3. rész Együtt örökre / Mi tévő legyek ?

Sziasztok!
Most egy kicsit hamarabb jött a friss. Remélem tetszeni fog! :) És hagytok nekem pár sort ajándékba, vagy legalább pipázzatok! :) Viszont szerintem most ez a rész elbír egy 16-os karika. Én figyelmeztettem mindenkit :) Jó olvasást. ui. : a következő részt nagy valószínűséggel szombaton hozom.
Puszi Petra.   

Louis szemszög.

Féltem attól, hogy- e miatt a levél miatt elveszíthetem azt, akit mindennél jobban szeretek. Az sem nyugtatott meg, hogy a lányok tájékoztattak a tegnap esti fejleményekről.  Nem késlekedve telefont ragadtam és felhívtam a menedzserünket. Megoldást kellett találnunk a problémára. Az első és legfontosabb feladatom az volt, hogy biztosítsam Mia biztonságát. A lányok, és Jessika ötlete is egy testőr alkalmazása volt. Egyet értettem. Egy már régóta a szakmában dolgozó embert szerettem volna. Aki tapasztalt, és megbízható. Jessika nem késlekedett. A legjobb embert küldte. Kevin ismerte, így első kézből értesülhettem a múltjáról. Ő, is mint az én testőröm katona volt. Kellő tapasztalattal rendelkezett. Teljesen rajta voltunk az ügyön, hogy megoldást találjunk a fenyegető levélre. Épp hallottam amint Kevin-ék megérkeztek, de párbeszédre lettem figyelmes a folyosón. Időm sem volt elrejteni akár mit is. Mia és a két izom kolosszus beléptek a konyhába. Szerelmem arcán a meglepettség tükröződött, de nem tette szóvá. Még! Elég ramaty állapotban voltam, viszont nem tehettem mást, minthogy összeszedem magamat. Gyűlöltem önmagamat, azért, mert nem tudtam Miát az ilyen támadásoktól megvédeni. Felláttam, odasétáltam, és átöleltem. Szükségem volt rá. Tudni, hogy jól van, itt van, hogy nem fog elhagyni.

-  Baj van? – kérdőn tekintett felénk szerelemem. Nem igazán értette a helyzetet.

Perrie odajött hozzánk, és odanyújtotta a szóban forgó fenyegető levelet. Mia érdeklődve vette el a papírt, majd szemét végig futatta a sorokon. Éreztem lábai remegését miközben a karjaimban volt. Aztán egyik pillanatról a másikra összeesett a kezeim között. Szerencsére utána tudtam kapni, így nem esett a hideg, kemény csempére. Daniella halkan felsikkantott a rémülettől.

- Fektessük le a kanapéra. Nagy a valószínűsége annak, hogy egy kisebb sokk okozta ezt az eszméletvesztést. – mondta Kevin magabiztosan. Így is tettem. Bevittem a nappaliba, végigfektettem a puha díványon és gondosan betakargattam, nehogy megfázzon. Végigsimítottam az arcán, ami most fal fehér volt az imént történtektől. A dívány mellé húztam az egyik széket. Leültem és figyeltem minden rezdülését.

- Itt van Jessika. Beszélni akar veled. – támaszkodott meg az ajtófélfánál Perrie.

- Rendben, egy pillanat. - még egyszer végignéztem kedvesem arcán, majd az ebédlőbe siettem.

Jessika már várt rám a testőrökkel együtt. A lányok jobbnak látták, ha távoznak. Így mind a négyen körbeültük a nagy ebédlőasztalt. Jessika tanulmányozta a levelet, míg én idegesen doboltam a lábammal.

- Az elsődleges feladatunk az lesz, hogy Mia biztonságban legyen. A biztonságáról pedig Tim fog gondoskodni. – mutatott az említett személyre, aki halál komolyan bólintott. – Nem veszítheted szem elől. Mindenhova el kell kísérned még akkor is, ha csak a közértbe ugrik le egy üveg narancsléért. – még mindig a komoly arcú testőrnek címezte a mondatot, aztán felém fordult. – Ha nem jelentene gondod, akkor kamerákat kellene szerelni minden olyan helyre ahonnan meg lehet környékezni a házat. – nem voltam oda az ötletért, de jelen pillanatban legszívesebben egy kis ablak nélküli szobát is kiépítettem volna a házban, hogy oda dughassam szerelemet a baj elöl. Bólintottam, engedélyemet adva. Jessika azonnal intézkedett. Felkapta a telefonját és már tárcsázott is. A levelet magával vitte a rendőrségre, de úgy véltem nem igazán fognak vele túl sok mindent kezdeni. Aztán a fiúk is elmentek. Most nem volt rájuk szükség. Amint elmentek leültem kedvesem elé. Szerencsére csak rövid ideig volt eszméletlen, de az a 10 perc is idegőrlő volt számomra. Lassan nyitotta ki gyönyörű barna szemeit, amik egy szempillantás alatt már könnyben is úsztak. Nem bírtam ki. Az ölelésembe vontam és el sem engedtem. Annyira sajnáltam, hogy végig kell ezt élnie. Én is kaptam már nem egy utálkozó levelet, de ennyire durvák még sosem voltak. Már nekem is sírhatnékom volt. Nem azért mert féltem volna egy őrült csajtól, nem, hanem azért mert tönkre akarta tenni az én menyasszonyomat. Megfenyegette és ezt nem tudom szó nélkül hagyni. Mia álomba sírta magát. Óvatosan, hogy fel ne keltsem felvittem a szobánkban és ott hagytam. Totál ki voltam. Viszont ahogy lépdeltem le a lépcsőfokokon eszembe jutott, hogy ebből az egészből nem tudhat meg semmit a média. Hangos csörgésbe kezdett a telefonom. Gyorsan felvettem nehogy kedvesemet felébresszem vele. A kijelzőn Harry neve világított, de Liam szólt bele.

- Haver mi van veletek? Minden oké? Daniella sírva jött haza. Aztán felívott Zayn, hogy nem-e tudom mi a baja Perrie-nek mert ő is otthon ül és szipog. Aggódnak értetek, csak nem tudom miért. Valami baj történt? Esetleg Mia megsérült vagy mi? – nem akartam őket még ilyen hamar beavatni, de úgy látom ez lehetetlen dolog.

- Hívd össze a többieket. Harry- nél vagy?

- Igen. Akkor szólok a többieknek, hogy jöjjenek ide. De siess, mert nem tudjuk, mi van. – egy gyors oké után megszakítottam a vonalat. Papírt és tollat ragadtam.

Szia, Szerelmem

Ha netalántán felkelnél, és még nem lennék, itthon akkor Harry-éknél vagyok. Ne menj, sehova sietek. Az ajtókat becsuktam. Ha ismeretlen embereket látsz, ajtó előtt ácsorogni ne ijedj meg. Őket Jessika küldte ide. Figyelik a házat. Telefon van nálam. Ha valami baj lenne, csak csörögj.

Szeretlek Lou! 

Felkaptam a kocsi kulcsot, aztán már hajtottam is Harry házához.  Mindenki engem várt. Körbe ülték a nagy üvegasztalt. Hálás voltam a lányoknak, hogy nem mondtak semmit, hisz ez a mi vagy legalábbis az én dolgom volt. Meg álltam előttük, és idegen vakargatni kezdtem a fejemet. Nem tudtam hogyan kezdjek bele.

- Az a nagy helyzet, hogy tegnap Miat a szórakozóhelyen megállította egy csaj. Nem tudjuk, hogy hívják honnan jött, de mikor megtudta, hogy ő már a menyasszonyom kiakadt.  A lányok elmondták, hogy mi történt. Nagy vonalakban megfenyegette, hogy ha nem hagy el, akkor megkeserüli. Ma reggel kimentem és behoztam a postát. Volt a papírok között egy névtelen címtelen borítékot, amit ki is nyitottam. A levélben ismét egy fenyegetés volt, amit nagy valószínűséggel ugyanaz a csaj írta, akit ott volt tegnap este. Emlékeztette Miát arra, amit mondott neki. – nem tudtam tovább mondani.  A hangom megremegett és nem tudtam egy szót sem kipréselni a számon. Liam volt az első, aki felállt és odajött hozzám.  Nem mondott semmit csak magához ölelt mit egy jó barát. Aztán szépen sorban. Niall Zayn Harry egy emberként fogtak közre. Nagyon jól esett, hogy rájuk is számíthatok. A lányok is csatlakoztak a nagy ölelő csoporthoz, de nekem mennem kellett. Nem akartam pont most ilyen helyzetben magára hagyni Miat. Már az ajtóban jártam mikor Harry lépett mellém.

- Tesó, ha valamire szükségetek lenne, csak szólj nyugodtan. Ha beszélgetni akarsz valakivel én és a többiek is itt vannak. Akármikor felhívhatsz. Ha Mia egyedül érzi, magát hozd át. Mi is majd átmegyünk egyre többet, hogy ne golyózzatok be. – megpróbált mosolygásra bírni, de ez most nem ment. Bólintottam még egyszer megöleltük egymást aztán el is mentem. Hazaérve nem fogadott más, mint a nagy üresség. Némi hang szivárgott ki az emeleti hálószobából. Résnyire nyitottam az ajtót és bekukucskáltam. Már így sem voltam nyugodt, de az ott tartózkodó személy csak rátett egy lapáttal.  Jace kényelmesen üldögélt a mi ágyunkban szerelmem mellett és a hátát simogatta. Dühbe jöttem. Mindig is láttam rajta, hogy odáig van érte, de nem tettem szóvá. A féltékenység úrrá lett rajtam. Feloltottam a lámpát, hogy észrevegyék nincsenek egyedül.  Amint világosság támadt a helységben Jace felém kapta tekintetét.

- Nagyon gyorsan hagyd el a házat. Nem rád van szüksége, hanem énrám. – Mia eddig biztosan aludt, mert a kiabálásomra kissé megremegett aztán felült. Kisírt vörös szemeit párosunkra függesztette és nem értette a helyzet lényegét.

- Honnan tudod, hogy nincs rám szüksége? Mi van akkor, hogyha elege van abból, hogy nem lehet normális élete melletted? Hisz nem tud egy lépést sem tenni anélkül, hogy ne dugnának kamerát az arcába. Meg kell felelnie mindenkinek. Tisztában vagy vele hogy milyen e-maileket kap? Milyen sokan írtak eddig neki utálkozó leveleket csak azért, mert veled van. Csak azért mert te híres vagy ő meg nem éppen. – hangos szavait néma csend követte. Reagálni nem volt időm. Már senki nem volt a szobában csak én és Mia. Teljesen le voltam taglózva. Csak némán pislogtam szerelmemre, aki viszont teljesen kiborult. Láttam a szemében, hogy csalódott bennem. Felállt az ágyból és szinte tajtékzott a dühtől.

- Mond már meg nekem te normális vagy? Elegem van abból, hogy mindig féltékenységi rohamot kapsz ha Jace a közelemben van. Unom! Hogy mondhatsz olyat, hogy nem rá van szükségem? Ő a legjobb barátom. Igenis fontos nekem! Még akkor is, ha ez zavar téged. Én sem ordibálok mindegyik lánnyal, aki amint meglát ölelgetni és puszilgatni kezd, attól függetlenül, hogy legszívesebben megtépném mindet. Te miért nem tudod elfogadni, hogy igen is szükségem van rá. Hisz neked nem tudok olyan dolgokat elmondani, mint neki. Te a szerelmem vagy a vőlegényem. Ő a legjobb barátom. Jobb lesz, ha ezt elfogadod. – magán kívül ordítozott, de megértettem. Bevágtatott a fürdőbe és magára zárta az ajtót. Még mindig ideges voltam. És ez a veszekedés sem tett nekem jót, viszont kezdtem magamhoz térni. Ez a nap nem az enyém volt. A kezem ügyébe akadó első tárgyat, amit egy váza alkotott a földhöz vágtam. Hangosan ért földet majd darabjaira hullott szét, beterítve a padlót. Idegesen járkáltam a szobában. Nem akartam haragba lenni egy ilyen komoly  helyzetben Miával. Lenyugtattam magamat, és bekopogtam a fürdő ajtaján. Semmi reakció, semmi válasz, csak a víz zubogása hallatszott. Újra próbálkoztam, ismét sikertelenül.

- Kicsim kérlek! Nem akarom ezt csinálni. Hülye voltam. Máshogy kellett volna le reagálnom a dolgokat. Szeretlek! Nagyon, tudod jól. - hirtelen elhallgatott a víz hangos folyása. Így jobbnak láttam a folytatást. – Sajnálom. Sajnálom azt, hogy nem tudok neked normális életet, biztonságot adni. – a homlokomat a fehér ajtónak támasztottam. – Szükségem van rád.  – az ajtó nyitódott, szerelmem kilépett rajta.

- Én is sajnálom. – tette apró kezét az arcomra. – Szeretlek! Hidd el nekem. Ez a mai nap, túl sok volt nekem. – szinte csak suttogta a szavakat. Nem késlekedtem. Átöleltem vékony derekát hogy közelebb húzhassam magamhoz. Szenvedélyes csókban forrtunk össze. Kissé megemeltem így lábait a derekam köré tekerte. Egy ilyen kevésbé heves mozdulat is, lázba tudott hozni. Egyre vadabbul téptük egymás ajkait. Szinte leszaggattam róla, a laza, elnyűtt pólót, ami akkor rajta volt. Ő sem késlekedett. Ujjaival a hajamat markolászta édes ajkai pedig a nyakamat harapdálták. Lassan araszoltam el az ágyunkig. Egy heves mozdulattal az ágyra dobtam kedvesemet. Nem tiltakozott heves mozdulataim ellen így folytattam ténykedésemet. Hol a maradék ruhát próbáltam leráncigálni róla, hol finom puha bőrét kényeztettem. Jól eső sóhajok szakadtak fel a torkából. Imádtam ezeket a hangokat hisz én csaltam ki belőle. Biztosan megunta az egy oldalú kényeztetést, mert váltott a helyzetünkön. Én kerültem alulra ő pedig a combomra ült. Kissé feljebb tolta magát. A már így is szűk farmerom egyre kényelmetlenebbé vált, ahogyan ingerlően mozogni kezdett felettem. Végre érezhettem őt. Hogy az enyém, hogy nincsen semmi baja.

Másnap kipihenten, és nyugodtan ébredtem. Fejemet, oldalra fordítva nézegettem szerelmem meztelen testét, ami fedetlenül pihent mellettem. Nem akartam felkelteni, ezért szépen, óvatosan kicsusszantam az ágyból. Magamra kaptam, egy, a kezem ügyébe akadó bokszert, aztán leballagtam a földszintre. Egy jó nagy bögre kávét melegítettem magamnak. A márványpultnak támaszkodva szürcsöltem a forró italt, mikor kopogtatásra kaptam fel a fejemet. A kedvenc bögrémet az asztalra raktam, majd a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Kinyitottam, aztán beengedtem Jessicát aki az-az napi postát tartotta a kezében. Kissé jobban kitártam az ajtót, hogy beengedhessem, de nem csak ő érkezett. Egy ismeretlen férfi, valamint Kevin és Tim követték a „főnököt”. Mint az kiderült, az újonnan érkező fiatal srác informatikus, aki kedvesem levélforgalmát figyeli. Valamint a gyűlölködő levelek gyakoriságát, és lényegét figyelte, hátha valami egyezést talál. A mai szokásos nagy bevásárlást el akartam halasztani a helyzet komolysága miatt, de Mia nem így gondolta. Kedvesem teljes harci díszben állt meg a lépcső aljában, és várta, hogy elinduljunk. Gyorsan magamra kapkodtam néhány ruhát, és már indultunk is. Kézen fogva léptünk ki a házból, aztán beültünk a nagy fekete kocsiba. A nagy bevásárló központba hajtottunk. Amint az autó leparkolt firkászok hada ostromolta meg azt. Az elsődleges cél, Mia védelme volt. Így ő és Tim, mentek elöl. Amikor kiszálltunk rossz előérzetem támadt. A hatalmas rajongó tábor sikongatott, és ordítozott, de rájuk sem hederítettem. Aztán ami ez után jött, azt szívesen ki hagytam volna. A tömeg hirtelen el hallgatott, majd ismét hangos ordításba kezdett. Egy ismeretlen lány lépett ki a az emberek takarásából, fegyverrel a kezében. Egyenesen szerelmemre felé tartotta a pisztolyt. Azt sem tudtam mit csináljak. A két testőr egy emberként mozdult, de késő volt. A fegyver el dördült és nem volt mit tenni. Az egyik pillanatban Mia még állt aztán a földön feküdt, Tim alatt. Mindenki elhallgatott. Kevin a csajt fogta le, a rendőrséget már valaki tárcsázta, de engem senki nem érdekelt, csak a földön fekvő személy. Térdre vetettem magamat mellette.Nem tudtam mi tévő legyek. Tim feltápászkodott. Neki semmi baja nem volt, nem úgy mint szerelmemnek. Szemei csukva voltak. Vér borította a vállát. És az aszfaltot is. Magamon kívül ordítottam addig, amíg a mentősök meg nem érkeztek.