Translate

2012. július 25., szerda

2. fejezet/ A lány és a farkas


Este nem bírtam elaludni, végig csak a másnap járt a fejemben. Féltem, hogy valami rosszul fog elsülni, vagy, hogy nem fogok tetszeni Jake-nek. Forgolódtam jobbra-balra, de nem jött álom a szememre. A plafont tüntettem ki nagy figyelemmel, majd olyan hajnali 2-körül végre elaludtam. A telefonom ébresztőjére keltem. Sajnos meglátszott rajtam az esti nem alvás, így bezárkóztam a fürdőbe és próbáltam magamból embert faragni. Letusoltam, hajat mostam, és mindent elvégeztem, amit csak kell. Pontosan nem tudtam, hogy mikor érkezik Jake az unokahúgával így minél előbb felkeltem, hogy mindennel kész legyek. Reggelit készítettem, összepakoltam a szobámban, a nappaliban és a konyhában. Majd vártam, hogy Tommy felébredjen. Nem telt bele sok idő, már mind a ketten fogyasztottuk a reggelinket. Én nem ettem sok mindent, hisz a gyomrom az idegességtől borsónyira ugrott össze. Félpercenként pillantottam az órámra, de nem jött senki. Tommy nagyot sóhajtott és inkább ott hagyott. Biztosan unta már a paranoiámat. Lecsücsült a nappaliban bekapcsolta a TV-t és a kedvenc meséjét kezdte el nézni. Mikor mondtam neki, hogy ma elmegyünk itthonról, örült az ötletnek, de mikor meghallotta, hogy Jake és az unokahúga is csatlakozik hozzánk már nem annyira várta ezt a pillanatot. Felszaladtam a szobámba, hogy összeszedjem a cuccaimat, amikor csengettek, már éppen szaladtam volna le a lépcsőn, amikor hallottam, hogy nyitódik a bejárati ajtó és Tommy mondja Jaknek hogy, jöjjön be. Fogalmam sem volt, hogy mit akarhat a 9 éves öcsém egy tőle jóval idősebb sráctól. De figyelmesen hallgattam a lent zajló beszélgetést.
- Szia, én Jake vagyok és te biztosan Ashley öccse. – síri csend. Ha idegent is lát Tommy akkor is, köszön neki illedelmesen, de ez most elmaradt.
- Figyelj! Nem tudom, hogy mit szeretnél a nővéremtől, de én nagyon szeretem őt, és nem akarom, hogy szomorú legyen. Úgyhogy ne bántsd meg, rendben? – teljesen leblokkoltam. Az én minden lében kanál öcsikém most ultimátumod adott egy 18-19 éves körüli szinte felnőtt embernek. Hát igen apja fia. Ezen, jót kuncogtam, majd a további kínos pillanatokat elkerülve lerohantam a lépcsőn.
- Észben tartom – hajolt le Tommy -hoz Jake, és kezet ráztak. Üdvözöltük egymást Jakel majd elindultunk valamerre. Nem tudtam hová tartunk, de nekem mindegy is volt. A hátsó ülésen a két kis krapek, nagyon jól elvoltak. Imádnivaló volt Sussy egyszerűen meg kellett zabálni, annyira aranyos volt azzal a csorbacsík mosolyával. Nem sokat beszélgettünk az út alatt. Mikor megérkeztünk tátva maradt a szám. Egy hatalmas vidámpark terült el előttünk. Nem is sejtettem volna, hogy ilyen helyre jövünk majd. A gyerekek gyorsan kipattantak a kocsiból, amikor találtunk egy szabad parkolóhelyet és szinte berángattak minket csak, hogy minél előbb szórakozhassanak. Elmentünk mindenhova, szinte felültünk az összes játékra, de így sem lehetett őket lefárasztani és így mi sem tudtunk nyugodtan beszélgetni. De egyszer csak Jake Tommy kezébe nyomott egy kis pénzt, hogy menjenek és vegyenek maguknak egy fagylaltot. Boldogan hagytak ott minket, de természetesen jól látható helyre küldte őket, nehogy valami baj történjen.
- Istenem, ez egy nagyon jó hely! – mosolyogtam, majd ismét körbenéztem, mintha nem hinném el, hogy tényleg itt vagyunk. – Tudod, amikor még a szüleim nem váltak el nagyon sokat jártunk ilyen helyekre. Persze még mikor kicsi voltam. – ábrándoztam a múlton.
- Akkor beletrafáltam. A gyerekek miatt gondoltam, hogy ilyen helyre kellene jönnünk. - mosolygott Jake is és mintha közelebb került volna hozzám. Vonzott az ajka, de még mennyire. A szemem a száját nézte, de mikor rajta kapott, hogy őt bámulom, elkaptam a tekintetem. Zavarba jöttem és elpirultam.
- Tetszik, amikor zavarban vagy. – mondta, és kezét az enyémre simította.
- Ez a te hibád. - motyogtam zavartan. Ő mintha valami dicséretnek vette volna még szélesebben elmosolyodott, és mintha még ki is húzta volna magát. Tommy és Sussy hamar visszaértek. Elnyalták az ajándék fagyijukat és indultunk vissza a kocsihoz. Nem akartam, hogy vége legyen ennek a napnak. Túlságosan jó volt és nem akartam, hogy ilyen hamar befejeződjön. Amint hazaértünk a két kicsi kivágódott a kocsiból és a kert felé vették az irányt. Mi addig bementünk a házba.
- Nagyon jól elvannak egymással. Azt hittem, hogy Suzzy meg sem fog szólalni. – vágódott le Jakob a kanapéra. Én is leültem mellé, és onnan néztük a srácokat.
- Nagyon aranyos kislány. – mosolyogtam. – Én pedig azt hittem, hogy majd Tommy nem fog megszólalni, mert nem igazán repdesett az örömtől, hogy egy lánnyal kell majd játszania. –ekkor megéreztem, hogy Jakob erős izmos karja már a vállamon pihen. Hirtelen kaptam felé a tekintetem, amit talán nem kellett volna, ugyanis az arca jóval közelebb volt, mint amire számítottam. Éreztem édes leheletét a számon, amitől megborzongtam.
- Megcsókolhatlak? – kérdezte suttogva, amire nem tudtam válaszolni, csak az ajkai után kaptam. Iszonyat jó csókolt. Édes puha ajkai tűzforróak voltak. Lassan kezdte el becézgetni az én számat majd bebocsátást kért, amit készségesen meg is adtam neki. Nyelve még kissé bizonytalanul térképezte fel szám minden egyes négyzetcentiméterét. Aztán egyre érzékibb, követelőzőbb, vadabb lett. Imádtam, ahogy és ahogyan csókol. Még folytattuk volna ezt a ténykedést, de Jake telefonja vadul elkezdett csörögni, így kénytelenek voltunk szétválni. Mély levegőt vettem és hátravetett fejjel csillapítottam heves szívem gyors tamtamját. Kelletlenül hallgattam, hogy minden bizonnyal nem élvezhetem tovább a társaságát, mert igen komoly arcot vágott miközben telefonált. Gyorsan lezavarta a beszélgetést majd szomorú sötét szemeit rám emelte.
- Ne haragudj, de most el kell mennünk! - simított végig az arcomon, majd mivel időközben felálltunk átölelt. Jó volt az ölelésében lenni. Erős izmos karjai derekam köré fonódtak, de még így is egy vagy másfél fejjel magasabb volt. Kedveltem már most nagyon. – Holnap látlak? - nézett rám reménykedve.
- Minden bizonnyal - mosolyogtam rá. Lassan közelített ajkaim felé, majd az előbbi csókjától teljesen függetlenül lágyan óvatosan, mintha talán szerelmesen csókolna. Adott két puszit az arcomra és szorosan magához vont. Azonban gyorsan el is engedett és már ment is Sussyhoz. Gyorsan távoztak. Egyből az, jutott az eszembe, hogy valami baj történhetett, de nem kell mindig rosszra gondolni. Neki láttam az aznap esti vacsorának. Már késő délután volt és gondoltam Tommy is farkaséhes, mint én. Miközben ettük, azon gondolkoztam, hogy van-e szerelem első látásra. Talán van, mert már most többet érzek Jake iránt attól függetlenül, hogy alig ismerem, és mintha ő is valami ilyesmit érezne mármint a viselkedése erről árulkodott. Gondolatmenetemet öcsém szakította meg:
- Tetszik? – kérdezte szemében kíváncsiság csillogott.
- Igen - feleltem kissé elpirulva, mire széles mosoly terült el az arcán. Felpattant a székről, kezébe vette a kendőt és elkezdett a házban rohangálni miközben azt kiabálta „Ashley szerelmes, Ashley szerelmes…” és talán folytatta is volna, ha apám nem lép be az ajtón és kerekre tágult szemekkel nézi a jelentet. Hírtelen állt be a csend köztünk. Vágni lehetett volna a feszültséget a levegőben. De az én kis öcsikém ismételten kimentett a slamasztikából. Odaszaladt apuhoz megölelte, majd vidáman felkacagott.
- Képzeld apu Ashley szerelmes abba ott – mutatott a tv-re, amiben egy rock banda énekelt. Istenem mekkora mázlim van, hogy van, aki falazzon nekem.  Apu nevetni kezdett és elvonult Tommyval vacsorázni. Részemről nekem már semmi dolgom nem volt a földszinten, így jó éjszakát kívántam mindenkinek és felszaladtam az emeltre. Elvégeztem a szükséges teendőket majd bebújtam az ágyamba, de nem jött álom a szememre. Bekapcsoltam a tv-t és csak kapcsolgattam az adók között. Majd szétvetett az unalom, amikor rezegni kezdett a telefonom. Új üzenetem érkezett Jake-től. Már korábban telefonszámot cseréltünk így izgatottan vetettem magam be az olvasásba.

Jake: Szia szépség! Nem tudom, hogy alszol-e csak jó éjszakát akartam kívánni. Nagyon jól éreztem ma magam veletek. Remélem te is élvezted a közös napot. Öm… nem tudom, hogy most mit kellene még mondanom, de nagyon szeretnék még veled találkozni és folytatni ezt az egészet. Na most biztos valami őrültnek nézel, akiről még nem is tudsz semmit, és itt karattyolok neked a hülyeségemről.
Kuncogva olvastam zavaros eszmefutását. Majd elkezdtem írni az én üzenetem.
 Ashley: Szia!
Nem még nem alszom és én is nagyon, élveztem a mai napot. Szívesen megismételném. Majd még beszélünk és hétvégén elmehetünk kettesben is akárhova, persze ha csak szeretnéd… csak felvetettem egy ötlet volt nem kötelező.
Elküldtem a z üzenetet majd nem telet bele sok idő jött a válasz.
Jak: Persze, az nagyon jó lenne. Sajnos holnap nem tudunk találkozni, mert nem érek rá. Dolgoznom kell a nővérem éttermében. A hétvégén akkor elmehetnénk moziba, vagy esetleg vacsorázni. Persze te döntöd el, hogy hova szeretnél elmenni.
Szerettem volna vele elmenni valahova, de nem tudtam, hogy apám mit szólna ehhez. Így inkább csak azt írtam, hogy majd még úgyis beszélünk és majd lesz valami. Féltem apám reakciójától. Tudtam, hogyha fiúról van szó, akkor eléggé szigorú, ezért nem ringattam magam képtelen dolgokba Jake-kel kapcsolatban.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése