. Mosolyogva integettem nekik. Mr Dalton idegesen terelt minket az akkor már függönnyel takart színpadra, hogy felvegyük a pozíciókat. Nagy hangzavar támadt a függöny mögött. Biztos voltam benne így akarnak minket buzdítani. Jace szorosan fogott a szívem pedig a torkomban dobogott.

- Jók leszünk, csak figyelj arra, hogy le ne ess. - utalt arra, hogy elég sokszor kell majd a levegőben lennem. – Menni fog?

- Izgulok, de azt hiszem menni fog. – ekkor a függöny elhúzódott és a reflektorok fényei a szemembe világítottak. 

  http://www.youtube.com/watch?v=3gLDGAU09JM&feature=related

Nem figyeltem semmi másra csak a táncra. Nem érdekelt, hogy hányan vizslatják minden mozdulatom. Csakis arra koncentráltam, hogy a lehető legjobbat nyújtsam. Végig táncoltuk az összes táncot. Már csak egyetlen egy volt. Viszont fél óra intenzív táncikálás után és tekintve hogy igazán fáradt voltam úgy éreztem nem fogom bírni az utolsó táncot. De ez volt a kedvenc. Imádtam a fekete ruhát és magát az egész táncot jobban szerettem, mint akármelyiket. 

 http://www.youtube.com/watch?v=e6xhKxDGWqo&feature=related

Itt sem figyeltem semmi másra csak arra, hogy mindent jól csináljak. Viszont az egyik forgásánál a nézőtéren csücsülő emberekre téved a szemem és a lányok melletti üres székeken megpillantottam az öt fiút bőszen vigyorogni. Majdnem elvágódtam a hirtelen jött felismeréstől, de összeszedtem magamat és még szélesebb mosollyal folytattuk az előadást. Eszméletlenül jó érzés volt, hogy mindenki vastapsban tört ki. Mindenki felvonult a színpadra és meghajolt, majd a függöny lassan leereszkedett. Jace nyakába vetettem magamat és halálra puszilgattam annyira boldog voltam akkor. Cheryl sikongatva szaladt oda hozzánk. Őt is agyon ölelgettem. Gyorsan az öltözőbe rohantam, hogy minél hamarabb meg tudjam keresni a fiúkat. Viszont amint beértem már mindenki ott állt. A fiúk már a pezsgőt bontották, míg a lányok mosolyogva gratuláltak. Louis picit hátrébb állt. Aztán mikor mindenki végigölelgetett és gratulált odamentem hozzá.

- Szeretlek. – csak ennyit mondtam máris ölelgettük és csókoltuk egymást. Aznap hatalmasat ünnepeltünk. Mindenki ott volt, aki számított. Másnak viszont a fiúknak vissza kellett utazniuk New York-ba. Nem bántam. Igaz azért is, mert csak pár napra utaztak el másfelől semmi nem ronthatta el a kedvemet akkor.Gyorsan eltelt a hét amit a fiúk nélkül töltöttünk a lányokkal. Már csak egy nap választott el attól hogy ismét együtt legyünk Louisal mikor úgy döntöttem elmegyek kicsit vásárolni. Már épp fordultam volna be a sarkon mikor a piroson áthajtott egy őrült és belém jött. A kocsi elejét kapta el. Elkezdtem pörögni aztán megálltam. Éreztem, hogy valami meleg ragacsos folyik le a homlokomon. Éppen ki akartam kászálódni valahogyan a kocsiból mikor az anyós ülés felőli oldalról ismét belém jöttek. Aztán már csak a teljes sötétség maradt.