2.rész Együtt örökre/Rettegés vagy bátorság ?

Sziasztok. Megérkezett a második rész is. A javításon még dolgozom. De remélem ez nem befolyásolja a véleményezést. Kissé el voltam keseredve hogy egy kommentárt sem kapatam de hát ez van. A következő részre is körülbelül ennyit kell majd márni.

Üdv Puszi Petra.

Fogalmam sem volt, mi tévő legyek. Nem gondoltam volna, hogy Lounak esetleg ilyesfajta tervei lennének. Szerettem őt, mindennél jobban. Kissé megkésve, de válaszoltam a feltett kérdésre.

- Igen. - Feleltem könnyes szemekkel. Hírtelen pattant fel, aztán szenvedélyesen az ajkaimra tapadt. A gyönyörű ékszert, az ujjamra húzta, és boldogan vigyorgott rám, úgy, mintha megnyerte volna a lottó ötöst. Boldogságom nem tarthatott sokáig, hisz vendégeink érkezte. A négy fiú, a csengőt nyomta, megállás nélkül. Nagy nehezen elszakadtam szerelmemtől, és ajtót nyitottam barátainknak. Harry volt az első, aki hatalmas ölelésben részesített. Tisztában voltam vele, hogy tudják Lou, megkérte a kezemet.

- Gratulálok! – Adott két puszit, majd barátja keresésére indult.  A többiek is hasonlóképpen üdvözöltek, és gratuláltak. Hirtelen nagy traccsparti kerekedett a nappaliban. Jobbnak láttam valami harapnivaló után nézni. Nem voltam kint két percnél tovább, de Lou egyből utánam jött.

- A srácok felvetették azt az ötlete, hogy mennyünk el, este valahova, megünnepelni az eljegyzést. Jönnek a lányok is. – Közben átkarolta a derekamat, és puszikkal hintette be a nyakamat.

- Mindenképpen. – Helyeseltem, s közben átkaroltam a nyakát, és csókra tartottam a számat, amit készségesen meg is kaptam. Eszembe jutott, hogy Jac-nek éppen szerelmi bánata van, és biztosan otthon ül, és szomorkodik. Nem hagyhattam egyedül, egy ilyen helyzetbe, ezért kibontakoztam Lou öleléséből, és a telefonomért nyúltam. Gyorsan tárcsáztam, és vártam.

- Remélem, valaki haldoklik, és azért keltettél fel. - szolt bele kissé álmos hangon barátom. Jót nevettem rajta, aztán belekezdtem.

- Nem- nem haldoklik, senki megnyugodhatsz, csak azt akartam mondani, hogy este nyolc-kor a házad előtt fogok állni kocsival, és hogyha nem tolod oda a segeddet, akkor, majd elráncigállak én! Eljössz velünk szórakozni. Ellenvetés nincs, ha mégis eszedbe jutna valami, gyorsan felejtsd el. – Ezzel le is raktam a készüléket. Megfordultam és kissé megugrottam, mert Louis elég közel állt hozzám. Észre sem vettem, hogy ott lenne.

- Miért hívtad őt is? – Kissé szomorkás arcot vágott, amit nem tudtam hová rakni.

- Baj? – néztem rá boci szemekkel, és átöleltem.

Nagyot sóhajtott, de nem válaszolt. A kezemért nyúlt, és visszavezetett a fiúkhoz.  Jól, és gyorsan eltelt a délelőtt. Délután mindenki ment a maga dolgára. Én szabadnapos voltam, a srácoknak volt egy interjú. Így otthon maradtam egyedül, de a csajok megleptek. Perriet nem lehetett lelőni, egyfolytában Zayn-röl dumált. Ha valami témát elkezdtünk kivesézni mindig Zayn lett a vége. Este hat körül magunkra csuktuk az ajtót, és elkezdtünk készülődni. Daniella a haját vasalta, míg Perrie sminkelt. Én próbáltam el fogatható göncöt találni, ami nem túl visszafogott, de azért, csak nem esik ki belőle semmim. Hallottuk, hogy megérkeztek a srácok, de ügyet sem vetettünk rájuk. Mindenki kitett magáért. Fél nyolckor levonultunk, és elértük a kívánt hatást. Mindegyik fiú, nyál csorgatva nézett a barátnőjére. Harry kissé elpirult mikor szemét végigfutatta rajtunk, de abban a pillanatban Lou reakciója jobban érdekelt. Szemei nagyra tágultak, szája kissé elnyílt, de egy hang sem jött ki rajta. Igazán vicces volt.

- Gyere ide! – Megragadta a derekamat, és szenvedélyesen ajkaimra tapadt. Ha nincsenek ott a többiek, biztos rávetem magamat, de nem tehettem. Még Jace-ért is el kellett mennünk. Én vezettem, mint mindig. Megbeszéltük, hogy két kocsival megyünk. Az egyiket Liam vezeti, a másikat odafele én, visszafele a srácok egyik testőre. Liam sosem ivott ezt már megszokhattuk. Én sem akartam túlzásba vinni. Jace-et is felvettük aztán Lou elkiáltotta magát.

- Indulhat a party! – Mindenki felkacagott. Gyorsan a helyszínre értünk. A szórakozóhely előtt, hatalmas tömeg állt, rajongók és fotósok egyaránt. Leparkoltam, aztán rápillantottam a fényesen csillogó gyűrűre. Talán le kellene vennem. Már nyúltam volna érte, mikor Louis megfogta a kezemet, és rám nézett.

- Ne vedd le. Azt akarom, hogy mindenki lássa. – Kacsintott rám, már ment volna a többiek után, de visszahúztam.

- Nem lesz belőle probléma? Az egy dolog, hogy a barátaink tudnak róla, de a főnököd nem fog kinyírni, ha kitudódik? A szüleinknek sem mondtuk még el. – Elszomorodtam, hogy ilyen téren nem lehet normális életem. Nem lehetek büszke arra, hogy menyasszony lettem.

- Ne beszélj butaságokat. Szóltam Jessikának, hogy mik a terveim. Ő csak annyit kért, hogy ne olyan gyűrűt vegyek, ami lehúzza az ujjadat. Anyáéknak pedig már mondtam. Apukádtól pedig még engedélyt is kértem. Sőt a bátyád is tud róla. Mondjuk ő nem igazán nyugtatott meg. Azt mondta, hogyha nem foglak boldoggá tenni, akkor kinyír. - Itt kissé elfintorodott. Folytatni akarta, de nem tudta. Ajkaim el hallgatatták.

- Szeretlek. – Mosolyogtam. A kulcsokat átadtam Kevinnek, a testőrnek. Igen Louis testőrét, a szinte majd két ajtós szekrényt, Kevinnek hívták. Nem is kell mondanom, szinte a legjobb barátok voltak. A srácok autógrammot osztogattak, míg mi lányok mosolyogva figyeltük őket a háttérből. Én kissé fáztam, így elindultam befelé, de valaki megfogta a kezemet, és maradásra bírt. Jace-volt az. Nagyra tágult szemekkel vizslatta azt a kezemet, amin az ékszer pihent.

- Ez egy eljegyzési gyűrű? – Nem értettem a reakcióját, de igenlően bólintottam. Mikor elengedte a kezemet, a fiúk is csatlakoztak, aztán végre bementünk. A zene dübörgött. A fények színes kavalkádja a táncparketten villódzott. Elég sokan voltak. Néhány ismerős arcot véltem felfedezni a boxokban, akiknek intettem is. Hírtelen vagy tíz csaj jelent meg mellettem, és fogták közre a fiúkat. Már beletörődhettem volna, hogy állandóan ez van. Louist agyon puszilgatták, amit elég csúnya szemmel néztem. Perrie észrevette, hogy kezd elborulni az agyam, ezért a mi boxunkhoz vitt ahol le is ültetett.

- Nyugi Lou csak téged szeret, nem kell aggódnod. Az a gyűrű is ezt bizonyítja. – Próbált halkan beszélni, de a hangos zene miatt nem nagyon ment.

- Tudom, csak rossz érzés, hogy mindenki őt akarja. – Hajtottam le a fejemet.

- Ne aggódj! Én is ilyen vagyok mikor Liam már a 66. lánnyal jó pofizik. - Kapcsolódott be a párbeszédbe Daniella. Imádtam a lányokat. A legjobb barátnők voltunk. Volt olyan, amikor az újságok csak arról szóltak, hogy érdekbarátság, meg hasonlók, de ezek mind hamis vádak voltak. A fiúk megérkeztek, elfoglalták a helyüket, és már rendeltünk is.

- Koccintsunk arra, hogy ez a két, szép és gyönyörű ember egymásra talált. – Harry beszéde, kissé gáz volt, de jót kacagtunk rajta. Egy jó 10 perc múlva, viszont untam magam. Táncos voltam. Járt a lábam az ütemre, és nem bírtam ki, hogy ne menjek táncolni.

- Kérlek Louis, csak egy kicsit! - Kérleltem már sokadjára szerelmemet, de nem akart jönni.

- Kicsim most nem, légyszi, majd egy fél óra múlva. – Oké hát ha ő így, akkor én is így. Bevágtam a sértődöttet. Már engesztelni akart Lou mikor felálltam, megragadtam a velem szemben ülő Jace-kezét, és a parkettra vonszoltam. Kézségesen tette kezét a csípőmre, ami egyre jobban ringatózott. Sosem érzetünk egymás iránt többet, mint barátság.

- Louis ki fog nyírni engem. Azt ugye tudod? – Kuncogott bele a fülembe. Én is elmosolyodtam.

- Tisztában vagyok vele, de ez most per pillanat nem érdekel. Ő nem jött táncolni, vessen magára. – Mosolyogtam tovább. Néha félre pillantottam, hogy lássam a többieket. Mindenki mosolyogva beszélgetett, a lányok is felálltak, természetesen a párjaikkal, hogy kövessél a mi példánkat, és a tánctérre jöttek. De Lou kinézete igen megrémisztett. A poharát szorongatta, idegesen pillantott felénk, de nem állt fel, vagy nem jött oda. Elnézést kértem Jace-töl és a mosdóba siettem. Nem akartam, hogy pont ezen az estén így összevesszünk, vagy bármi más elrontsa a hangulatunkat. Már épp mentem volna vissza Lou-hoz, mikor a mosdóban egy lány hozzám szolt.

- Szia, te Mia Dunsen vagy igaz? – Kérdezte mosolyogva, majd kezet nyújtott. Igenlően bólintottam, viszonozva a gesztust. - Én nem számít ki vagyok, nagyon örvendek. Te ugye Louis Tomlinson barátnője vagy? – Még mindig mosolygott. Szimpatikus, volt fiatalabb, mint én, de nem sokkal. De egy kicsit furcsa is.  

- Igen az vagyok, vagyis már a menyasszonya. – Emeltem fel a kezemet, hogy láthassa a gyűrűmet.

Nem tudom mit tettem, vagy mondtam, de a csaj arcára fagyott a mosoly. Kissé ijesztő volt, amikor dühösen cikázott a szeme az ékszer, és az arcom között.

- Hogy merészeltet? A menyasszonya? – Egy másodperc alatt, minta kicserélték volna a csajt. Reagálni sem volt időm. – Lou az enyém ezt jól vésd az eszedbe. - Egyre közelebb jött hozzám. Már szinte beépültem a falba, annyira menekülhet nékem támadt. – Figyellek, ha nem hagyod el őt, nagyon megbánod, remélem felfogtad amit mondtam. – Még mindig nem tudtam válaszolni, a csaj mondani akart még valamit, de ekkor pont beléptek a lányok. A lány mintha olyan természetes dolog történt volna az imént, otthagyott. Minden porcikám remegett. Lecsúsztam a fal mentén, le a földre. A térdeimet felhúztam, és átkaroltam őket, úgy sírtam. A lányok nem értették a reakciómat. Nagy nehezen elmondtam nekik mindent, majd visszahajtottam a fejemet a térdeimre. Perrie eltűnt valamerre, de Daniella ott maradt velem. Átkarolta a vállamat, és nyugtatóan simogatni kezdte azt.

- Nincs, semmi baj nyugodj meg. Mi mind itt vagyunk neked. Ez csak egy kis rajongó csajszi volt. Az ilyen emberek betegek. Ne is foglalkozz velük. – És még hasonló dolgokat mondott, de nem igazán tudott megnyugtatni.

Perrie visszajött azzal, hogy nem találja a csajt. Viszont ő mindenképpen szólni akart Louisnak.

- Ne kérlek, ne mond el neki. – Néztem rá könyörgőn. Elhúzta a száját ugyan nemtetszését nyilvánítva, de bólintott. Hálásan néztem rá. Sokan támadtak már ugyan, a kapcsolatunk miatt Louval, de azok nem ingattak meg ennyire. Feltápászkodtam a hideg csempéről, belenéztem a tükörbe és rendbe szedtem magamat. nagy levegőt vettem aztán kimentem. Mindenki ott volt a tánctéren kivéve szerelmemet. Ő az asztalnál nyomkodta a telefonját. Egyből hozzá indultam. Leültem mellé, de nem szóltam hozzá. Ő a zsebébe csúsztatta a telefonját és rám nézett. Már épp bocsánatot akartam kérni a gyerekesnek mondható viselkedésemért, mikor az ölébe húzott és szenvedélyesen csókolni kezdett. Nem voltam rest viszonozni. Kényelmesen befészkeltem magamat az ölébe, szinte már vele szemben ültem, és úgy csókoltam, mint még soha. De eszembe jutott a lány. Ideges lettem remegni kezdtem, és hatalmas gombóc nőtt a torkomba. Ezt Lou is észrevette.

- Valami baj van? Talán nem volt jó, vagy haragszol rám? – Nézett rám kétségbeesve. Nem tudtam mi tévő legyek.

- Nem, dehogy nincs semmi baj, csak eszembe jutott valami, de ne is beszéljünk róla. Inkább ünnepeljünk. – Már épp, újra meg akartam csókolni, mikor felállított az öléből és a parkett felé vette az irányt. Elmosolyodtam és követtem. Fergetegesen sikeredett az- az napi este. Láttam, hogy Jace összeismerkedett valami lánnyal, aminek nagyon örültem. Olyan 3-4 óra körül keveredtünk haza. Másnap reggel, vagyis inkább délben egyedül találtam magamat a hatalmas francia ágban. Magamra kaptam a köntösömet és Lou keresésére indultam. Nem tudtam merre lehet. Tudomásom szerint ma nem is dolgozott, de náluk ezt sosem lehetett tudni. Amint leértem a földszintre, hallottam amint nyitódik a bejárati ajtó és Kevin, valamint egy ismeretlen fickó állt mellette. Kissé zavarban voltam, de köszöntem és bemutatkoztam a szintén testőr Timmel. Nem értettem miért vannak itt, de a konyhába siettem, hogy megvendégeljem őket egy kávéval. Nagy döbbenetemre Lou Perrie és Daniella együtt ültek a konyha asztalnál és nagyon nézegettek valami levelet. Amikor beléptem hírtelen kapták rám a tekintetüket. Kissé megtorpantam, de haladtam tovább. Amit annyira néztek az egy levél volt. A lányok szomorúan néztek és mintha féltés lett volna a tekintetükben.

- Baj van? – kérdeztem kissé furcsálva a helyzetet. Végre Lou is csinált valamit. Felállt és odajött hozzám. Az arca kissé meggyötört volt. Szorosan magához ölelt és nem engedett el. Perrie felállt és odahozta a levelet. Amit eddig nagyon tanulmányoztak.

Helló tudod én vagyok az!

Csak emlékeztetni akartalak arra amit tegnap mondtam neked.

Remélem megértetted és elhagyod Louist ha nem teszed. Megöllek.

Üdv. A te imádód. 

A sorokat olvasva teljesen megrémültem. Az utolsó soroknál a lábam megremegett elveszítettem az egyensúlyomat és már csak rideg feketeség maradt.